Az idei, négy választást hozó esztendőben biztosan nem unatkoznak a közvélemény-kutatók, hiszen egymást érik a különböző felmérések. Erre a hétre is jutott egy, finoman szólva is meghökkentő eredményt hozó felmérés, amely nevetségessé tette a készítőit, a jó kérdés az, hogy a megrendelők mire szeretnék ezt felhasználni.
E legújabb kutatás szerint az ország lakosságának kétharmada egyetért a kötelező szavazással, állítólag azért, mert a választásokon való magasabb részvételi arány jobbra fordíthatja a dolgokat. Erről a készítők közleményt is kiadtak, amely megjelent a sajtóban, és tele van érdekes adatokkal. Régebbi felmérések adataival vetik össze a jelenlegi eredményeket, és a számhalmazból úgy tűnik ki, mintha az ország lakosságának egyre növekvő aránya támogatná, hogy tegyék kötelezővé a szavazást. Merthogy akkor minden jobb lesz.
Ám a cudar nagy lóláb máris kilóg, ha ennek a felmérésnek az adatait és a közleményben sugalmazott trendet összehasonlítjuk a választási részvételi adatok pőre valóságával. Induljunk ki abból, hogy ha a társadalom többsége szerint kötelező kéne legyen a szavazás, akkor ugyanez a többség négyévente részt is kellene vegyen a választásokon. Ezzel szemben a korábbi választások részvételi adatsorát végigböngészve azt látjuk, hogy nagy általánosságban csökken az általános választási részvételi kedv. Kétharmados vagy annál nagyobb részvételi arányt utoljára a kilencvenes években jegyeztek romániai választáson, az új évezredben az 50% feletti részvételi arányok láttán már hátba veregetik önmagukat a pártok kampányfelelősei, de amióta szétválasztották az elnöki és parlamenti választásokat, azóta a szavazók felénél többen csak az elnökválasztásokkor tették tiszteletüket az urnáknál, a parlamenti választások részvételi aránya a 40%-ot is csak egyszer, 2012-ben érte el.
A helyhatósági választásoknál némileg magasabbak voltak a részvételi adatok az idők során, mint a parlamenti voksolásoknál, de azért az a bizonyos kétharmad ott sem látszik. Növekvő választási kedvet csak a legutóbbi három EP-választás részvételi adataiból látni. És pont az önkormányzati választások iránti viszonylag nagyobb érdeklődés és az europarlamenti választásokban való részvételi kedv növekvő trendje magyarázza azt, hogy ezt a két választást az idén összevonták. Mert ezeknek az eredményei adják a muníciót a másik két választás előtti politikai csatákhoz.
De a felméréshez visszatérve az világos, hogy aki ezt megrendelte, az szívesen terjesztene elő majd egy törvényjavaslatot a szavazás kötelezővé tételéről. Ez abból az érvelésből érhető tetten, mely szerint a magasabb választási részvételi aránytól fordulnának jobbra a dolgok, ami egy akkora balekség, hogy neki lehet támaszkodni. Mert a dolgok akkor fordulnának jobbra, ha a közképviseleti mandátumért a választók felhatalmazását kérő politikusok olyan dolgokat ígérnének a kampányokban, amiket be is lehet tartani, és ezeket az elnyert mandátum során meg is valósítanák. Akkor a választónak is több kedve lenne részt venni a játszmában, és a politikum nem kényszerülne arra, hogy ilyen ócska próbálkozással igyekezzen foldozni a megkopott mundért.
