Beszélgetés Szorcsik Krisztával
– Korábban úgy nyilatkozott: régóta izgatja, hogy mivel jár, ha kilép a komfortzónájából. A kisvárdai fesztiválra a Kosztolányi Dezső Színház Gusztáv a hibás mindenért című nonverbális előadásával érkezik, amiben játszótársaival együtt „halandzsanyelven” beszélnek, videó és hangeffektekkel gazdagítják a jeleneteket. Erre gondolt?
– Erre is. Jó ideje már, hogy inkább a kísérletező, új formanyelvet kereső produkciók felé nyitok, mert úgy gondolom, hogy ezek nagyobb lehetőséget adnak számomra a partneri viszonyok hiteles kialakulására, az összehangolódásra és az elmélyülésre is egy színházi anyagban. A Gusztávban Kokan Mladenović rendező különleges koncepciót tárt elénk: Búbos Dáviddal, Kucsov Borisszal, Mészáros Gáborral és Mikes Imre Elekkel minden alkalommal egyenrangú társakká válunk, hiszen mindannyian belebújunk a mesefigura, Gusztáv bőrébe, s amíg éppen a középpontban, a színpadon az aktuális Gusztáv játssza a történetét, addig a többiek vagy partnerként, vagy segítőként különböző kellékekkel, eszközökkel videó- és hangkulisszát teremtenek köré.
– Miért éppen Gusztáv?…
– Azért, mert Kokant megfogta az esendősége, a kisemberszerűsége, és egyben az idealizmusa. Tökéletesen leképezi egy elmúlt korszak és egy letűnt rendszer fel- és kihasznált szürke állampolgárát, és a mesében megrajzolt személyiségének továbbgondolásával pedig alkalmunk nyílik arra, hogy jelen idejű társadalmi kérdésekről beszéljünk. Egyébként nem is biztos, hogy Gusztáv olyan ártatlan, hogy semmiről sem tehet, csak éppen a körülmények áldozata…
– Hogyan fogadták a nézők a korábbi előadásokat?
– Értették, hogy miről szól az előadás, szerették a humorát, a stílusát. A mozgás, a gesztusok, a képi megfogalmazás, az élő hangkulissza hatalmas jelentőséggel bírnak. A próbák során rengeteg részt megnéztünk a meséből, majd a sok-sok próba és improvizáció után a saját epizódjainkat fűzte előadássá a rendező és a dramaturg. Nálunk is hallható egy-egy értelmes szó, ami nagyon lényeges, hiszen nem véletlen, hogy kitől, mikor, miért és hogyan hangzik el. A jelenetek többségében a szöveg érthetetlen, de egyértelműen kiderül a néző számára, hogy miről van szó. Tulajdonképpen úgy is fogalmazhatnék, hogy a Gusztáv Landnek „Gusztáv-nyelve” van. A kapcsolat színész és színész, valamint színész és néző között az eddigi tapasztalataink alapján nagyszerűen működik. Bizonyára nem lesz ez másképpen Kisvárdán sem.
Az interjút Oláh Zsolt készítette
