Kinőtte magát a balavásári borverseny

Mind a részvétel, mind a nevezett borminták tekintetében minden eddigit fölülmúlt a hét végén rendezett balavásári nemzetközi borverseny. A 170 férőhelyes rendezvényterem is szűknek bizonyult, de a 316 borminta is az eddigi legnagyobb nevezési számot jelenti.

Népes részvétel mellett került sor szombaton a balavásári Romantik étteremben a 22. Küküllő menti borverseny díjátadó ünnepségére. A házigazda község magyarországi testvértelepülései – Gerjen, Fót, Szatymaz – mellett borlovagrendek is képviseltették magukat: a házigazdának számító Kis-Küküllő Borrend mellé felsorakozott a dicsőszentmártoni Szent Márton Borrend, az anyaországból pedig a Kiskunhalasi Borrend, a kecskemétei Mates János Borrend, a Csurgói Borrend és a Budafoki Pezsgőrend képviselői is.

Köszöntőbeszédében Sagyebó István balavásári polgármester nemcsak a népes részvételt üdvözölte, hanem azt is elmondta: vita is kíséri azt, hogy ezen a versenyen a kézműves (házi) borok mellett az ipari és laboratóriumi körülmények között előállított italok is versenyeznek, de az előbbiek becsületére legyen mondva, állják a sarat.

 

Sebeket gyógyít

Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa részéről dr. Farkas Balázs konzul, a Kis-küküllő Borrend részéről Péterfi Sándor kancellár egyaránt Hamvas Béla A bor filozófiája című művét idézve illették dicsérő szavakkal a bort. A külképviselet szerint a küküllői borászat és szőlőtermesztés olyan érték, amelyet folytatni kell, hiszen a magyarok számára ez nagyon fontos mesterség, és kultúránk része is: „aki szőlővel, borral foglalkozik, az értéket teremtő dolgos ember, műveli a földet, építkezik” – hangsúlyozta a konzul, míg Péterfi mérnök azt emelte ki: a szőlőtermesztő falvak népe régóta tudja, hogy a bor az embertől munkát követel, és olyan, mint a szolgabíró: nem tűr halasztást. A jó bornak nemcsak illata, zamata van, hanem szelleme is, amit átad annak, aki issza. Dr. Kunszent Miklós borlovag szerint pedig a bor és a parlament között az a különbség, hogy míg autóbbi sebeket osztogathat, a nemes nedű a sebeket gyógyítja.

 

Bevonulhat a történelembe

A borminták bírálóbizottságának elnöke, dr. Kunszenti Miklós szakmai szempontból is értékelte az idén bemutatott borokat. Úgy véli: a 2017-es évjárat bekerülhet a közép-európai szőlészet és borászat aranykönyvébe, mert minden lehetőség adott volt tavaly a jó bor készítéséhez: időben volt a szüret, a termés beérett, magas volt a cukortartalom, és megmaradt a savtartalom is, és ezt a borászok – a bemutatott minták alapján – meg is hálálták, nagyon jó italokat készítettek. A legtöbb bornál azt érezni, mintha egy érett szőlőfürtbe harapna az ember: előjött a szőlő illata, zamata, nagyon jó italokat lehetett kóstolni, és néhány helyi fajta is kiválóan szerepelt a versenyben. A felhozott borok 90 százaléka kifogástalan volt, és nem is tettek különbséget a házi és az üzemi bor között: a lényeg a minőségen volt, ezért is van az, hogy kistermelők és nagyobb borászatok egyaránt aranyérmeket tudtak szerezni. 

A balavásári verseny máshol nem tapasztalt jellegzetessége, hogy a zsűri nemcsak végigkóstol és pontoz minden bort, hanem egy-egy mondatot is elmond róla, amit a titkár feljegyez, és amit minden gazda, termelő is megkap. „Az, hogy ezt folyamatosan vezetik, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ilyen borokat tudjunk kóstolni, mert mindenki látja, mi az, amiben fejlődnie kell” – véleményezett a zsűri elnöke.

 

Reneszánszát éli a bor?

A Kis-Küküllő Borászati Társulás elnöke, Sütő Árpád lapunknak felidézte: 22 évvel ezelőtt úgy indultak 32 bormintával, hogy mindeniket ki kellett volna zárni a versenyből, de úgy is örültek a kezdeti lépésnek, ma viszont az itthoniak és az anyaországiak mellett 19 horvát, néhány szlovák és román borász is benevezett, így már nemzetközi a verseny, és ezt tovább kell fejleszteni, bevonni az ifjabbakat is, hogy a borkultúra is tovább éljen. Ami a fiatalokat illeti, az elnök elmondta: az utóbbi időben egyre többen bekapcsolódnak a borászatba, díjnyertes borokkal is jelentkeznek, aminek a rend nagyon örül.

Sagyebó István polgármester is hasonló véleményen van: a fiatal borászok nagyobb tételekben kezdenek szőlőt telepíteni, és lassan ez a foglalatosság visszalopódzik erre a vidékre, ismét teret hódít. A balavásári borverseny már kinőtte a község határait, de a községnek a minőségi borokkal együtt kiugrási lehetőséget is jelenthet, a gazdák értékesíthetik a termékeiket, ezen a versenyen pedig lemérhetik azt is, hogy hol tartanak italaikkal. A térségnek pedig gazdaságilag is hozhat hasznot, hiszen már vannak szőlészetek, amelyek komolyabban kinőtték magukat: Szászbogács, Vámosgálfalva, Mikefalva.

Varga József gyulakutai elöljáró is a rendezvény óriási közösségformáló és összetartó ereje mellett azt reméli, hogy már nincs megállás, tovább fejlődik a régió borkultúrája. Gyulakuta és Balavásár önkormányzatai összefogva 2011-ben útjára indították a borünnepséget is, minden ősszel Kelementelke hatá-rában, a hegyaljban találkoznak, és remélhetőleg oda is eljutnak, hogy ez a rendezvény ne csak ünnepély legyen, hanem a befektetett energia, munka anyagilag is hozzon némi hasznot a szorgos szőlőtermesztő és bortermelő lakosságnak. 

 

Százéves borral és tapasztalattal

 Az idei versenyen a Kárpát-medence minden szegletéből érkeztek borok, Felvidékről, Horvátországból, Magyarország különböző borvidékeiről, Erdélyből pedig főleg a küküllőmenti borok Szovátától Gyulafehérvárig, valamint a lekencei, mezőkölpényi szőlészetek és nyárádmenti kistermelők is jelentkeztek. A begyűjtött bormintákat múlt csütörtökön előválogatták a szárazanyag-tartalom függvényében, pénteken a zsűri kóstolgatta és értékelte őket, szombaton pedig megtörtént az ünnepélyes díjkiosztó: a bizottság 40 arany-, 111 ezüst-, 100 bronzérmet ítélt oda, 61 minta pedig dicséretben részesült. A nagyaranyat idén a mezőkölpényi szőlészet vitte el a tavalyi sauvignon és fehérleányka „házasításával”, míg a nagyezüstöt a badacsonyi Dunai János 2015-ös évjáratú cuvée-jével.

A 40 éve Dicsőszentmártonban dolgozó Seprődi József „kibédi székely” borász idén kilenc mintát nevezett be, amiből egy aranyat, négy ezüstöt, három bronzot szerzett. Számára ez a borverseny minden évben ünnep és megmérettetés is. Borászként a Kis-Küküllő számos településéről vásárol szőlőt, Királyfalvától Héderfájáig, így mindig számos borfajtája és színes felhozatala van, köztük az egyik aranyérmes olyan szőlőből készült, amelyet száz éve telepítettek, és amelyet a mai nap is a 80 éves mikefalvi Török Gyula művel. Ez példa kell legyen a fiatal nemzedéknek is, hogy vállalni kell a szőlővel, borral járó munkát. 

Az ismert kelementelki borok egyik termelője, Orbán Mihály két fiával együtt most másfél hektár szőlőt művel, önerőből telepítenek évente egy-egy darabot. Az italt főleg maguknak termelik, és fogyasztják is, így, habár egy picit csalódott, nem elégedetlen a gazda azért, hogy a benevezett négy bormintája nem aranyat, hanem „csak” ezüstöt és bronzot szerzett.

Hasonlóan vélekedett a csurgói Ureczky Attila kistermelő. Elmondta: a most aranyat szerzett kékfrakos rozé borából csak 150 liter van, de azt vallja: az élet rövid, s ha már bort iszik az ember, akkor jó bort fogyasszon.