Kisebbségi szeminárium a Bernády Házban

A nemzeti kisebbségek jogai az Európai Unióban címszó alatt szervezett kétnapos kisebbségi szemináriumot a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány.

A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Johan Hoggman többnyelvűség-szakértő, a finnországi svéd Magma központ képviselője, Gabriel Andreescu egyetemi tanár, politológus, Amet Aledin államtitkár az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalától, Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke, Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke, Frunda György volt szenátor, a romániai nemzeti kisebbségek és kisebbségi szervezetek képviselői.

Megnyitóbeszédet Borbély László, az alapítvány elnöke mondott. A tanácskozáson szóba kerültek a kisebbségi jogok, autonómiák és önrendelkezési formák európai modelljei, a Minority SafePack, illetve az, hogy az Európai Unió nem szentel különösebb figyelmet a kisebbségi kérdések megoldásának.

A megyei tanács megteszi mindazt, amit a törvény megenged

A szemináriumon jelen volt Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke, aki rendkívül fontosnak nevezte, hogy Maros megyében, Marosvásárhelyen szervezték ezt meg, mert a megye kisebbségi szempontból mondhatni „leképezi” egész Erdélyt: majdnem egyharmada magyar lakos, de itt vannak a legnagyobb roma közösségek és szászok is élnek itt. Ezért tehát nagyon fontos, hogy minden kérdéses törvény által tisztázva legyen, mivel még azt is nehéz alkalmazni, amit törvény szavatol. „Úgy gondolom, hogy ezek a szemináriumok, amelyeket Maros megyében tartunk, nagyon fontosak, mert innen indulhatnak ki azok a kezdeményezések, amelyek megoldhatnak olyan kisebbségi kérdéseket, amelyekre mindannyiunknak szüksége van.”

A megyei tanács megteszi mindazt, amit a törvény megenged – jelentette ki –, kiemelten fontosnak nevezve az oktatási, kulturális kérdéseket. „Az is fontos, hogy az utcanévtáblák hogy vannak kiírva, és tenni kell ezért is, de a legfontosabb véleményem szerint az, hogy az oktatási intézményeinkben hogyan tanítják a nyelveket, hogy oktatási kérdésekben engedik-e, hogy minden iskola a törvény által biztosított lehetőségekkel élve betartsa saját programját”.

Az etnikai, nemzeti, kisebbségi kérdés egy élő, nehéz megoldandó probléma 

Markó Béla kijelentette: „Nemcsak ezt a szemináriumot kellene megszervezni, hanem úgy, ahogy a ‘90-es években egymást érték a különböző kisebbségi jogokkal, emberi jogokkal, demokráciával kapcsolatos konferenciák, kerek-asztalok, viták, megbeszélések, most is nagy szükség lenne erre. Én magam arról beszélek mostanában, ahányszor alkalmam adódik erre, hogy míg a ‘90-es években az Európai Unió, meg általában a nemzetközi fórumok nagy erőfeszítéseket tettek, hogy rendezzék az etnikai viszonyokat, az utóbbi időben ez elhalt. És ennek megvannak a negatív következményei Ukrajnától Katalóniáig. Bár különböző helyzetekről van szó, jól látszik egész Európában, hogy az etnikai, a nemzeti, a kisebbségi kérdés egy élő, nehéz megoldandó probléma, és tudatosítani kell a különböző országokban, Brüsszelben is, hogy ez milyen fontos”. A szeminárium hatásáról szólva jelentette ki: „nem gondolom, hogy meg lehet váltani a világot egy ilyan szemináriummal, de ami itt elhangzik, továbbgyűrűzhet, és sok kicsi sokra megy”.

Alapvető európai standardokra lenne szükség 

Smaranda Enache elmondta, hogy az Európai Unióban több különböző kisebbségi modell működik, és nagy különbségek vannak a különböző államok között. Például Görögország vagy Franciaország nem igazán biztosít jogokat a kisebbségeknek, ezzel szemben az északi országokban vagy Dél-Tirolban jól működő autonómiák léteznek. 

Kijelentette: az Európai Unió felfogása az elején gazdasági és politikai volt elsősorban, és csak másodsorban emberjogi vagy kisebbségjogi. „Most érkezünk talán ahhoz a pillanathoz, amikor mindannyian felismerjük, hogy Európa kohéziója, Európa belső stabilitása attól is függ, hogy mindenki megkapja ott, ahol él, azt az életszínvonalat, azt az elismerést, azokat a jogokat, amelyek más kisebbségi közösségekben már rég fel- mutathatók.” 

Véleménye szerint a Minority SafePack fontos eszköze lehetne annak, hogy legalább valamilyen alapvető európai standardokat fogadjanak el a kormányok az unión belül. Ha ez nem sikerül, akkor fel kell készülni arra, hogy lesznek olyan régiók, ahol a frusztrált kisebbségi közösségek el fognak szigetelődni, és a többség és kisebbség közötti bizalom, párbeszéd megszakad. Ami nagyon kellemetlen lenne, mert az Európai Unió amúgy is nagy nyomásnak van kitéve, és fontos lenne, hogy belső kohézióját és szolidaritását erősítse.

„Nem akarnak rossz fiúk lenni”

A Népújság kérdésére a szeminárium végén Borbély László a következőket nyilatkozta: „Nem véletlen, hogy az európai dimenziót céloztuk meg. Előtte is sokat beszéltünk a kisebbségi jogokról, de ami most történik, az precedens nélküli. Első alkalommal történik meg, hogy a Minority SafePack változást hozhat az Európai Unió mentalitásában”. Fantasztikusnak nevezte, hogy a tizenegyből kilenc javaslatukat elfogadta az Európai Unió Bírósága, és kötelezi az uniót, hogy ezekről a kérdésekről tárgyaljon, és – ez lenne az ideális – megoldást is találjon. „Persze, illúzióink nincsenek, hiszen az Európai Unió Görögország és Finnország is. Amikor ilyen különbségek vannak az unión belül, és Románia valahol a kettő között áll a kisebbségi jogokat illetően mind a törvényes keret, mind az alkalmazás tekintetében, akkor valószínű, hogy egy általános megfogalmazást találnak. De a legfontosabb az, hogy nem vagyunk egyedül, nemcsak a magyar közösségnek a kezdeményezése, hanem sok európai uniós kisebbségé, hiszen kb. 50 millió kisebbségben élő személy van Európában, és ennek tükrében kell vizsgálni, hogy mi történik a továbbiakban.” 

Emlékeztetett, hogy Románia magas standardokkal írta alá és ratifikálta a Regionális és kisebbségi nyelvek chartáját, és ellenőrzési rendszert javasolt, amely kontrollálná a törvény alkalmazását. Ezeket a kormány összesítené, és a jelentésébe belefoglalná. Véleménye szerint ezzel el lehetne érni, hogy alkalmazzák a törvényt, mert bizonyos területeken visszalépés történt ilyen szempontból. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nem a kisebbségeknek kellene figyelmeztetniük a törvények be nem tartására, ez az államnak lenne a kötelessége.

„Nagyon érdekes volt ez a szeminárium azért is, mert olyan rangos előadók voltak jelen, akik jól ismerik a kisebbségi kérdést, van rálátásuk, és európai kontextusba tudják helyezni. Látjuk, mi történik a nemzetállamokkal, mi történik Katalóniában vagy máshol, tehát a nemzetközi hangulat az Európai Unión belül nem feltétlenül barátságos, és mindenféle hátsó szándékokat vélnek felfedezni, például az autonómiatörekvések kapcsán. Pedig mi világosan kimondtuk, nem akarunk elszakadni Romániától, hanem bizonyos típusú autonómiaformákat kérünk. Ez 1993 óta benne van a programunkban, nem mondunk semmi újat.” 

– Ön a szemináriumon nyilvánosan felkérte a jelen levő kisebbségek képviselőit, írják alá a Minority SafePack kezdeményezést, hiszen általános, szinte minden nemzeti közösséget támogató problémákat fogalmaz meg. Hogyan reagáltak?

– Nem lelkesednek, és nem akarják aláírni. Le kellene ülni velük tárgyalni, és meg kellene kérdezni tőlük, hogy a kilenc pontból mivel értenek egyet és mivel nem. Akkor kiderülne, hogy csak politikai indokok vezetik őket. Ismerjük Románia álláspontját, tudjuk, hogy belépett a perbe is, nem akarnak rossz fiúk lenni, mert függnek a kormánytól, a különböző kiutalt pénzösszegektől, és inkább úgymond nem szólnak bele a magyarok dolgába. Felsorakoztak emögé, anélkül, hogy legalább belenéztek volna. Ezért lenne fontos a párbeszéd.