Protestáns Marosvásárhely

A marosvásárhelyi Vártemplomban vasárnap délután ünnepi istentisztelet keretében

mutatták be azt gyűjteményes kötetet, melynek írásait a reformáció 500. évfordulója kapcsán sorozatban közölte a Népújság. A sorozat ötletgazdája Ötvös József vártemplomi – most már nyugalmazott – lelkipásztor volt, aki hétről hétre hatvan alkalommal bocsátott a szerkesztőség rendelkezésére egész oldalnyi anyagot, melynek főszerkesztőnk, Karácsonyi Zsigmond biztosított keretet és megjelenési felületet. A kordokumentumnak számító írások az ötletgazda, Berekméri Árpád-Róbert és Gálfalvi Ágnes szerkesztésében kerülnek az olvasó kezébe. 

Reformációi üzenet: keressétek Isten országát!

Az istentiszteleten Czirmay Csaba Levente, a Marosi Református Egyházmegye új esperese, marosludasi lelkipásztor hirdette az igét, amit sajnos zavart a várbeli koncert beszüremlő zaja. 

Az október 31-i reformációi ünnep kapcsán az esperes hangsúlyozta, olyan emléknap ez, amelyet hitvalló elődeink hagytak ránk. 1517-ben Luther Márton, majd a többi reformátorok 500 évvel ezelőtt semmi újat nem hirdettek, csak azt, amit Szentírás megfogalmaz: a szellemi és lelki megújulás szükségességének igazságát. Ez akkor teljesedhet ki, ha az ige „cselekszik”. Innen kezdődik a valódi reformáció. Mi volt a reformátorok titka? Tudták a dolgukat, és elköteleződve el is végezték. A mi dolgunk nem más, mint nyomdokaikban járva, Isten igazsága szerinti engedelmes alázattal élni. Miközben az élet kereséssel telik el – pénzt, tudást, szerelmet, egészséget, barátokat keresünk –, kevés idő és figyelem jut Isten országára, pedig erre a prioritásra kell helyeznünk a hangsúlyt… Nem mindenek helyett, de mindenekelőtt vegyétek komolyan Isten országának keresését és annak igazságát! – fogalmazott Czirmay Csaba Levente esperes, aki ebben látja zálogát a reformáció következő 500 évének. 

Szép, színes ismeretterjesztő könyv 

– A protestánsok nélkül Marosvásárhely nem az lenne, ami ma, hiszen a protestánsok gazdag szellemi és anyagi értékeket adtak a város örökségéhez – fogalmazott Ötvös József nyugalmazott lelkész, aki a reformációi emlékév kapcsán vállalta fel, hogy szerkesztésében a Népújságban heti rendszerességgel olyan írásokat közölnek, amelyek a város protestáns életét mutatják be. A rovat, majd a Protestáns Marosvásárhely című kötet születésének körülményeit személyes hangon ismertette. Elmondta, hogy 2016 végén elnökségi találkozón merült fel annak ötlete, hogy a reformáció 500. évfordulóját valami maradandóval kellene fémjelezni. A tervekből volt, ami megvalósult, volt, ami nem. Többek között sikerült a Kultúrpalota előcsarnokában Reformáció – 500 címmel olyan képzőművészeti kiállítást szervezni, amely vallásos képzőművészeti alkotásokat sorakoztatott fel. A Vártemplom előtt áll Kálvin János és Károli Gáspár szobra. Nagy visszhangja volt a marosvásárhelyi felvonulásnak és a sportcsarnokbeli ünnepi istentiszteletnek is. Papp Béni cserealji lelkész azt javasolta, hogy valami közvetlenebb, kézzelfoghatóbb kellene, így indult el a 14 marosvásárhelyi protestáns gyülekezet – tíz református, két unitárius, egy evangélikus majd utólag a baptista gyülekezet – a reformáció jeles személyiségeinek, az egyházi intézmények bemutatása a Népújság hasábjain.

– Karácsonyi Zsigmond főszerkesztő nagyon szívesen bocsátott heti egy újságoldalt a rendelkezésünkre, amiért köszönet jár valamennyi marosvásárhelyi protestáns felekezet részéről. A kötetben közel 50 szerző közöl, akiknek írásai sorozatban hatvan héten át jelentek meg a Népújságban. Ez idő alatt csak egyszer fordult elő, hogy beígért írás nem érkezett meg, a többi szerző időben és becsülettel tett eleget a felkérésnek. Közülük a világi szerzők voltak azok, akikben jobban bízhattunk – mondta Ötvös József, hozzátéve, hogy ezzel a kötettel megelőzték Kolozsvárt, Debrecent, de még Budapestet is, hiszen egy ilyen kordokumentummal egyik „protestáns” város sem büszkélkedhet – fogalmazott Ötvös József. 

Utazás 500 éves idősíkon 

A kötetet Berekméri Árpád-Róbert történész, levéltáros lektorálta, akiben először az a kérdés fogalmazódott meg, hogy szükséges-e egy olyan kiadvány, ami a Népújságban megjelent cikkeket tartalmazza, érdekli-e a nagyközönséget a reformáció helyi hozadéka? A megszerkesztett végeredményt látva, nem volt hiábavaló a fáradozás. Szükség van erre a kötetre, hiszen a mai nemzedékeknek is ismerniük kell azokat az eseményeket, hatásokat, személyiségeket, intézményeket, amelyek és akik  azzá formálták a XXI. század protestáns emberét, amivel valójában a mában azonosul. 

A négy nagy fejezetre osztott kiadvány 45 szerzője elkalauzolja az olvasót azon az úton, amelyet egykor Luther Márton nyitott meg, és amelyen Kálvin János, Zwingli Ulrich, Dávid Ferenc, Göcsi Máté és Antal János, Bod Péter és Gecse Dániel, Teleki Sámuel, Tolnai Lajos és nem utolsósorban Bernády György vagy Csiha Kálmán is járt. Betekinthet az olvasó a hitvallások történetébe, a bibliafordítások és könyvnyomtatás csodájába, a gyülekezeti éneklés fejlődéstörténetébe, a presbiterség komolyságába, az egyházi művészet szépségébe és a szórványsors nehézségeibe. Áttekinthető az egykori vagy ma is működő intézmények sora és sorsa, a schola particulától a Teleki Tékáig, a Református Kollégiumtól a Kántor-tanítóképző Főiskoláig, de sétálhatunk egyet a XVII–XVIII. századi temetőkertben, beülhetünk a református levéltár poros iratai közé, vagy bekapcsolódhatunk egy pillanatra az egyházi énekkarba. Az olvasó megismerkedhet az asszisztensképzés múltjával, jelenével, és segítő kezet nyújthat a diakónia által gondozott elesettek felé. 

Az utolsó fejezet foglalkozik a marosvásárhelyi protestáns felekezetek történetével, de rövid összefoglalók is olvashatók az erdélyi protestáns egyházak fejlődéstörténetéről és szervezetéről. A fejezet titka abban rejlik, hogy a sokszor felületes és felszínes együttélés, a formai egymásrautaltság valós kereteket ölthet, és a közös múlt megismerésével a gyülekezetek közelebb kerülhetnek egymáshoz, hiszen egyazon Úr gondviselésével kell élnünk és megvívnunk harcainkat – fogalmazott Berekméri Árpád-Róbert. Arra is kitért, hogy a könyvet gazdag fényképanyag gazdagítja, amelyek egyházi személyiségek portréit, a közösségek értékeit, templomainkat mutatják be. 

Henter György, a Vártemplom lelkipásztora adalékként elmondta, hogy a marosvásárhelyi tíz református gyülekezet kuratóriuma vállalta a kötet kiadásának költségeit, amennyiben nem sikerül pályázati támogatáshoz jutni. Ez sikerült, az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta a kötet megjelenését. 

Az ünnepség a felsővárosi gyülekezet kórusának előadásával, majd a kötet dedikálásával zárult.