„Köszönöm a szeretetet, amit kapok!”

Több mint ezren hangolódtak a karácsonyra Nemes Tiborral és meghívottjaival

Egy nap alatt kétszer töltötte meg zsúfolásig a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermét, és több mint ezer néző szívébe lopta be az ünnep hangulatát advent negyedik vasárnapján Nemes Tibor meghitt karácsonyi koncertjével. A marosvásárhelyi énekes, színész ifjú kora ellenére nagy utat járt be, több neves magyarországi színházban játszik, énekel, de mindig szeretettel tér haza szülővárosába, és ilyenkor a marosvásárhelyi közönséget is megörvendezteti tehetségével. A vasárnapi koncert beharangozójában Tibor úgy fogalmazott, nagy nap ez számára, ugyanis nyolc éve vár arra, hogy bejelenthessen egy ilyen méretű koncertet a szülővárosában, ott, ahonnan elindult, és aminek a legtöbbet köszönhet. 

Igazi ünnepre hangoló, meghitt hangulatú karácsonyi koncerttel kedveskedett a marosvásárhelyi közönségnek Nemes Tibor, aki két zenész barátja, a nagybőgős Simó Péter és az őt zongorán kísérő Máthé Péter társaságában lépett színpadra. Felcsendültek egyebek mellett a közelgő ünnep hangulatát idéző, közismert Presser Gábor- és Demjén Ferenc-dallamok, és sokaknak csalt könnyet a szemébe Tibor, amikor három – angol, magyar és román – nyelven elénekelte a közönséggel együtt Leonard Cohen csodálatos dalát, a Hallelujah-t, majd a Kell ott fenn egy ország című dalt. A fiatal énekes-színész különleges meghívottakkal varázsolta még színesebbé az eseményt, Mikita Dorka Júlia, a Miskolci Nemzeti Színház tehetséges művésze karácsonyi verseket szavalt, illetve szívet melengető karácsonyi dalokkal fellépett a Korpos Kamilla vezette Vox Angelica gyerekkórus is. Felvezetőjében Nemes Tibor hálával szólt Korpos Kamilla tanárnőről, aki 16 évesen bevezette őt a színház világába, amikor neki adta a Valahol Európában című musicalben Hosszú szerepét. Ugyancsak ő volt az, aki az akkor 16 éves Tibornak mutatott egy felvételt a Budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemről, amelynek évekkel később a diákja lett.

A csodás hanggal és kiváló színészi adottságokkal megáldott fiatal tehetség elárulta, eredetileg egy kistermi koncertet tervezett Vásárhelyen, mivel úgy gondolta, nem tudná megtölteni a Kultúrpalota nagytermét. Amikor azonban felhívta György Levente barátját, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatóját, hogy megbeszélje vele, ő ragaszkodott a nagytermi változathoz. Tibor elismerte, kissé félve hirdette meg az eseményt, azonban pár óra alatt minden jegy elkelt, és sokan sajnálattal jelezték, hogy lemaradtak, de nagyon szerettek volna részt venni a koncerten. Így született az ötlet, hogy advent negyedik vasárnapján két karácsonyi koncertet tartanak, és legnagyobb meglepetésére a másodikra is pár óra alatt elkeltek a jegyek. Ami nem csoda, hiszen az ifjú tehetségre nemcsak családja, közeli barátai, hanem szülővárosa is rendkívül büszke, sokan, ha Budapestre van útjuk, beiktatnak a programba egy színházi előadást, amiben Tibor játszik, hogy láthassák.

Nemes Tibor minden alkalommal hangsúlyozza, mennyire fontos számára a család, barátok, ismerősök mellett a marosvásárhelyi közönség támogatása, a biztató szavak és üzenetek, az, hogy ennyien örülnek a sikereinek és kíváncsiak a munkásságára.

– Nagyon szépen köszönöm azt a szeretetet, amit kapok – szólt hálával a közönséghez, majd egy újabb kedves barátját hívta fel a színpadra, Hajlák Attila István katolikus papot, akihez, ahogy fogalmazott, immár 14 éve nagyon szép és fontos lelki barátság fűzi.

Nincs Jézus… de majd lesz!

Hajlák Attila István felevenítette a pillanatot, amikor megismerkedett Nemes Tiborral és zenész társaival. Mint mondta, amikor segédlelkészként Marosvásárhelyre helyezték, ők zenéltek az első katolikus gólyabálon; a szünetben leült melléje Tibor, és azt mondta, ha ilyen lelkésze lenne, biztos, hogy minden vasárnap ott lenne a templomban. – Így született a szép barátság, ami nagy ajándék az életemben – idézte fel a barátságuk kezdetét a pap, mielőtt rátért volna az ünnepre hangoló üzenetére.

– Lukács evangéliumában van egy csodálatos mondás: „megtalálták Józsefet, Máriát és a jászolban fekvő kisdedet. Megtalálták”. Amikor Marosvásárhelyre kerültem, az első karácsony igen emlékezetes maradt, azért is, mert nem volt a jászolban kis Jézus figura, mivel eltörött. Karácsony után lejártak a házszentelések, imádkoztunk a templomban, egyszer nyílt az ajtó, bejött egy kisfiú az édesapjával, letérdeltek a betlehemes elé, és a nagy csendben a kisgyerek csengő hangon felkiáltott: Apuka, apuka, nincs Jézus, de majd lesz! És ezzel a mondatával ez a kisgyerek olyan leckét adott nekem! Amikor a személyes életemben, a munkámban, a mindennapjaimban vagy akár a rám bízottak életében, úgy érzem, nincs ott Jézus, mindig eszembe jut ez a mondás – tette szóvá Hajlák Attila István, majd egy igen megható történetet is megosztott a közönséggel. Nemrég a boltban vásárolt egy üvegből készült betlehemet, amelyben két kis Jézus volt a jászolban. Lefényképezte, és kitette a közösségi oldalára, hogy egyiket szívesen odaadja valakinek. Ráírt egy édesanya, akinek egy 11 éves rákos kisfia volt, és azt kérdezte: „Lehetne-e a kis Jézus a gyermekemé?”

– A Jóisten tudja, kinek mi van az életében, a lelkében, mi az, amire szüksége van. Kívánom mindenkinek, hogy ha nincs Jézus, akkor legyen! – kérte a Jóisten áldását a jelenlévőkre Hajlák Attila.