Minden esetben drámai, sajnálatos, ha egy ember szívizominfarktus vagy agyi érkatasztrófa stb. következtében életét veszti, mint ahogy történt a romák állítólag önjelölt, mások szerint nemzetközi királyával, Florin Cioabăval is.
Minden esetben drámai, sajnálatos, ha egy ember szívizominfarktus vagy agyi érkatasztrófa stb. következtében életét veszti, mint ahogy történt a romák állítólag önjelölt, mások szerint nemzetközi királyával, Florin Cioabăval is. A romavezér törökországi nyaralása során szívroham következtében, sztent beültetése ellenére meghalt, és rögtön a haláleset után országos botrány kerekedett – nos, nem nehéz kitalálni: a pénzügyek miatt. Cioabă családja ugyanis a román állammal szerette volna kifizettetni az antáliai kórház által benyújtott számlát, ezzel párhuzamosan pedig az állami és diplomáciai intézmények sorát „mozgatták” meg a gyors elhalálozási ügyintézés érdekében. A primér információ szerint az antáliai kórház 350.000 dolláros számlát bocsátott ki Cioabă király egészségügyi beavatkozásaira (azt nem tudni, ebben benne volt-e a kórház hotelszolgáltatási költsége, és ha igen, hány családtagra számítva), a „királyfi” (a nagyobbik) úgy gondolta, a román államnak hozzá kell járulnia a költségek fedezéséhez, az államfő pedig állítólag rátelefonált a belügyminiszterre, hogy a SMURD repülőgépével hozzák haza a romakirály holttestét. Persze, a második körben mindenki mindent cáfolt, a számla hirtelen 42.000 dollárra csökkent, és végül magánrepülővel szállítják haza a holttestet, a roma közösség pedig szolidáris lesz és megnyitja a bukszáját a gyászoló család támogatására. Mindeközben azt próbálják kideríteni, volt-e érvényes egészségbiztosítási kötvénye Florin Cioabănak.
Nos, itt érdemes elidőzni. A fenti helyzet rávilágít arra, hogy a hazai polgárok ezrei jó esetben a kötelező állami biztosítási szerződéssel és magánbiztosítási kötvénnyel a zsebükben turistáskodnak nyugati, keleti, tengerentúli országokban, ritkábban – főként alapellátásra befizetett, azaz a legolcsóbb – magánbiztosítási kötvénnyel, sokan azonban semmiféle biztosítást nem kötnek. A külföldi kórházakat – legyenek azok magán- vagy állami kórházak – már az unión belüli sürgősségi vagy szükséges ellátásra jogosító és költségtérítést biztosító típusnyomtatvány, európai egészségügyi kártya, de gyakran még a magánbiztosítási kötvény felmutatása sem hatja meg, hanem előre kifizettetik a beavatkozás árát vagy garanciákat kérnek arra, hogy a beteg fizetni fog. Érdemes komolyabban odafigyelni az utazás e vetületére, illetve fontos lenne tájékozódni a célország egészségügyi ellátórendszeréről. Nem mindegy ugyanis, hogy uniós vagy nem EU-s országban kap kezelést a hazai polgár, hiszen van, ahol a költségtérítés vállalásának aláírása mellett egyéb garanciákat is kér a kórház, és arról is kellene informálódni, hogy mely országokban ingyenes az elsődleges életmentéssel járó ellátás.
A közeljövőben életbe lépő, az Európai Unió polgárainak a más, lakhelyüktől eltérő országban történő egészségügyi ellátásáról szóló szabályozás alapján az uniós polgár ki kell fizesse az illető uniós országban igényelt szolgáltatást, majd a költségeket visszaigényelheti a biztosítójától. Tekintve, hogy a romániai egészségbiztosító malmai lassan őrölnek, a hazai polgárok kétharmada nem biztosított – a roma nemzetiségű, ámde igencsak utazó kedvű polgárok aránya pedig igen magas a nem biztosítottak körében –, komoly gondot jelenthet majd a 24-es irányelv életbe lépése. E kétharmadnak a biztosítotti rendszerbe való „beterelésével” és az ezt megkönnyítő gazdasági, szociális jogszabályi keret kialakításával sokkal élénkebben kellene foglalkoznia a kormánynak. Ám sajnos, úgy tűnik, olyan felszínes intézkedésekben merül ki Pontáék fantáziája, mint például a lakásbérleti díjakra számított egészségügyi járulék bevezetése.
