2019. július 15., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A Halifa Haftár tábornok vezette erők Tripoli elleni, múlt héten elindított offenzívájának azonnali leállítását követelte vasárnap Mike Pompeo amerikai külügyminiszter.

A tárcavezető emlékeztetett rá: az Egyesült Államok már korábban világossá tette, hogy ellenzi Haftár erőinek katonai offenzíváját, és a hadműveletek azonnal leállítását követeli. Ezeknek az erőknek vissza kell térniük korábbi hadállásaikhoz – fogalmazott Pompeo. Az amerikai diplomácia vezetője – az ENSZ Biztonsági Tanácsának és a G7-es országcsoport külügyminisztereinek április 5-i nyilatkozatára hivatkozva – a konfliktusban érintett valamennyi felet felelősségteljes magatartásra szólította fel. Megjegyezte továbbá, hogy a líbiai főváros, Tripoli ellen indított támadás a polgári lakosságot veszélyezteti, csökkentve békésebb jövő megteremtésének esélyét. Mike Pompeo hangsúlyozta: a líbiai konfliktusnak nincs katonai megoldása. „Az Egyesült Államok ezért gyakorol továbbra is nyomást – nemzetközi partnereivel egyetértésben – a líbiai vezetőkre, hogy az ENSZ főtitkárának líbiai különmegbízottja, Haszán Szalamé közvetítésével térjenek vissza a politikai tárgyalásokhoz” – olvasható az amerikai külügyminiszter közleményében. Pompeo szerint csakis a politikai megoldás vezethet el Líbia egyesítéséhez és az ország biztonságához, illetve stabilitásához. Vasárnap az ENSZ-ben az orosz delegáció megakadályozta, hogy a Biztonsági Tanács (BT) nyilatkozatot adjon ki, amelyben felszólítja Haftárt, hogy állítsa le katonái előrenyomulását Tripoli felé. Az orosz küldöttség azt szerette volna, ha a nyilatkozatban nem csupán Haftárt, hanem valamennyi felfegyverzett líbiai erőt a harcok beszüntetésére szólítanák fel. Az oroszok módosítási javaslatát az Egyesült Államok visszautasította.

Múlt pénteken az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendkívüli zárt ülést tartott Líbia ügyében, majd ez követően közleményben fejezte ki mély aggodalmát az észak-afrikai ország helyzete miatt. Szintén pénteken a Líbiában tartózkodó António Guterres ENSZ-főtitkár is meglehetősen borúlátóan nyilatkozott, és miután tárgyalt Haftár tábornokkal, Twitter-bejegyzésben adott hangot mély aggodalmának. Lapértesülések szerint Haftár azt közölte Guteresszel, hogy mindaddig nem állítja le a főváros ellen irányuló hadműveletet, amíg „nem mér vereséget a terroristákra” és a „zsoldosokra”.

Hétfőn Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője Luxembourgban, az uniós külügyi tanács egynapos ülése utáni sajtótájékoztatóján elmondta, az unió arra szólítja fel a tábornokot, hogy hagyjon fel Tripoli támadásával, állítson le minden katonai tevékenységet és térjen vissza a tárgyalásokhoz.

Noha a külügyminiszterek nem fogadtak el zárónyilatkozatot a líbiai helyzetre vonatkozóan, az uniós tagországok egységesek abban a kérdésben, hogy a békének Líbián belülről kell létrejönnie, „remélhetőleg nem külső szereplők által” – közölte.

Ismételten kijelentette: humanitárius fegyverszünetre van szükség Líbiában ahhoz, hogy a sebesülteknek és a rászorulóknak el tudják juttatni a segítséget. Az ország keleti részét uraló Halifa Haftar tábornok erői múlt csütörtökön indultak Tripoli ellen, ahol a nemzetközi segítséggel felállított egységkormány működik.

Mogherini sajtóértekezletén reményét fejezte ki továbbá, hogy a tagállamok újragondolják döntésüket a földközi-tengeri Sophia misszióról, amelyben felfüggesztették a hajók részvételét.

Az uniós tagországok március végén hat hónappal meghosszabbították a művelet mandátumát, ugyanakkor az egyetértés hiánya miatt felfüggesztették a hivatalosan az embercsempész-hálózatok felderítését végző hajók járőrözését, ameddig nem sikerül megoldásra jutni a kérdésben. A misszió így a légi támogatásra, a líbiai parti őrség kiképzésére és a Líbiával szembeni fegyverembargó betartásának ellenőrzésére fog korlátozódni.

„Nem hiszem, hogy hajók nélkül kellően hatékony lehet egy tengeri művelet. Csak remélni tudom, hogy mielőbb újragondolják a dolgot” – mondta Mogherini a tagállamok külügyminisztereinek luxembourgi tanácsülését lezáró sajtótájékoztatón.

A misszió keretében a tavalyi év végéig közel 50 ezer menedékkérőt mentettek ki a Földközi-tengerből, és mindegyiküket Olaszországba szállították.

A római kormány éppen erre hivatkozva nem támogatta a status quo kiterjesztését, mondván, a többi EU-országnak részt kellene vennie a menedékkérők befogadásában, hogy ne Olaszország viselje egyedül a terheket. Ezt azonban több tagállam, például Magyarország és Lengyelország is határozottan elutasította.

Líbiában Moammer el-Kadhafi ezredes 2011-es megbuktatása – majd meggyilkolása – óta fegyveres milíciák harcolnak egymással az ország feletti uralom megszerzéséért. A nemzetközi közösség a Tripoliban működő úgynevezett egységkormányt ismeri el. Az amerikai fegyveres erők afrikai parancsnoksága vasárnap jelentette be, hogy „a biztonsági helyzet egyre nagyobb bonyolultsága és előre nem látható fejleményei miatt” kivonja Líbiából katonái egy részét.

Szakértő: Tripoli megtámadásával Halifa Haftar tábornok elszámolta magát

Halifa Haftar tábornok elszámolta magát Tripoli megtámadásával, hiszen nem biztos, hogy a líbiai kormányerők ellentámadása befejeződik a város visszafoglalásával – mondta Marsai Viktor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója az M1 Aktuális csatorna hétfő esti műsorában.

Marsai Viktor szerint a mostani konfliktus azért jelent választóvonalat, mert Halifa Haftar az elmúlt években, miközben „harcolt kicsit a perifériákon”, folyamatosan tárgyalt is, és még februárban is a békés konfliktusmegoldás mellett érvelt.

A szakértő utalt arra, hogy Líbia lakosságának többsége nem támogatja a tábornokot, aki erős külső – orosz, francia, egyiptomi és emírségi – támogatással építette fel hírnevét, „mint az erős ember Líbiában”.

Azzal azonban, hogy most nyíltan megtámadta a nemzetközileg elismert líbiai kormányt, külső támogatóit is szorult helyzetbe hozta – vélekedett.

Hozzátette: nem lehet tudni, hogy Halifa Haftar önhatalmúlag cselekedett-e, vagy valaki felbiztatta.

Marsai Viktor rámutatott arra, hogy a tábornok katonai teljesítménye nem túl jelentős, az elmúlt években többször is bejelentette például, hogy elfoglalta Bengázit, aztán még évekig folytak a harcok.

Ugyancsak valótlan az általa kialakított kép, amely szerint képes leszámolni a radikális csoportokkal, hiszen az ő fegyveres csapataiban is harcolnak szalafiták és dzsihadisták – jegyezte meg.

    A kelet-líbiai hadsereg alakulatai   (forrás: Reuters)


Haftár, a hatalomra vágyó háborúpárti és Szarrádzs, a kudarcos békéltető

A Líbia keleti részét ellenőrző Halifa Haftár tábornok csapatai csütörtökön támadást indítottak a főváros, Tripoli elfoglalására. A nemzetközileg elismert egységkormány vezetőjéhez, Fájez esz-Szarrádzshoz hű erők pénteken megállították a Haftár irányította Líbiai Nemzeti Hadsereg (LNH) félkatonai formáció erőit. A líbiai helyzet két főszereplőjének portréját az AFP francia hírügynökség vázolta fel.

A 75 éves Haftár tábornagy Líbia megmentőjének szeretne mutatkozni, de ellenlábasai azzal vádolják, hogy puccsista, és új katonai diktatúrát kíván bevezetni az észak-afrikai országban.

A kelet-líbiai Kirenaika tartományból származó „erős ember” a líbiai válság megkerülhetetlen szereplője, aki valamennyi ellenlábasát terroristának vagy zsoldosnak nevezi. Saját maga nem túl bőbeszédű, de vitatott politikájával egyetlen alkalmat sem hagy ki, hogy beszéltessen magáról.

Csütörtökön a sokadik hadműveletét indította el, ezúttal Tripoli elfoglalása érdekében. 2017-ben sikerült rátennie a kezét az ország keleti részére a Méltóság néven 2014-ben a Bengáziban állomásozó dzsihadisták ellen indított hadművelet után. Az LNH-hoz több, az ország keleti részéből származó katonatiszt csatlakozott. Haftár az ellenőrzése alá vonta Bengázit, hadműveletet indított Derna város ellen, majd 2018-ban bejelentette, hogy „felszabadította” Kirenaikát a radikális csoportoktól. Januárban a kőolajban gazdag déli sivatagi vidék székhelyét, Szebhát foglalja el harcok nélkül.

Haftár a Moammar elleni, 2011. évi felkeléskor – amelynek résztvevője volt – vált ismertté. Négy évtizeddel korábban a volt Szovjetunióban tanult katonatiszt csatlakozott a Szenúszi-dinasztiát megdöntő és Kadhafit hatalomra juttató puccshoz. Részt vett a csádi-líbiai háborúban (1978-1987), ahol fogságba esett. Amerikaiak szabadították ki egy máig rejtélyes műveletben, és politikai menedéket is kapott az Egyesült Államokban, ahol a líbiai ellenzékhez csatlakozott. Húszévi száműzetés után, 2011-ben tért vissza Líbiába. Kadhafi októberi meggyilkolása után mintegy 150 tiszt vezérkari főnöknek nevezte ki, de ez a cím sosem vált hivatalossá.

A nyugati milíciák által támogatott nemzeti egységkormányt az ország keleti felének hatóságai nem ismerik el. Különösen igaz ez a 2014-ben megválasztott parlamentre, amely legitimé tette Haftár hatalmát, és tábornagyi rangra emelte őt.

Bírálói szerint katonai sikereit más országok – az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, Franciaország, illetve újabban Szaúd-Arábia – titkos támogatásának köszöneti.

Franciaország, amely szoros kapcsolatban áll Rijáddal, Abu-Dzabival és Kairóval, közvetítőként mutatkozik a két tábor között, de azzal vádolják, hogy Haftár pártján áll.

A politikában viszonylag újoncnak számító Fájez esz-Szarrádzsot, aki tehetős konzervatív család sarja, 2015-ben nevezték ki az ENSZ és líbiai képviselők között megszületett megállapodás alapján a nemzeti egységkormány élére.

Hónapokra Tuniszban rekedt, majd 2016-ban líbiai hadihajóval érkezett Tripoliba, fokozatosan nyerte el a gazdasági és politikai hatóságok támogatását, az ország keleti részében székelő, Haftár támogatta rivális „kormányt” viszont nem sikerült meggyőznie.

A milíciák uralta Tripoliba való megérkezése nyomán feltámadt a remény, hogy sikerül kihúzni a megosztott országot a válságból.

Fő feladata rendbe tenni az állami intézményeket és megkezdeni a megbékélési folyamatot, ezt a célt azonban mindmáig nem érte el.

Legnagyobb sikere az volt, hogy 2016 de-cemberében a hozzá hű erők visszafoglalták Szirt városát az Iszlám Állam terrorszervezet dzsihadistáitól. Egyetlen katonai győzelem, amely nem elegendő a kudarcok elfedéséhez. A nyugati régióban, így Tripoliban is még mindig ott vannak a milíciák, nem sikerült kiépíteni a rendőrséget és a reguláris hadsereget.

Elemzők szerint ahhoz, hogy visszatérhessen Tripoliba, és viszonylagos biztonságot szavatoljon, Szarrádzsnak el kellett fogadnia néhány tripoli befolyásos fegyveres csoport csatlakozását, így azok „túszává” vált.

A Szarrádzs-család részt vett a líbiai történelemírásban. Apja, Mosztafa esz-Szarrádzs az államalapítók egyike volt Líbia 1951-es függetlenné válása után. A családi hagyományt követve a most 59 éves Fájez esz-Szarrádzs 2014-ben parlamenti képviselő lett, de a megválasztása után két hónappal a Fadzsr Líbia nevű, milíciákat tömörítő szövetség elfoglalta a fővárost. A kormány és az újonnan megválasztott parlament kénytelen volt az ország keleti felébe menekülni. Szarrádzs Tobrukba ment, ahol ma is ülésezik a parlament, építész feleségét és három lányukat külföldre küldte.

Mielőtt politikára adta a fejét, az üzleti életben ért el sikereket. Építész végzettségével több évig az állami szektorban dolgozott.

Az ENSZ bábáskodásával létrehozott nemzeti egységkormány fő támogatója a befolyására és gazdasági érdekeire féltékeny egykori gyarmattartó Olaszország. Arturo Varvello, a milánói ISPI agytröszt szerint a támogatás elsődleges célja a migránsáradat leállítása. Ali Bensaad párizsi egyetemi tanár szerint az olaszok mindig is jó viszonyt tartottak fenn Tripolival és térségével, tekintettel Róma líbiai kőolaj-érdekeltségeire.

A regionális hatalmak közül Törökország és Katar támogatja Szarrádzst, de Katar támogatása az ország elszigetelése miatt gyöngült. (MTI)