Könyv és Gyertya díj

A magyar közösség szolgálatáért

Pénteken este a marosvásárhelyi Kultúrpalotában ünnepi műsor keretében adta át a megyei RMDSZ a Könyv és Gyertya díjat azoknak a Maros megyei személyeknek, akik az utóbbi évtizedekben kiemelkedő munkát végeztek a magyar közösség, annak megmaradása és előrehaladása érdekében. 

A Könyv és Gyertya ünnepi gálával zárult az RMDSZ március 15-i rendezvénysorozata Marosvásárhelyen. A kitüntetést az 1990. február 10-i, a kisebbségi jogok védelméért meghirdetett könyves-gyertyás néma tüntetés emlékére hozta létre az RMDSZ Maros megyei szervezete. 

Az ünnepségen Fodor Tamás, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja Orbán Viktor miniszterelnök köszöntőjét tolmácsolta. 

– 1848. március 15. szabadságunk, nemzeti függetlenségünk és összetartozásunk szimbóluma. Éljünk bárhol is a világon, ezen a napon egy ütemre dobban a szívünk, kokárdát tűzünk a kabátunkra, s együtt ünnepeljük a márciusi ifjakat. Emlékezünk a hősökre, akik bátran vallották, és a szabadságharc csatamezőin is bizonyították, hogy a haza minden előtt. 171 évvel ezelőtt ez a négy rövid szó magyar emberek millióinak sorsát fordította meg, és azóta is arra tanít minket, hogy egyedül akkor győzhetünk, ha büszkén vállaljuk nyelvünket, kultúránkat és nemzeti jelképeinket. Hiszen, akárcsak 1848-ban, ma is igaz, hogy csak a jövőjük érdekében együtt cselekvő, erős és öntudatos nemzetek állhatnak meg a birodalmi fenyegetésekkel szemben – hangzott a miniszterelnök üzenete. 

Könyv és gyertya – két szó, amely bő teret enged a jelképtársításra. A gyertya a hitet, a könyv pedig a tudást jelképezi. A gyertya a kereszténységet, lángja az örökkévalóságot hirdeti, ha a könyv jelentésére magyarként gondolok, akkor a magyar szót, az anyanyelvet, a magyar nyelvű művészi alkotásokat és értékeket jelenti – hangsúlyozta beszédében Vincze Loránt FUEN-elnök, az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelöltje. 

– Huszonkilenc évvel ezelőtt könyvek és gyertyák százezrei ordítottak Marosvásárhelyen a magyarok helyett igazságtalanságról, reménytelenségről és csalódottságról, és egyszerre suttogtak százezrek fülébe a soha meg nem tapasztalt közösségi élményről, a tömeg megbabonázó erejéről és a reményről. Hasznosítanunk kellene a huszonkilenc évvel ezelőtti közösségi élményt, ihletet kellene merítenünk belőle, hiszen közösségünk megmaradt. A nagy célok, a szabadság és egyenlőség iránti vágyunk töretlen. Ma is erősek vagyunk, ha egységesen lépünk fel, ha nem a széthúzás és a kishitűség uralkodik el rajtunk, nem a kicsinyesség és a személyeskedés köti le energiáinkat, hanem a közös cél és a tenni akarás... Lehet, hogy ma nem nagy tömegrendezvényeken kell erőnket demonstrálnunk, annál fontosabb viszont, hogy egységben és közösen lépjünk fel olyan pillanatokban, amikor szavainknak és tetteinknek súlya és értéke van – utalt a közelgő európai parlamenti választásokra Vincze Lóránt. 

Péter Ferenc, a Maros megyei RMDSZ és a megyei tanács elnöke beszédében rámutatott: – Ma úgy éljük meg a szabadságot, hogy el sem tudjuk képzelni: valamikor ez egyáltalán nem volt ilyen természetes. Holott csak egy emberöltő telt el azóta, hogy Marosvásárhely főterén százezren vonultak fel azért, hogy gyermekeink anyanyelvükön tanulhassanak. Mert ez is egyfajta szabadság. Egyike a legfontosab-baknak. Az a szabadság, amikor mi magunk szervezzük meg gyermekeink taníttatását. S bár 1990 márciusa óta sokat léptünk előre, ezek a szabadságjogaink mégsem teljesek. Ma sem szervezhetjük meg a saját orvosaink képzését, vért kell izzadnunk egy felekezeti iskola létrehozásáért, s itt, Marosvásárhelyen szinte ma sem telik el úgy hét, hogy valamilyen módon ne kelljen kiállnunk múltunkért, örökségünkért, egymásért. A mai európai politikában is vannak olyan történések, ahol nekünk, magyaroknak meg kell vívnunk a magunk harcát. És pont a szabadságharc mutatja a legjobban: nem mindegy, hogy mekkora a sereg, amikor szabadságjogainkért harcolunk. Ezért kell megerősítenünk a Kárpát-medencei magyar képviseletet az Európai Parlamentben, hogy kellő súllyal folytathassuk szabadságjogainkért a küzdelmet... Az idei március 15-e ezért szól számomra elsősorban a kiállásról. A szolidaritásról. Ugyanakkor arról is, hogy a modern világ pörgésében is képesek kell lennünk felismerni azokat az értékeket, amelyek ha elsőre nem is tűnnek világot rengető céloknak, második vagy harmadik pillantásra képesek arra, hogy megmozgassanak. Hogy együtt mozduljunk. A ma este kitüntetettjei erről tettek tanúbizonyságot az elmúlt három évtizedben, a közösségért, a közös értékekért végzett munkájukkal. Azt kívánom, hogy három évtized múlva is legyenek bőven olyanok, akik rászolgálnak erre a kitüntetésre – hangsúlyozta a megyei önkormányzat elnöke. 

Idén 14 személy részesült a Könyv és Gyertya kitüntetésben: Albert (Szilágyi) Erzsébet kiváló sportoló, Baróthi Ádám szobrászművész, pedagógus, Benő Barna-Zsolt, a Bekecs Néptáncegyüttes igazgatója, táncos, koreográfus, Fekete Gyula pedagógus, Kali Gabriella pedagógus, Máthé Attila helytörténész, Mester Zoltán művelődésszervező, Orbán Rozália Ákosfalva község kulturális életének a fellendítésében vállalt kiemelkedő tevékenységéért, Palatka Mózes, a székelyvéckei RMDSZ alapító tagja, Sălăgean Éva hagyományőrző tevékenységéért, dr. Tamási Zsolt József pedagógus, a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója és Tolokán Zoltán a marosludasi és környékbeli magyarság érdekében végzett áldozatos munkájáért. Post mortem díjjal tüntették ki dr. Kakassy Sándor fogorvost és Varró Gyula pedagógust.  A gálát Sebestyén Márta Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar népdalénekes, előadóművész és barátai – Andrejszki Judit, Soós András, Hegedűs Luca, Czaier Péter és ifj. Szerényi Béla – Magyarország fényes világa… című ünnepi koncertje zárta.