Közösségformáló idősotthon Magyaróson

Jó hírekkel fogadott Jakab László igazgató,

amikor nemrég betértünk a nyárádmagyarósi öregotthonba. Az utóbbi időben teljes szerkezeti átalakulás történt, azaz sikerült az intézményt a törvényeknek megfelelően akkreditáltatni, és megszűntek a személyzeti gondok, tavaly pénzügyi fennakadás sem volt, így beruházásokra is futotta.

Immár akkreditált intézményként működik az idősotthon, azaz állami feljogosítást nyert arra, hogy időseket gondozzon minőségi szinten, és bizonyítottan megfelel jogilag, szakmailag és humán erőforrás szempontjából is minden követelménynek. Míg régebb a megyei munkaügyi hivatal bocsátotta ki a minősítést, most fővárosi hatóságoktól kapják, viszont a minőségi mutatók betartását ugyanaz a megyei hivatal ellenőrzi. A minősítést öt évre kapta meg a bekecsalji intézmény, és egyike a megye négy, akkreditációt szerzett idősotthonának.

Nyugodtabb vizeken

Nyárádmagyaróson 2007 novemberében nyitott idősotthont az önkormányzat, amikor egy pályázati beruházás révén az orvosi rendelő nagy, többnyire kihasználatlan épületét átalakíttatta és kibővíttette, majd európai finanszírozásnak köszönhetően tovább bővült az intézmény. 2011-ben egy új szárnyat adtak át, így a gondozottak száma a kezdeti tizenhatról negyvenre nőtt. 2017-ben sikerült megszüntetni az addigi áldatlan állapotot, hogy nem lehetett alkalmazni, a személyzet egy részét egy egyesület révén kellett biztosítani – a teljes személyzetet át tudták venni, és megfelelnek annak az előírásnak is, hogy minden két gondozottra jut egy alkalmazott. Rendelkeznek felsőfokú végzettségű szakemberekkel, pszichológussal, szociális gondozóval, ápolókkal, munkásokkal, az orvosi ellátást az épületben működő családorvos nyújtja a bentlakóknak.

A mindennapi foglalkozások rendszeresek, hétköznapokon délelőtt másfél órás közös tevékenység zajlik, mint a finommozgások fenntartása érdekében végzett ergoterapeutikus hatású kézműves-foglalkozások, amelyek ugyanakkor rekreatív, szórakoztató jellegűek is. Továbbá a szakemberek művelődési és pszichológiai tartalmú csoportmunkákat szerveznek, és az otthonba rendszeresen bejárnak a katolikus és református lelkészek istentiszteletre, egyéni beszélgetésekre. Torna is van, és ez annyira bevált, hogy a lakók igényére hetente kétszer végzik. Azokat, akik állapotuk miatt nem tudnak részt venni a csoportos foglalkozásokon, a szakemberek a szobájukban felkeresik, ők sem maradnak ki semmiből. Megünneplik a lakók születésnapját, de a hagyományos egyházi ünnepeket is, volt eset, hogy a segítő nővért is bevonták a munkába.

Várólista

A magyarósi otthon várólistájára 65 személy van feliratkozva. Ez Jakab László szerint két dolgot jelent: hogy egyre sürgősebb az intézményesített idősgondozás, és túl kevés a befogadó intézmény. Az igazgató úgy véli: az elmúlt három évtizedben kevés önkormányzat élt a lehetőségekkel, és hozott létre idősotthont a közösségének. A magyarósi otthon rég kinőtte helyi jellegét, lakóinak fele nem a községből való, Szovátáról, Marosvásárhelyről, Marosludasról is vannak lakói, így a szubszidiaritás elvének megfelelően azok az önkormányzatok is be kellene pótoljanak az intézmény fenntartásába, az illető személy gondozásába, ahonnan gondozottjuk van, de sajnos a legtöbb önkormányzat megfeledkezik erről, és legjobb esetben az idősek, betegek gondozását elintézi annyival, hogy szerződést kötnek otthoni betegápolásra. Az időseknek az a legjobb, ha a családjukban, megszokott lakóhelyükön maradnak, de van rá eset, hogy az egyedül maradt vagy egészségileg leépült személy számára nem marad más menedék, mint az idősotthon.

A nyárádmagyarósi otthonba a várólistáról elsőként a községbelieket veszik fel, ha ilyen nincs, akkor a Maros megyei, utána a más megyéből jelentkezők kerülhetnek be. A hozzátartozóknak szerződésbeli kötelessége az idősek rendszeres látogatása, aminek szinte mindenki eleget tesz, sőt az előírtnál gyakrabban is. A „legfiatalabb” lakó 65 éves, a legidősebb 95, de többnyire 80-84 évesek – taglalja az igazgató.

Ami az anyagiakat illeti: az előírások szerint egy személy gondozása havi 1982 lej, ebből az új szárnyban lakók 1550 lejt, a régi szárnyban élők 1450 lejt kötelesek adni. A költségekre a lakó jövedelmének hatvan százaléka fordítható, a fennmaradó összeget a hozzátartozó kell kifizesse, míg az akkreditált intézmények állami alapból megkaphatják a havi összeg tíz százalékát, azaz 198 lej pótlékot is.

Beruházások

Az akkreditációt követő állami hozzájárulás révén anyagilag is lélegzethez jutott a magyarósi intézmény, így fenntartója, a helyi önkormányzat tavaly százezer lejt tudott beruházásokra fordítani. Ebből egy újabb lakószobát is kialakítottak, hogy az egy helyiségben lakók számát ötről négyre csökkentsék, de aki anyagilag megengedheti, az új szárnyban két- vagy akár egyágyas szobában is lakhat. Felújították a kazánházat, az önkormányzat új, nagyobb kapacitású fatüzelésű kazánt vásárolt, az intézmény szereltette be, és ugyancsak a helyi önkormányzat további három ipari mosógépet vásárolt, így nemcsak gyorsabban, hanem az előírásoknak megfelelően szétválogatva tisztíthatják a ruha- és az ágyneműt. 

Meghatározza a közösséget is

Az igazgató beszámolt róla, hogy több személyt is megmentettek a függőségtől, olyan felfekvési sebeket gyógyítottak meg, amelyeket kórházi szinten nem tudtak kezelni az orvosok, de van példa arra is, hogy az agresszív személy elkezdett szocializálódni, kapcsolatot építeni társaival, a depressziós pedig felkelt az ágyból, kijár az épületből, részt vesz a foglalkozásokon. 

Az öregotthon jó munkalehetőség a község három településén élők, főleg a nők számára, hogy itthon keressenek kenyeret, megélhetést. Fennállása óta tartja magát az idősotthon ahhoz az íratlan egyezséghez, hogy amíg a lehetőségek és a szakmai felkészültség megengedi, községbeli munkatársat alkalmaz az intézmény, így közösségmegtartó szerepe is van. Az elmúlt tizenegy év alatt az otthon személyzete sokat fejlődött, a mindennapi munkája mellett megpróbál többletet nyújtani – vallja Jakab László igazgató.