Kisebbségi sorskérdések

A marosvásárhelyi dr. Szabó Árpád közgazdász, egyetemi tanár vezette azt a felmérést, amelyet az év elején Györgyei Szabó Magdolna, az Udvarhelyszéki Kis- és Középvállalkozások Szövetsége ügyvezetőjének kérésére végeztek el. Ebben a március 20-ára, a boldogság világnapjára rendelt kutatásban azt vizsgálták, hogy mennyire boldog a székely. Bár nagy részük Hargita és Kovászna megyei volt, a válaszoló 1.422 személy közül mintegy 100 megyénkből került ki. Arra kértük a kutatásvezetőt, hogy részletezze a felmérést, és ossza meg velünk az eredményét. 

 

– Honnan indult a kutatás? 

– Györgyei Szabó Magdolna, az Udvarhelyszéki Kis- és Középvállalkozások Szövetsége ügyvezetője – aki Magyarországról költözött Erdélybe – keresett meg a kéréssel. A székelyudvarhelyi Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján tanítok, az oktatási intézményen keresztül vettük fel a kapcsolatot. Mivel jnuár végén beszéltük meg a kutatást, és az volt a feltétel, hogy március 20-ig fejezzük be, rövid idő volt az idő arra, hogy alaposabb tanulmányt készítsünk. Összeállítottam egy 15 kérdésből álló kérdőívet, és úgy döntöttünk, hogy nem használunk személyes kérdezőbiztosokat, hanem az internet segítségével szólítjuk meg az alanyokat. Szerencsénk volt azzal, hogy a székelyhon.ro kiadója felvállalta, felületén közzéteszi a kérdőíveket, és a bálványosi spa resort is felajánlott egy wellnesshétvégét valakinek a válaszolók közül, így juthattunk el majdnem másfél ezer emberhez, ami kiváló eredmény, ugyanis az elején úgy terveztük, hogy 500 személyt szólítunk meg. 

– Volt-e a mintavételkor valamilyen területre, nemre, korra vagy másegyébre vonatkozó megkötés? 

– Az első kitétel az volt, hogy Székelyföldről szóljon, a hagyományos székely székekről jövő válaszokat elemeztük, és úgy gondoltuk, hogy aki székelynek érzi magát, kitöltheti a kérdőívet. A nemzetközi boldogságkutatás előírásai alapján a 15 évnél idősebbektől vártunk választ. 

– Milyen módszertant használtak? 

– Mivel a világon kétféle boldogságkutatási módszertan létezik, a Gallup Intézet szabályai alapján döntöttem úgy, hogy kizárólag a 15 évesnél idősebbeket kérdezzük meg. Kutatómunkánkat a Happy Planet Index módszertana szerint végeztük 1422 személy kitöltött kérdőíve alapján. Többek között arra voltunk kíváncsiak, hogy ki mennyire boldog, ki mondja meg, hogy boldogok vagyunk-e, a körülöttünk élők boldogabbak-e, mint mi? Mit jelent a magas életszínvonal és mit a jólét? Mennyire boldogít a pénz? Létezik-e „nemzeti boldogság”? Mennyire elégedettek az etnikailag és kulturálisan a magyarsághoz kötődő, de területileg Románia közepén élő székelyek? Ifj. Albert Hadley Cantril (1906–1969) amerikai pszichológus, kutató kidolgozta a róla elnevezett „létrát”, a nullától a tizedik fokig terjedő skála szerinti mutatóval számszerűen is meghatározható a boldogság. Az élethelyzettel való elégedettség Cantril-skáláján Románia 5,2-es értékkel a világranglista 73. helyét, míg Magyarország 4,7-es indexszel a lista 94. helyét foglalja el a felsorolásban szereplő 140 ország közül. 

– Részletezzük az eredményeket. 

– Az említett World Happiness Report módszertana szerint a Cantril-skálán – amelyet a Happy Planet Index esetében is használnak – mért 6,97 pontos eredménnyel a Székelyföld a világ élvonalába tartozik a boldogságot és elégedettséget tekintve, a 8. helyen álló AEÁ mögött kerülne a listára. Figyelembe kell venni viszont azt is, hogy a kérdőíveket internethasználók töltötték ki. Ismereteink szerint Romániában 2017-ben a háztartások 76,4%-a rendelkezett otthoni internetkapcsolattal, ami egyfajta korlátozást jelentett a reprezentativitást illetően, hiszen vélhetően az internetkapcsolattal nem rendelkezők szegényebbek, „boldogtalanabbak”, így ez a hiányosság is emelhetett a mutatón. Ismereteim szerint az egy főre jutó GDP-nél a Világbank által listázott 175 ország között a székelyföldi megyék az első 70 közé kerülnének, Mexikó és Irak közé.

Az emberi fejlettségi index terén Székelyföld a világranglista 57. helyén lenne. A felmérésből kiderült, hogy a székelyek közepesen adakozóak és segítőkészek, a politikusokat és a vállalkozókat viszont korruptnak tartják.

A számítások alapján Székelyföld a 37,8-as indexével bekerül a világon az első 10 helyezett közé, ahol az anyagilag szegény, de mégis boldog országok kapnak helyet. A boldogság és a kiegyensúlyozott élet különböző területeit külön felmérő kérdésekre kapott válaszok azt mutatják, hogy a székelyek az anyagiakkal és a spiritualitással állnak gyengébben, a családi kapcsolataikat és az egészségüket tartják jónak. Az mindenképpen elmondható, hogy Székelyföldön az emberek boldogabbak, mint a környező népek és népcsoportok. 

– Ez meglepő, mert azt gondolnánk, hogy a kisebbségi sorban, gazdaságilag elmaradt régióban élők boldogtalanok. 

– Ezt feltételeztem a kutatás előtt, de kiderült, hogy mindkét országban mértnél jóval magasabb érték született. Az eredményt követően kiderítettem, hogy vannak olyan kutatások, amelyek igazolják, hogy nincs összefüggés a gazdasági jólét és a boldogság között. A mi felmérésünkből is kiderült, hogy azok, akik 2.000–3.000 lej közötti jövedelemmel rendelkeznek, boldogabbak, mint a 3.000 lej fölött keresők, továbbá az is, hogy a nők boldogabbak, mint a férfiak, és általában a szakmai beteljesülés is hozzájárul ehhez az állapothoz, vagyis a felsőfokú tanulmányokat végzettek boldogabbak. Az is érdekes volt, hogy a rendszeresen templomba járó, adakozó, segítőkész, vallásosabb személyek boldogabbak, mint az ateisták, ugyanakkor a nagycsaládosok is jobban érzik magukat, mint azok, akik egyedül vagy csak párban élnek. Egy hasonló bizalomkutatás elemzésekor olvastam, hogy az önkéntesség gyakorlásakor, adományozáskor oxitocin szabadul fel a vérben, ez is növeli a boldogságérzetet. 

– Hogy nézne ki a legboldogabb székely „fantomképe”? 

– Az 1.000 és 2.000 lej között kereső, felsőfokú végzettségű, városban lakó, nagy családban élő nő a legboldogabb a Székelyföldön. 

– Vállalkozók szövetsége kérte fel önt arra, hogy végezze el a kutatást. Mire használhatja a gazdasági szféra az eredményeket? 

– A boldogság bizonyos emberi igények kielégítését jelenti. Ez egy primer kutatás volt, ha folytatnánk, talán választ lehetne keresni arra, hogy milyen, a gazdasági termelékenységhez kötődő igényei vannak az embereknek. A Gallup Intézet szabályai alapján vizsgáltuk a tanulmányokat, a szakmai végzettséget, ebből kiderülhet, hogy milyen munkaerő áll a munkáltatók rendelkezésére. A Gallup kérdései között szerepelt az is, hogy mennyire tartják korruptak a politikusokat. Én rákérdeztem arra, hogy mennyire korruptak a székelyföldi vállalkozók, és mennyire tartják igaznak azt, hogy csak korrupcióval és könyököléssel lehet érvényesülni. A válaszadók között voltak munkások, nyugdíjasok, diákok és vállalkozók is. Kiderült, hogy a megkérdezettek 60%-a korruptnak tartja a vállalkozókat, és azt állította, hogy a törvény megszegésével lehet érvényesülni. Ez jelzés lehet a vállalkozói szférának. 

– Sok minden befolyásolja a boldogságot, a kutatásban csak 15 kérdés szerepelt, holott számos más tényezőt is vizsgálhattak volna. Kiderült-e, hogy az idő múlásával a közvetlen környezetben, de akár az országban vagy világban történő gazdasági, politikai változások mennyire hatnak a boldogságérzetre? 

– Feltettük azt a kérdést is, hogy a már említett 10-es skálájú létrán milyen boldognak látják magukat az emberek 10 év múlva. Csodálkozásunkra mindenki optimistán válaszolt. Igaz, amint utólag kiderült, talán nem voltak a válaszadók között olyanok, akik a Facebookon azt kommentálták, hogy miért kell ilyen marhaságokat kérdezni az emberektől. 

– Folytatják-e a kutatást? Ön is említette, hogy 15 kérdés nem elég ahhoz, hogy a témakörben teljesebb képet kapjunk.

– Mindenképpen folytatnánk a felmérést. Kérdezőbiztosok bevonásával reprezentatívabbá szeretnénk tenni a kutatást úgy, hogy több vidéken lakót és férfit kérdeznénk meg, és kiterjesztenénk az erdélyi magyarságra. Az a gond, hogy egy ilyen munka nagyon sokba kerül. Pedig a politikusoknak is meghatározhatna egy irányvonalat, hiszen fény derülne arra, hogy a potenciális szavazók mit igényelnek. Talán képet kapnánk arról, hogy mit kellene fejleszteni: az infrastruktúrát, a humán erőforrást? Fényt deríthetnénk arra is, hogy hol érzik magukat jobban az emberek: a saját lakásukban, a munkahelyen, milyen kulturális környezetben találják meg önmagukat? Érdekes lenne megvizsgálni az elmagányosodás, a kommunikáció hiányának, az egymás iránti bizalom vagy bizalmatlanság kérdéskörét is, vagy azt, hogy miként éljük meg a modernizációt a régi szokások, a kulturális örökség megőrzése mellett. S ha már itt tartunk, azt is érdemes volna megvizsgálni, hogy 100 évi kisebbségi sorsban mennyire boldogok Romániában a magyarok. Remélem, hogy valamelyik magyarságkutató intézet felfigyel a munkára, és lát benne fantáziát, hogy a korábban feltett kérdések tucatjára választ kapjon, és a következményei alapján a politikai elit megalapozott kisebbségi politikát folytasson. 

(A jelentés az UKKSZ tulajdona. Az adatokat dr. Szabó Árpád hozzájárulásával közöltük.)