Kiss Hajnalra emlékeztek

Csütörtökön Nyárádszeredában rajtolt a Sorsfordító nők az elmúlt 100 évben című rendezvénysorozat keretében a Maros megyei női személyiségek előtti tisztelgés. Három kiemelkedő női személyiségre emlékeznek, vagy ünneplik őket. Az első eseményt a nyárádszeredaiak vállalták.

Női példaképek a kisközösségekben – Mindenki Hajni nénije címmel szervezték meg az első rendezvényt a szeredai Bocskai István Elméleti Líceum dísztermében, ahol volt kollégák, diákok, barátok, tisztelők gyűltek össze feleleveníteni a Kiss Hajnal tanárnőhöz kötődő emlékeket. 

Az RMDSZ Maros megyei nőszervezetének elnöke, Csép Éva Andrea parlamenti képviselő elmondta: nagyon fontosnak tartják azt, hogy az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában című programsorozaton belül egy nőkről szóló rendezvényt indítsanak, és arról beszéljenek, hogy kik voltak azok a nők, akik az elmúlt száz év alatt számítottak az erdélyi magyarság életében, akik munkásságukkal, kitartásukkal, elhivatottságukkal hozzátettek mindahhoz, ami Erdélyben történt. Ezer éve ezen a földön élünk, ezért fontos, hogy a helyi értékes embereket bemutassuk, és példaként felmutassuk a közösségnek. Az erdélyi magyar nőknek szükségük van példaképekre, mert irányt mutatnak a jövő számára – mondta a képviselő asszony, aki azt is elmondta: a helyi nőszervezetekre volt bízva, hogy eldöntsék, kik azok a nők, akiket fel szeretnének mutatni, akiknek a munkáját meg szeretnék köszönni.

Értékhordozó, magvető

Amikor felvetődött a kérdés, hogy ki legyen az a nő, akiről megemlékezzenek Nyárádszeredában, mindenki csillogó szemmel támogatta az ötletet, hogy néhai Kiss Hajnal magyar szakos tanárnő, mindenki Hajni nénije legyen az – vallotta be Veress Tünde, az RMDSZ nyárádszeredai kerülete nőszervezetének elnöke, aki Dósa Ibolya alelnökkel együtt ismertette a Tanárnő életútját. Ezt követően a hozzá közel állók szólaltak fel: Bíró Mária és Novák Ildikó szavalatot hozott, hiszen ez volt a legnagyobb ajándék, amit a tanárnőnek bárki is adhatott. Rekita Rozália színművész bevallotta, nagyon szerencsés, hogy egyike lehetett Kiss Hajnal tanítványainak, és hatalmas hálával tartozik ennek a „hatalmas embernek”, illetve azért is, hogy van még lehetősége továbbadni azt a sok szépet, amit tőle kapott. Ugyancsak tanítványa volt Novák Ildikó színművész, tanár, aki felvidéki dallal és imával tisztelgett Kiss Hajnal emlékének. A Bekecsalja című lap – amelynek a tanárnő mentora volt – részéről Balogh Irma olvasott fel személyes gondolatokat, ugyanúgy Gáspár Hajnal, Magyarország bukaresti nagykövetségének munkatársa is megosztotta azokat a gondolatokat, amelyeket a tanárnő halálakor lejegyzett, egy másik volt tanítvány, Páll Zsuzsánna is verssel tisztelgett, majd Suba Gyöngyi mondott köszönetet a szervezőknek a rendezvényért. Megszólalt Kiss tanárnő első nyárádszeredai tanítványa, Szakács Etelka is, a tanárnő unokája, Szöllősi Kata egy videofelvételen énekkel tisztelgett, majd a szervezők emléklappal köszöntötték a tanárnő két jelen levő gyermekét, a marosvásárhelyen élő Kiss Anikót és dr. Hajdu Zoltánt.

Az egyik legszebb méltatást egykori tanítványától, dr. Marton József római katolikus teológus, kanonok, pápai káplán, nagypréposttól hallhatta a közönség: Kiss Hajnal szaktudásával és lelkesedésével mindenkit lelkesített közvetlen környezetében. Sugárzó személyiség volt, ki nem alvó fény maradt mindvégig, aki úgy melegített, hogy nem égetett, hajnalcsillagként úgy világított, hogy megtörte a csüggedő embert beborító sötétséget. A kommunista időszakban is megtalálta módját, hogy útjelző fényként ragyogjon, az igazi életcél felé irányítsa a rábízottakat. Tanárként értéket hordozott és értékeket továbbított, mélységes lelki töltettel, soha ki nem fogyó lendülettel rendelkezett, Istenbe vetett erős hittel élte tanári hivatását.

A városi önkormányzat nevében felszólaló Szentgyörgyi Ildikó jegyző kiemelte: egy közösségnek nemcsak utakra, járdákra, csatornázásra van szüksége, hanem a lélek táplálására, Hajni néni pedig ezt a nemes és nehéz feladatot végezte évtizedeken át, és Nyárádszereda még sokáig táplálkozhat abból a tudásból, a magyar irodalom iránti szeretetből, amelynek magvait a tanárnő vetette el.

Ki is volt ő?

Gráf Hajnalka Márta Zsil-völgyi református lelkészi családból származott, a kolozsvári leánygimnáziumban tanult. 1951-ben érettségizett, majd olyan időben végezte az egyetemet Kolozsváron, amikor Szabó T. Attila, Szabédi László, Szigeti József voltak professzorai. Marosvásárhelyen a leánygimnáziumban kezdte tanári pályafutását, majd változtatott az életén, és Nyárádszeredába került, ahol 1962–1985 között, nyugdíjba vonulásáig magyar irodalom szakos tanárként dolgozott a helyi középiskolában. Úgy érezte, hogy a vidéki gyerekeknek többet lehet adni, és azt ők nyílt lélekkel, tiszta szívvel fogadják be. Szeretett közöttük élni, velük lenni, megismerni őket és adni, adni. Munkássága maradandó volt a nyárádmenti kisváros és annak környezete számára: későbbi irodalom szakos tanárok, pedagógusok, lelkészek, színészek nőttek ki a szeredai líceumból, de aki kétkezi munkás lett, az is verset és olvasást szerető ember maradt. A tanárnő úgy gondolta, hogy őszinte szeretettel meg lehet változtatni a világot. Ezért is telepedett át Nyárádszeredába, segítette munkájában férjét, dr. Kiss Endre egykori körorvost, nevelte gyermekeiket, unokáikat ugyanebben a szellemben.

1985-ben vonult nyugdíjba, de azóta sem tudott tétlenül ülni. Az a megszállott pedagógus volt, aki nem tudott úgy élni, hogy valamit ne adott volna másoknak. Hitvallása volt: „Adni, adni, mindig csak adni, jó szót, mosolyt, hitet, bátorítást és sok-sok önzetlen szeretetet”. Nyugdíjas évei alatt is dolgozott, alkotott, diákokat és felnőtteket segített, pennájukat irányította, lelküket csiszolgatta, kilenc éven át az egykori Bekecsalja lap szerkesztőségének is tagja és mentora volt. Ajtaja mindig nyitva volt, bárki beléphetett egy könyvért, egy beszélgetésre. Mindig otthonának érezte Nyárádszeredát, azzal a gazdag anyaggal, amit hozott magával a Zsil-völgyéből, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről.

Nyárádszerda Bocskai-emléklappal tüntette ki a tanárnőt, akinek mindennél többet ért tanítványai visszajelzése, a személyes találkozások és őszinte hűségük, hiszen állandóan visszatértek hozzá. Mindegy, hogy Stockholmban vagy Budapesten éltek, vagy csupán a szomszéd faluból kerékpároztak át hozzá. Amikor a szeredai középiskola elismerő oklevéllel köszönte meg az egykori pedagógus munkáját, a tanárnő a következőket mondta: „Boldog pedagógus voltam. Lélekben mindig tanár vagyok. Ha újrakezdhetném az életemet, mindig ezt csinálnám”. Kiss Hajnal 2016 januárjában, 85 éves korában hunyt el, a marosvásárhelyi református temetőben nyugszik.