Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A két világháború kibédi katonáit kutatja és lajstromozza Borbély Emma. Sok írott forrás létezik, de nagyon sok kutatómunkára van szükség – mondta a készülő könyv kapcsán a szerző.
A kibédi Borbély Emmát a legtöbben agrármérnökként, majd kistérségi vezetőként ismerték, hiszen jó ideig irányította a Kis-Küküllő Térségi Társulást, és számos dolgot indított el a térségben: a felnőttképző központot, az otthoni beteggondozó hálózatot és egyéb megvalósítások is fűződnek a nevéhez. Ő vezeti az 1999 óta működő Kibédi Seprődi János Művelődési Egyesületet, de néhány éve, nyugdíjasként, más elfoglaltságot is talált: a kutatást.
Négy éve kezdte el a kibédi Borbély család múltját kutatni, sikerült rábukkanni a nemeslevéllel járó családi címerre is, amelyet vitézségükkel szereztek valaha az ősök. A jó eredmények után férje arra biztatta, foglalkozzon Kibéd múltjával is, hiszen a helytörténet hiányos, a székely helytörténet pedig még inkább az – vezet vissza kutatásai kezdetéhez Borbély Emma, akinek figyelme a két világháborút megjárt kibédi katonák felé fordult. Rengeteg olvasás, levelezés, családokkal folytatott beszélgetés nyomán alakult ki a lista. Úgy véli, az első világháború hőseit könnyebb kutatni, mint a másodikéit, hiszen 1940 után hirtelen nagy igény lett rá, hogy az első világháború emlékezetét papírra tegyék, így rengeteg mű keletkezett, amelyeket azok írtak, akik maguk is részt vettek a nagy világégésben. Nagyon sok adatot és segítséget kapott a budapesti Hadtörténeti Múzeumtól, amelynek munkatársai messzemenően támogatták a kutatást; megismerkedett a témában jártas más szakemberek, mint Berekméri Róbert levéltáros és Koszta István újságíró, tanár, kutató munkásságával is.
Fotó: Gligor Róbert László
Munkájában az első fontos lépés az volt, hogy elkészült a helyi világháborús katonák jegyzéke. Kibéd 610 katonát adott a hazának az első világháborúban, ami akkor a falu lakosságának 27 százalékát tette ki. Közülük sokan önként vonultak be, mert akkor még mindenki úgy gondolkodott, hogy Istenért és a hazáért mindent meg kell tenni. És meg is tettek. Miután azonosította, hogy az adott személyek melyik alakulatban szolgáltak, kutatásaiban végigkísérte őket a világháború frontjain. A legtöbb kibédi katonát a legközelebbi ezredekhez sorozták be: a magyar királyi marosvásárhelyi 22. honvéd gyalogezred keretében 160 helyi katona ment a frontra, a császári és királyi marosvásárhelyi 62. gyalogezredben 213 katona szolgált a faluból, a császári és királyi székelyudvarhelyi 82. székely gyalogezrednél 2, a császári és királyi brassói 2. gyalogezrednél egy kibédi katona volt. Ami a huszárokat illeti, a legtöbb (35) kibédi a magyar királyi marosvásárhelyi 9. huszárezredben szolgált, őket a nadrágjuk, „ikertestvéreiket” (az 5. huszárokat, akikkel egy hadosztályban harcoltak) a csákójuk színe miatt „vörös ördögöknek” nevezték, és vitézségük okán még a legvérmesebb kozák katonák is féltek tőlük. Körbejárták az európai frontokat, majd ők is Olaszországban kötöttek ki, ahonnan gyalog kerültek haza. Hegedűs Pál ezredes és Rudnyánszki Béla hadnagy nemcsak az ezredet vezették vissza, hanem a felszerelést is. A brassói 2. huszárezrednél 14, a pápai 7. honvéd huszárezrednél 2, a zalaegerszegi 6. királyi honvéd huszárezrednél egy kibédi katona szolgált. Ezeknek az ezredeknek a sorsát követi a kutatás, de számos olyan katona is van, akit nem tudott valamely alakulathoz kapcsolni, ők is helyet kapnak egy jegyzékben.
Az Arcképcsarnok című részben negyvennél több katona fényképét sorakoztatja fel a szerző, akiknek nem került elő képe, vagy külföldön haltak meg, azoknak a sírjukról készült fénykép. Sokat levelezett Magyarországra, Németországba, Ausztriába, onnan is sok adat került elő, így például a kaposvári katonakórházban elhunyt Madaras György őrvezető, a miskolci katonatemetőben nyugvó Orbán György, a debreceni honvédtemetőben elhantolt Bereczki Károly, a Köpcsény (Ausztria) nagy katonatemetőjében nyugvó Nagy Sándor zenész sírját mutató fényképek kerültek a birtokába.
Számos egyéb, a háborúhoz kapcsolódó érdekességet is találunk Borbély Emma anyagában. Nemcsak a lengyel „hit városát”, Czestochowát védő kibédiekről szerzünk tudomást, hanem olyan embereket is megismerhetünk, akikkel a háborút megjárt kibédiek is találkoztak. Két helybeli katonát egyik lágerben Bárány Róbert orvos is gyógyította, aki akkor a fogolytáborokban dolgozott (az oroszok is orvoshiánnyal küszködtek), miközben a világ már 1914-ben Nobel-díjjal tüntette ki, és 1916-ban megmozdult a kiszabadításáért. Szó esik Gyóni Gézáról, a „háború költőjéről” is, aki Przemyslben találkozott a hadifogoly Báránnyal.
A második világháború idejéből 260 kibédi katona adatait sikerült összegyűjteni a házról házra látogatás és személyes beszélgetések révén. Ezt félbeszakította és megnehezítette a világjárvány, amelynek ideje alatt több, nagy ismeretanyaggal rendelkező idős embert veszített el a falu, mint Madaras Vilmos Károly, aki valóságos enciklopédia volt, vagy a 98 évesen is ép elméjű Simonfi László, aki a háború frontjait és fogolytáborait is megjárta. Szerencsére maradt egy megbízható adatközlő, Madaras Csorgó Anna, akit rokoni szálak fűznek a falu számos családjához, és idős kora ellenére páratlan memóriája megőrizte a családtörténeteket.
Elsősorban azonban az első világháború anyagára összpontosít Borbély Emma, ezt szeretné először kiadni. A cím – Nézz vissza reménnyel! – utal a reményre: egyrészt reméljük, hogy sohasem lesz többé világháború, másrészt remélhetőleg nem fogják elfelejteni hőseiket a kibédieik, és ebben segíteni fog ez a könyv is. Sok ezer oldalt olvasott el, hogy valós adatokat közöljön, mindenkit felkutasson. A falu központjában álló, 1941-ben emelt első világháborús emlékművön 97 hősi halott nevét olvashatjuk, Borbély Emma kutatásai további hét személyt fedtek fel. A falu temetőjében két magyarországi katona is el van temetve, a 17. gyalogezredben szolgáló, máshol harcoló, megsebesült katonákat átvonulás közben itt érte a halál. Egyikük névtábláját valakik megrongálták, de sikerült azonosítani, a Kibédi Seprődi János Művelődési Egyesület pedig elhatározta, hogy sírkertjüket idén megtakarítja és helyreállítja, a hiányzó névtáblát pedig pótolja.