Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A Szeben megyei Darlac Erzsébetvárostól tizennyolc kilométerre fekszik. Az azonos nevű község központja. Lutheránus temploma a 15. század elején épült gótikus stílusban a korábbi román stílusú templom helyett. 1500-ban boltozták, sík mennyezetű, de szentélye keresztboltozatos. A benne levő szobrok valószínűleg még az első templomból maradtak meg, a 13. század végén vagy a 14. elején készülhettek. A szentély festményekkel gazdagon díszített, korukat a 16. század elejére teszik. Királyföld a Nagy-Küküllő és az Olt közötti történelmi tájegység neve. Néha Szászföld vagy Szászok földje néven is említik. Régebben hívták Tulajdonnak és Fiskális földnek is.
A szász székek területe
A szász székek területe eredetileg százkilencven kilométer hosszú, keskeny földsáv volt Dél-Erdélyben, mely Szászvárostól a Homoród mentéig nyúlt el. E területsáv a későbbiekben észak–déli irányban gyarapodott.
A Királyfölddel szomszédos területek: északon Küküllő vármegye, Fehér vármegye és Udvarhelyszék, keleten Udvarhelyszék, Miklósvárszék, Sepsiszék és Felső-Fehér vármegye, délen a Havasalföldtől elválasztó hegységek, nyugaton Hunyad, Fehér és Küküllő vármegye.
Az erdélyi három nemzet – magyarok, székelyek, szászok – uniója
Az erdélyi szászok 12. századi betelepülését követően az 1224-es Andreanum rendezte jogi helyzetüket és szabta meg autonómiájukat, amelyet 1486-ban Mátyás király megerősített.
Felettes szervük a szebeni ispán lett. Vásártartási jogot és adókedvezményt, sőt Nagyszeben árumegállító jogot is kapott Nagy Lajostól.
1437-ben az erdélyi három nemzet – magyarok, székelyek, szászok – uniója is kodifikálást nyert, ezt az uniót (Unio Trium Nationum) többször megerősítették.
A 15. századtól a szász universitas újabb önrendelkezési eredményeket ért el, így pl. a saját bíráskodás – a királybíró, illetve a szász önkormányzat vezetőjének kijelölése (comes Saxonum), aki egyben a főszék fővárosa, Nagyszeben polgármestere is volt.
A jogilag különálló székek, melyek egymással universitast alkottak, az 1876-os vármegyerendezésig maradtak fenn, ezután Brassó vármegye, Szeben vármegye, Nagy-Küküllő vármegye, illetve Beszterce-Naszód vármegye részét képezték.
Az asszimiláció már a 20. század elején beindult, például Brassó lakossága a román impérium alatt vált német többségűből magyar többségűvé. Ma román többségű; az 1970-es évek erőltetett kivándorlása folytán a terület német lakossága minimális.
Számos település pedig, bár megindult az önállósodás útján, végül nem lett teljes jogú székváros; ilyen például Nagyekemező.
Jellegzetes építészeti emlékük az erődtemplom
A szászok egyedi tájnyelve a luxemburgihoz áll közel. Fontos tudni azt is, hogy Nagyszeben város 2007-ben – két társrendező településsel – Európa kulturális fővárosa volt.
Először II. Géza hív erre a vidékre szászokat
Királyföldnek vagy Szászföldnek nevezzük tehát azt az Erdély déli részén fekvő területet, ahol a szászok is megtelepedtek: nyugat–kelet irányban Szászvárostól Barótig, északon a Marosig és a Nagy-Küküllőig, délen az Oltig és a Déli-Kárpátokig húzódik.
Először II. Géza hívott Nagyszeben, Újegyház és Nagysink vidékére szászokat, akik a 13. század elejétől nyugat felé Szerdahely, Szászorbó, Szászsebes, Szászváros, kelet felé pedig Szászkézd, Kőhalom és Barót vidékéig települtek.
1224-ben a területet II. András a szász közösség tulajdonának minősítette (lásd az Andreanum királyi oklevelet).
A középkor folyamán gyorsan megindult a vidék városiasodása, a települések egykori gazdagságának mementói az erődített templomok is, amilyen pl. a szászbogácsi.
Darlac 15. századi temploma
Amint azt a felvezetőben röviden már említettük, Darlac Szeben megyében található. Első említése 1317-ből maradt fenn Darlaz néven. További névváltozatai: Dorlaz (1325), Darlas (1392), Darlacz (1543).
Lutheránus temploma a XV. század elején épült gótikus stílusban, a korábbi román stílusú templom helyett. 1332-ben plébániatemploma van, papja, Hermann a pápai tizedjegyzék szerint tizenhét régi banálist fizet.
A mai templom
Mai templomát megelőzte egy, a 13–14. század fordulóján épült templom.
A mostani a 15. század első negyedéből való késő gótikus alkotás.
Egyhajós, torony nélküli templomok mintájára épült. Falusi méretekhez viszonyítva nagy templom.
Hajója kezdettől egyszerű mennyezettel volt fedve. 1500-ban boltozták. 1837-től újra sík mennyezetű. Szentélye és apszisa azonban keresztboltozatos és többszöggel zárul. A diadalív félköríves. Ablakai változatos formájú gótikus kőráccsal díszítettek. Gyámköveit faragott figurák, szobrok domborművei ékesítik.
Közülük Mária és János apostol azonosítható. A boltozat zárókövén Jézus látható.
Két szobra – Mária és János – a román korra utal, és a feltételezett előbbi templom emlékének tekinthető, amelynek papja a fent említett Hermann plébános volt. Az egykori sekrestye ajtókerete megmaradt a falban, és mellette a szószékre felvezető egykori ajtó kőkerete is, mely reneszánsz díszítésű. Szentélyfülkéje gótikus.
A falfestmények korát a 16. század elejére teszik
A szentélyt kívül-belül rendkívül gazdagon díszítették festményekkel. A szentély külső oldalán Jézus elfogatása, a keresztre feszítés és Szent Kristóf nagy alakja vehető ki, sötét égszínkékben. 1975-ben tárták fel. A keleti és északi falfestményei nagyon kopottak. A belső szentélyfalon újabban oltárfüggönyös és indadíszítéses festményeket tártak fel. Az oltárkredenc fülkéjében két szent harcos látható. A falfestmények korát a 16. század elejére teszik, és rokonságba hozzák a szászbudai tizenkét apostol képével.
A falfestményeken azonosították még az utolsó vacsorát, a négy evangélistát, vértanúkat, Dávid, Salamon, Krisztus, Szent István és Szt. László alakját, angyalokat, szerzetest, ördögöt. A szentélyben Jézus szenvedésének jelenetei láthatók. Megmaradt a szentségfülke is.
Az oromzatos homlokzat közepén díszes csúcsíves kapuzat áll, melynek fejezeteit levéldíszek, szőlőfürtök ékesítik. A kapu feletti, fiatornyocskákkal díszített koronázórészen vakmérműves párkányt képeztek ki.
A kapuzat fölött Mária és Szent János veszi közre Krisztust. Valamikor várfal vette körül.
A templomnak nincs tornya, de mérműves – kőrácsos – ablakai gazdagon díszítettek, és különlegessé teszi a templomot, hogy külső falába római kori faragványokat falaztak be.
Középkori katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek
A 18. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az.
A régiségek megőrzése kifejezi a folytonosságot az apostoli egyház és az evangélikus egyház között.
Isó M. Emese közléséből tudjuk meg, hogy a művészettörténeti kutatásban mára elterjedt az a felismerés, hogy nem véletlen az, hogy a Németország és Hollandia területén álló evangélikus templomokban több középkori emlékanyag – liturgikus felszerelés – maradt meg épen, mint más felekezetű templomokban.
Az említett szerző meglátása szerint az ok egyszerű: a régiségek megőrzése kifejezi a folytonosságot az apostoli egyház és az evangélikus egyház között.
Ennek megfelelően – a lutheri tanításon alapulva – az evangélikusság mindig is megvédendő örökségként tekintett az elődeitől reá hagyott értékeire: ezt láthatjuk az erdélyi templomokra tekintve is.
A freskókon Szent Kristóf alakja is kivehető
A látogató egy másik érdekességet is felfedezhet: a templom kívülről is festett volt, a szentély falain a mai napig látszanak a freskók, köztük a keresztre feszítés jelenete, illetve – a korszakra jellemző, de számunkra meglepő módon – Szent Kristóf hatalmas alakja is kivehető, aki vállán hordozza a gyermek Jézust. Sokan úgy ismerik, mint a vándorok védelmezőjét, azonban egy másik értelmezése magyarázza, hogy miért jelenítik meg általában a templomok külső falán alakját: a hirtelen halál ellen véd, amitől a középkorban joggal tartottak a hívek, és remélték, hogy Kristóf látványa, a hozzá szóló ima segíti őket abban, hogy elkerüljék az utolsó kenet nélküli halált.
Páratlan látvány
A templomba lépve hihetetlen látvány tárul elénk, ami a gazdag kifestésnek köszönhető. Feltűnik az Utolsó ítélet, a Fájdalmak férfija, a magyar királyszentek, Szent Katalin legendája.
Isó M. Emese még azt is megjegyzi, hogy De Gerando Ágost (1819–1849) e templom kapcsán írta le az itteni lelkész beszámolója nyomán, hogy az evangélikus közösség még egyszer sem kérte a falképek lefestését, de ha erre sor kerülne, maga a gyülekezet vezetője akadályozná azt meg.
Római kori temetkezési relikviák
A hívek nélküli darlaci lutheránus templomra már nagyon ráfér a teljes felújítás. Szomszédságában bal oldalon református, jobb oldalon római katolikus templom található. Az ablakkeretek gazdagon díszítettek, és a templom hátsó részén Erdélyben ritkán látható elem hívja fel magára a figyelmet: a külső falon festmények vannak: Szűz Mária a karján a kis Jézussal, illetve Jézus kínszenvedései jelennek meg a freskókon.
A templom falába római kori temetkezési relikviák vannak beépítve.
Demján László műemlékvédő építész gondolatai
Darlacon járva legutóbb úgy egy éve megálltam egy kávéra a helyi kisboltnál, és az ajtajából néztem a délutáni fénybe öltözködni készülő templomot. Azonnal előjött a mai lebutított, inhumán – ez nem pont az embertelent jelenti számomra, inkább egy fokozattal az emberibb felé kacsintót – vidéket imitáló falukép mögött rejtőzködő, igazian élhető, hajdani élettér.
Látom a falu dombján már közel romokban álló karéjos romanikus Árpád-kori – semmiképpen nem az utóbbi másfél évszázad óta román stílusúnak nevezett – kápolnát és a körülötte zajló tavaszi nagyvásárt. A Küküllőkőrösről eredő Kőrös-patak partján bágyadtan kérődző teheneket, az élettel teli, de nem bábeli nyelvkavalkádot.
Ugyanígy előjött a későbbi évszázadok képe is, amikor I. Rákóczi György országos vásárjogot adott a községnek. Ekkor már féltékenyen nézett rá az akkor még Medgyes és Ebesfalva szász és magyar közössége, és Dicsőszentmárton színmagyar kereskedőrétege. Óvatosabban vitték búcsúba a küküllődombság összes borait, állatállományát és abaposztó meg vászongúnyáit.
Látom, amint egy január végi havas napon lóháton ugrat elő Guthy István kuruc ezredes és rendeli el Miklós- és Orbaiszék, valamint Kézdi- és Udvarhelyszék székelyeinek felvonultatását a virágzó darlaci kastélya udvarán megtartott szemlére. Innen indultak a sokat emlegetett holdvilági vesztes csatamezőre.
Hát ez szűrődik át a mai gótikus templomot nézve, és látom, amint a háttérből előretörő többtornyos-kupolás ortodox masztodon hizlalja magát, és már az evangélikusok istenháza telkének széleit marcangolja.
Tovább bámulva a nem falu méretére épített szépséget, most már megértem, hogy a templom egyik délkeleti pillérén ottfelejtett és szerényen várakozó kőgnómjának mi nyomja a régmúlt időkben megedzett lelkét.
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségbe.