2022. október 5., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

„A közegészségügy a jelenkor egyik legfontosabb társadalmi kérdése. Természetes következménye ez annak, hogy az emberi nem észreveszi a betegségek, járványok által okozott nyomort, méltányolja az elhaltak, betegek, munkaképtelenek anyagi, szellemi és erkölcsi értékét, továbbá, hogy azok ellen babona helyett a természettudományokhoz és önerejéhez fordul” – írta Fodor József, a magyar közegészségtan atyja közel százötven évvel ezelőtt, 1874-ben Trefort Ágoston közoktatási és vallásügyi miniszterhez címzett levelében. Másfél század távlatában, kiváltképpen a koronavírus okozta világjárvány emberpróbáló két esztendejét követően, a fenti gondolatok időszerűségét nem feledhetjük és nem tagadhatjuk.

Néhány éves kihagyást követően nemrég ismét sor kerülhetett a Magyar Higiénikusok Társasága évi vándorgyűlésére, amelyen tanulságos dolgozatok hangzottak el. A tudományos tanácskozást megtisztelte jelenlétével dr. Müller Cecília országos tisztifőorvos, a budapesti Nemzeti Népegészségügyi Központ vezetője, aki arról értekezett, hogy milyen kiemelt a prevenció jelentősége a népegészségügyben. Az egészségügyi szakemberek az ezredforduló óta a megelőzés, az egészségfejlesztés, az egészségi állapotot befolyásoló tényezők szerepének fontosságára hívják fel a figyelmet. A Nemzeti Népegészségügyi Központ a kor kihívásainak megfelelő utakat és módszereket keres (pl. egészségfejlesztési irodák országos hálózatának a létrehozása, folyamatosan elérhető egészségvonal, szűrőbuszok működtetése és a szűrővizsgálatok biztosítása Magyarország legkiszolgáltatottabb településein is). Mindez annak a bizonyítéka, hogy egy szolgáltató hatóság aktívan hozzájárulhat a lakosság egészségtudatosságának a növeléséhez, az elsődleges megelőzéshez.

Dr. Vokó Zoltán egyetemi tanár és munkatársai dolgozatukban a magyarországi koronavírus elleni oltások eredményességét, az alapimmunizáció és az egyszeri emlékeztető oltások tartósságát vizsgálták az ország felnőtt lakosságára vonatkoztatva. A Pfizer-BioNTech vakcina magas, 88-92%-os eredményességet biztosított a Covid–19-fertőzés ellen, hasonlóképpen a Moderna emlékeztető adag, míg ennél gyengébb volt az AstraZeneca, a Janssen és a – Magyarországon főleg a kezdetekben kivételesen alkalmazott – Sinopharm. A Pfizer-BioNTech, a Moderna és az AstraZeneca esetében a Covid-19-hez kapcsolódó kórházi kezeléssel szembeni korrigált védőoltási eredményesség magas volt 14-120 napon belül (73-83%), míg a halálozás elleni eredményesség 81-93% között mozgott a fenti vakcinák esetében. A védőoltási eredményesség csökkenést mutatott az idő múlásával, míg az emlékeztető vakcinatípusok közel százszázalékos hatékonyságot állítottak vissza, a Sinopharm kivételével.

Külön dolgozat (szerzője Ferencz Zoltán) foglalkozott az oltási hajlandóságot meghatározó társadalmi tényezőkkel. Az átlagosnál nagyobb arányban oltatták be magukat azok, akik féltek a megfertőződéstől, akiknek az ismeretségi körében volt fertőzött, illetve a fertőzés következtében elhunyt személy. Az oltások beadatását negatívan befolyásolta, ha valakinek nem volt személyes tapasztalata. Akik kevésbé aggódtak a saját egészségi állapotuk vagy általában a jövőjük, illetve gyermekeik jövője miatt, azok szintén alacsonyabb arányban oltakoztak. Csökkentette az oltási hajlandóságot az ökológiai válság, a gazdasági helyzet miatt érzett aggodalom, valamint az alacsony egyéni kockázatvállalási hajlandóság. Következtetésképpen a szerző megállapította, hogy egyes szociodemográfiai tulajdonságokon kívül az egyének vélekedését meghatározó ismeretek és tapasztalatok is hozzájárulnak az oltási hajlandósághoz.

A konferenciát szervező társaság elnöke, dr. Páldy Anna dolgozata századunk egyik legsúlyosabb környezet-egészségügyi problémájára, a klímaváltozásra hívta fel a figyelmet. Az egyértelmű melegedés, valamint a szélsőséges időjárási helyzetek egyre inkább hatással vannak az emberi egészségre. A hatások részben megelőzhetők az üvegház típusú gázok kibocsátásának csökkentésével, továbbá az alkalmazkodás elősegítésével. A népegészségügyi szakembereknek igen fontos szerepük van a klímaváltozással szembeni alkalmazkodásban, a felkészítésben, ismeretek átadásában. Jó tisztában lenni a hőszabályozás, túlmelegedés élettani-kórélettani alapjaival, a lakossági veszélyeztetett csoportokkal, a sajátos kockázatokkal, a magas hőmérséklet hatásaival egyes betegségek esetén, a megelőzési és elsősegélynyújtási teendőkkel. Ugyanakkor az olyan lehetőségekkel, amelyek a lakó- és munkakörnyezetben csökkentik a hőtermelést, és elősegítik az alkalmazkodást. A klímatudatos, kibocsátást csökkentő életmód, a jó példa nyújtása mindannyiunk számára közös kihívás.