2020. november 30., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Tisztában vagyok vele, nem időszerű, amikor nagy ügyek forognak kockán, előttünk a tél, az árak drágulása, tüntetések, ország-adósság, bedőlt hitelek, karácsonyi nem bevásárlás, akkor efféle apróságokkal hozakodni elő. Ennek ellenére.

Tisztában vagyok vele, nem időszerű, amikor nagy ügyek forognak kockán, előttünk a tél, az árak drágulása, tüntetések, ország-adósság, bedőlt hitelek, karácsonyi nem bevásárlás, akkor efféle apróságokkal hozakodni elő. Ennek ellenére.

Nyelvészek egy csoportja állítja, hogy nem kell különösebben küzdeni a napi nyelvhasználat, a közbeszéd kinövései ellen, hagyni kell, hogy kiforrja magát, s ebből új minőség születik. (Teszem hozzá halkan: ha...) A nyelvészek, nyelvmívelők és -védők másik szekértábora amellett tör lándzsát, hogy a nyelvet óvni, védeni kell, mint a kiskertet mívelni, dudvát, gyomot, fojtogató szulákot irtani, kikapálni. (Ebben már kevesebb ha adott, véleményem szerint.)

Mert itt van példának okáért a mutató névmás, az ide és az oda. Az anyukaországiak szava-járásban az ide lassan kivész, marad a távolra mutató forma, valahogyan így: add oda nekem ezt a pohár marószódát (...ha így fakadna szóra a szám). Petőfi még azt írta a Nemzeti dalban – teljesen korszerűtlenül – a mamalandiek szerint: „Ide veled, régi kardunk!” Új nyelvhelyesen tehát: Oda veled, régi kardunk!

Az már igazán senkit se kellene zavarjon, hogy ezzel megváltozik teljesen a kijelentés értelme, mintegy utalva arra, hogy régi kardunk s dicsőségünk elveszett, vót-nincs, fene bánja. Ideveszett.

Másfelől mostanában odaát (ideát?) arról beszélnek politikusok és médiákok, hogy az egyszerűsített vállalkozói adót, mely az adószakértők szerint egyenlőtlen versenyhelyzetet teremt a gazdasági ringben, ki kell vezetni. Mint a rendetlenkedő tanulót az osztályból, mint a notórius bojkottálót parlamenti ülésteremből. Vagy mint vakot a kalamajkából. Lehet, hogy legkorábban valaki tréfás szólásnak szánta, amit aztán hamar felkapott a közgügye. Ugyanis a magyar jogász tudja, hogy egy adónemet, idejét múlta törvényt eltörölnek, nem vezetik ki. Ki legfennebb a vizet vezetik a fejekből, vagy az országot a káoszból. Esetleg példálózhatunk Mózessel s az Egyiptomból kivezetett zsidókkal, mely országban ma sem tanácsos hurqadni. A bevezetés ellentéte logikailag ui. nem a kivezet, hanem a törlés, a megsemmisítés, az eltörlés, a hatályon kívül helyezés. Miként a beszegés ellentéte nem a kiszegés, hanem a kibontás. Nincs kivállalás a bevállalás után.

Hogy baj van az igekötőkkel, azt már régóta tapasztaljuk. A nyelvészek legnagyobb ellenségei maguk a nyelvhasználók, akik, amint egy nyelvhelyességi tanácsadást látnak olvasólámpájuk fénykörébe kerülni, dühösen kaffogni kezdenek. Sőt, bekaffognak, berágnak, bepipulnak. Nem vállalják be.