Közlekedés

Gólyakézikönyv II.

Egy városban nagyon fontos tényező, hogy milyen lehetőségek vannak arra, hogy A pontból eljussunk B pontba. Az egyetemisták egy része rendelkezik autóval és jogosítvánnyal, nekik számít, hogy mennyire forgalmas a város, és például mennyi idő kell ahhoz, hogy a lakástól eljussanak az egyetemre. Az egyetemisták nagyobb részének azonban nincs saját autója, vagy nem használja a városban, őket az alternatív közlekedési módok érdeklik: hogy milyen a tömegközlekedés, mennyire lehet a különböző tömegközlekedési eszközökkel megközelíteni egy-egy fontos célállomást, hogy ezeken kívül még milyen eszközökkel lehet eljutni egyik pontból a másikba. Természetesen minden város különbözik. Hogyan tudnak közlekedni az egyetemisták a különböző városokban, mennyi időt vesz fel, és melyek a jó opciók? – ezekre keressük a választ sorozatunk második részében.

Kedei Csenge: Az autó az úr, és mindenre figyelni kell!

Be kell vallanom, hogy a közlekedés tekintetében nagyon szerencsés voltam, hiszen az egyetem mellett laktam, a központtól kétpercnyi sétára. A két kezemen meg tudom számolni, hányszor ültem buszra Marosvásárhelyen, de az emlékezetes marad, és egyértelműen rossz emlékek. Őszintén szólva rühelltem busszal utazni, nemcsak Vásárhelyen, de ott különösen, ennek az egyik fő oka a késés, volt olyan, hogy fél órát vártam a buszra. A lakótársaim sem dicsérték a vásárhelyi tömegközlekedést. Mindenki azon a véleményen van, hogy lenne amit javítani rajta.

Az autósforgalom is távol áll a jótól. Az autósok ráhúznak a biciklisekre, és volt olyan is, hogy majdnem elütöttek az átjárón. Székelykeresztúron megszoktam, hogy nincs annyi autó, a forgalom Vásárhelyen óriásinak tűnt. Ahogy sok minden mást, ezt is meg kellett szoknom, valamint azt is, hogy mindig, mindenhol kell keresni átjárót. 

Seprődi Franciska: Néha 20 perc, máskor másfél óra

Ha egy szóval kellene bemutatni a bukaresti közlekedést, azt mondanám, hogy nehézkes. Ha az embernek szerencséje van, és a metró közelében lakik, még elviselhető, de elég rosszul van megoldva a tömegközlekedés. Természetesen van összeköttetés: busz, villamos, de ez nem oldja meg a problémát. Bárhova megy az ember, legalább egy óra az út, ha nem kettő. Én autóval járok, 10 kilométerre lakom az egyetemtől, és ha vasárnap reggel be kell mennem, mindössze 20 percet vesz igénybe az út, de ha hétköznap este megyek haza, 2 órát is rostokolnom kell az autóban. Nagyon függ attól, hogy milyen nap van, és hány óra. A forgalom nincs olyan szinten megoldva, hogy jól tudjanak haladni az autók, folyamatosan dugó alakul ki. Őszintén szólva nem tudok olyan alternatívát mondani, amivel jól, biztonságosan és gyorsan lehetne haladni Bukarestben, legalábbis a forgalmas órákban.

Domokos Ferenc: Tömegközlekedés és kerékpár

A legtöbb egyetemista, aki jogosítvánnyal és autóval rendelkezik, azt mondaná, hogy nem éri meg Kolozsváron kocsival közlekedni, hacsak nem éjszaka kell eljusson egy nagyon távoli pontjára a városnak. 

Elsősorban a tömegközlekedés jól működik. Gyakorlatilag, de facto, ingyenes a tömegközlekedés. Amikor én egyetemre kerültem, két vonalra lehetett ingyenes bérletet váltani egyetemistaként. Azóta ez megváltozott, most már 120 utazásra lehet felhasználni az egyetemistabérletet, ezt pedig nem is igazán lehet kimeríteni egy hónap alatt. Egy utazásnak számít 2-3 vonal igénybevétele is egy órán belül. Úgyhogy talán ez a legajánlatosabb és legkézenfekvőbb a legtöbb ember számára.

Amire még sokan esküsznek, és magam is igyekeztem, hogy gyakrabban közlekedjek biciklivel. Létezik egy biciklikölcsönző rendszer, amit az önkormányzat tart fenn, ezt is igénybe lehet venni, de nagyobb anyagi befektetés nélkül is szert lehet tenni kerékpárra, amivel nagy valószínűséggel még a tömegközlekedésnél is gyorsabban el lehet jutni a város bármely távoli pontjára. 

Amit még megemlítenék, hogy most elektromos hajtányok is bérelhetők Kolozsváron. 

Gáspár Attila: Autóval katasztrófa, tömegközlekedéssel maga a mennyország

Én főként a diákbérletet használtam. Ez havi 3500 forintba, azaz körülbelül 50 lejbe kerül, és ezzel minden tömegközlekedési eszközt igénybe lehetett venni Budapesten. Hozzáteszem, hogy a diákbérlet igényléséhez szükség van egy kódra, amit az egyetem ad. Ezenkívül Budapesten ott vannak a nagyon jó, bérelhető elektromos hajtányok, ezt alkalmazáson keresztül lehet kibérelni, ezenkívül rengetegen közlekednek kerékpárral Budapest útjain. 

Amikor eldöntöttem, hogy Budapestre megyek, meg sem fordult a fejemben, hogy autóval fogok ott közlekedni, hiszen ott kocsival járni katasztrófa, legalábbis én ezt láttam. Meg lehet élni autóval is, de nincs értelme, annyira jó a tömegközlekedés, hogy az ember egyszerűen nem érzi igényét annak, hogy kocsija legyen. Egy konkrét példa: egyszer lekéstem egy metrót, és kezdtem idegeskedni, de mire elmondtam magamban az ideges monológot, arra már meg is érkezett a következő szerelvény. Ehhez egyáltalán nem voltam hozzászokva, hiszen Marosvásárhelyen akár fél órát is kell várni egy-egy buszra. 

Mindent összevetve azt tudom mondani, hogy egyáltalán nem éri meg autóval közlekedni Budapesten. Én vagy a tömegközlekedést, vagy a biciklit, vagy az elektromos hajtányt ajánlom. Érdemes letölteni egy alkalmazást vagy akár a Google Mapset, ezek megmutatják, milyen útvonalon lehet eljutni valahova, és azt is jelzik, hol kell átszállni, és melyik vonalra. Természetesen ezekhez az alkalmazásokhoz internetre van szükség. 

Szabó Fruzsina: Jól meg van oldva

Véleményem szerint jól meg van oldva, könnyebben lehet Nagyváradon közlekedni, mint Kolozsváron vagy akár Marosvásárhelyen. Nekem nincs jogosítványom, de nagyon sok barátomnak van, és elég sokat közlekedünk autóval. Példaként Kolozsvárt és Vásárhelyt tudom felhozni, mert Kolozsvárra elég sokat járunk, és Marosvásárhelyen éltem 19 évig, az a véleményem, hogy nagyságrendekkel jobb a közlekedés Váradon.

Főleg gyalog járok, de első éven nagyon sokat villamosoztam, és elmondhatom, hogy nagyon jól járnak, persze azért nem hasonlítható össze a budapesti tömegközlekedéssel. A bicikliutak is sokkal jobbak, vagy ahol nincs bicikliút, könnyen lehet kerékpárral haladni az autók között. 

*

A sorozat következő részében rátérünk a „piszkos anyagiakra”, azaz, hogy mennyibe kerül az élet egy-egy egyetemi városban.

Fotók: Nagy B. Sz.