2019. december 14., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A tervezet törvényerejűvé emeléséhez vezető rögös út, valamint a rokkantsági nyugdíjaztatás feltételeinél elért eredmények

Ez év július 9-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben az új nyugdíjtörvény, amely 2021. szeptember elsejétől fejti ki hatását. Ezúttal az RMDSZ módosító javaslataival kapcsolatos gondokról, a fogyatékkal élők hozzájárulási éveinek a csökkentéséről kérdeztük Csép Éva Andrea parlamenti képviselőt, a munka- és szociális ügyek szakbizottságának titkárát.


– A 2019. évi 127-es számú nyugdíjtörvényt idén júliusban fogadták el. Mi volt az oka annak, hogy tavaly nem akarták elfogadni az RMDSZ nyugdíjtörvény-tervezetet módosító javaslatát, ami főként a fogyatékkal élőket érintette?

– Mivel sürgősségi eljárásban tárgyalták a nyugdíjtörvény-tervezetet, és a PSD prioritásként kezelte, tekintettel arra, hogy benne volt a kormányprogramjában, és hogy még 2018-ban törvényerőre emelhessék ezt a tervezetet, rövid időt szántak a szakbizottsági vitákra és munkálatokra mindkét házban. Ilyen körülmények között nem hagyták, hogy olyan módosításokat fogadjunk el, melyek nagy részben módosítanák a tervezet alapvető irányelveit és kereteit, mivel a kezdeményezők szerint alkalmazhatatlanná vált volna a tervezet. Én úgy fogalmaznék, hogy inkább pénzügyileg vált volna fenntarthatatlanná. A nagy sietség ellenére tavaly december 12-én nem került plénumi napirendre a tervezet, melynek az oka számunkra egyértelmű volt. Egyrészt a tervezet bukásra volt ítélve, hiszen az RMDSZ nem támogatta volna az akkori formájában, a PSD-ALDE már korábban elvesztette többségét a képviselőházban, és az RMDSZ szavazatai nélkül a nyugdíjtörvényt nem tudták volna elfogadtatni. A szövetség álláspontja egyértelmű volt: az akkori formájában nem tudtuk támogatni a tervezetet, mert a kormánytöbbség a bizottsági vita során elutasította a fogyatékkal élők nyugdíjára vonatkozó javaslatunkat. Az azt megelőző héten a képviselőház munkaügyi szakbizottságában elfogadták a nyugdíjtörvény tervezetét, egy igen nevetséges, de egyben súlyos következményekkel járó módon, éspedig a testület „első körben” megszavazta a rokkantságban szenvedő személyekre vonatkozó RMDSZ-es indítványt, szünet után viszont a szakbizottság kormánypárti többsége újra napirendre tűzte, másodszorra azonban már leszavazták.

– A támogatás érdekében folytattak-e egyeztetéseket, és kikkel?

– A szóban forgó héten, hétfőn és kedden is tárgyalást folytattunk Mihai Budăi munkaügyi miniszterrel a számunkra elengedhetetlennek tűnő módosító javaslatokról. Úgy gondolom, nem voltak hiábavalók az egyeztetések, mert végül a miniszter belátta az RMDSZ-nek a súlyos fogyatékkal élők nyugdíjaztatására vonatkozó módosító javaslatának a fontosságát. Ahhoz, hogy bizonyos tárgyalások folytán ilyen végeredmények szülessenek, előtte le kell ülni a kormánykoalícióval és az illetékes miniszterrel tárgyalóasztalhoz, ezért fontos annak tudatában lenni, ami ez alkalommal is bebizonyosodott, hogy szükség van szövetségkötésre. Ennek nyomán az azt követő héten, kedden, a képviselőház plénuma cikkelyenként elfogadta a nyugdíjtörvényt. A képviselőház plénuma megszavazta az RMDSZ módosító javaslatát, így ismét belefoglaltuk a nyugdíjas meghatározásába azokat a súlyos fogyatékkal élő személyeket, akik a teljes hozzájárulási időszak legalább egyharmadával rendelkeznek.

– Miként viszonyultak a szociáldemokraták az ellenzék módosító javaslataihoz? 

– Ahhoz, hogy párhuzamot tudjunk vonni, számokkal is tükrözni lehet azt, hogy a kezdeményezők köre, azaz a szociáldemokraták mekkora „nyitottsággal” viszonyultak az ellenzék módosító javaslatai felé. A bizottsági munka, miniszteri tárgyalás és plénumi szavazás eredményeként az RMDSZ képviselőházi frakciója által benyújtott 18 módosító javaslatából mindössze egyet fogadott el a szakbizottság. Három héttel azelőtt, a szenátusban sikerült másik két, RMDSZ által javasolt módosítást elfogadtatni, valamint a plénumi vita során sikerült törvényes garanciát biztosítani a rokkantságban szenvedő személyek számára, további két RMDSZ-es módosító javaslat megszavazásával. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a kezdetleges, bizottság által elfogadott formában a szövetség nem támogatta volna a törvénytervezetet a plénumi szavazáson. 

– A bizottságban elfogadott tervezet jobb, mint amit a kormány a parlament elé terjesztett?

– Mindenekelőtt sikerült törvényes garanciát biztosítani a súlyos rokkantságban szenvedők számára. Az új nyugdíjtörvény egyik alapelve, hogy az a személy, aki minimum 15 évig nem járult hozzá a nyugdíjalaphoz, azaz aki nem rendelkezik a minimális hozzájárulási időszakkal, nem kaphatja meg a nyugdíjas státust, függetlenül attól, hogy milyen típusú nyugdíjról beszélünk. Konkrétan tehát az lehet nyugdíjas, aki legalább 15 évig hozzájárul a nyugdíjalaphoz. A rokkantsági nyugdíj megszerzéséhez kumulatívan teljesülnie kellett a kezdetleges változatban három feltételnek:

– nem érte el az adott személy a standard nyugdíjkorhatárt (a nőknél jelenleg 63, a férfiaknál 65 év);

– rendelkezik legalább 15 év hozzájárulásos időszakkal;

– teljesen vagy részben elvesztette a munkaképességét.

– Csak a látássérültekre vonatkozott a hozzájárulási idő egyharmadára csökkentésének a lehetősége?

– Mindvégig, a fent említett plénumi cikkelyenkénti vitáig, kizárólag a súlyosan látássérült személyekre vonatkozott az a lehetőség, mely szerint a nyugdíjas státus elnyeréséhez elegendő a teljes, 35 éves hozzájárulási idő egyharmadának a teljesítése. A szaktárca azzal érvelt, hogy a készülőben lévő szociális támogatásokat szabályozó új törvényben le lesznek fedve azok a személyek is, akik fogyatékkal élnek, de nem rendelkeznek a minimális hozzájárulási periódussal. Abban a formában viszont azok, akik a rokkantsági nyugdíj feltételeit nem teljesítik, csak szociális segélyre jogosultak, amely sokkal kiszámíthatatlanabb konstrukció, mint a nyugdíj, hiszen a szociális támogatási rendszerhez a kormány bármikor hozzányúlhat és kénye-kedve szerint változtathatja, míg a nyugdíjas státus egy kiszámítható biztonságot ad a személynek.

– Az államelnök óvást nyújtott be a parlament által elfogadott tervezet ellen, a rokkantsági nyugdíj feltételei teljesítésének eltörlését szorgalmazva.

– Az RMDSZ-nek első perctől a módosító javaslatai között szerepelt e feltétel eltörlése, de ezt a többség nem volt hajlandó elfogadni a bizottsági, majd plénumi vitákon, azonban örülünk, hogy az alkotmánybírósági döntés alapján megoldódott ennek a diszkriminatív feltételnek az eltörlése. Első körben az államelnök alkotmánybírósági óvást nyújtott be a parlament által elfogadott tervezet ellen. Az alkotmánybíróság döntése alapján a testület szintén alkotmányellenesnek találta azt a feltételt, mely szerint a rokkantsági nyugdíjhoz való jogosultsághoz kötelező feltétel kell legyen a minimális 15 éves hozzájárulási időszak, ami abszurdum, hiszen egy fiatalon rokkanttá vált személy vagy egy betegen született ember esetében lehetetlen ezt a feltételt biztosítani, tehát egy szociális jellegű nyugdíj nem köthető minimális hozzájárulási időszakhoz. Így a másodszor is a parlament elé kerülő tervezet vitáján eltörlődött a szóban forgó feltétel. 

Továbbá, újrafogalmazzák a rokkantsági fokozatokat, azaz mindhárom rokkantsági fokozatot (munkaképesség tekintetében) a csökkentett munkaképesség fogja jellemezni (és nem a teljes munkaképesség elvesztése), annak érdekében, hogy lehetővé tegyék ezen személyek számára a szakmai tevékenység folytatását, valamint az így szerzett jövedelem halmozhatóságát a rokkantsági nyugdíjjal, mely lehetőségek a jelenleg érvényben lévő rendelkezések alapján, kizárólag a hármas rokkantsági fokozattal rendelkezők számára megengedettek.