Kilencven éve Kristyoron született Furka Árpád

Kilencven éve, 1931. december 3-án a Hunyad megyei Kristyoron, a mócföldi aranybányák vidékén született dr. Furka Árpád Széchenyi-díjas vegyész, budapesti egyetemi tanár, a kombinatorikus kémia kutatója, a nemrég elhunyt Nobel-díjas Oláh György után az egyik legnagyobb élő magyar kémikus. Közel négy évvel ezelőtt a Népújság hasábjain Kristyori mementó című írásomban bemutattam egy szórványtemplom végnapjait, a 18. században épült kristyori református istenháza történetét, amelynek harangját 2001-ben Dévára szállították, mivel a templom fokozatos pusztulásra ítéltetett. A hívők nélkül maradt gyülekezet temploma mára bárki számára átjárhatóvá vált, még a toronygombját is eltüntették. Pedig Furka Árpád születésekor még álltak a templomfalak, épségben volt az isten házának hajója, és nem járta át a szél a tornyot. Istentiszteletet, keresztelőt tartottak benne.

Az ünnepelt tudós így vallott egy interjúban erdélyi gyökereiről: 

„Magyar szülők gyermekeként Romániában születtem, mivel édesapám, aki géplakatosként, illetve sofőrként dolgozott egy helyi bányatársaságnál, ide hozta magával az Alföldről édesanyámat. (Szüleimnek hat gyermekük volt.) Általános iskolai tanulmányaimat így román nyelven kezdtem meg, de már Magyarországon fejeztem be, mivel édesanyám velem és idősebb testvéreimmel 1942-ben visszatelepült szülőfalujába, Kunágotára. (Már házas nővérem és édesapám Romániában maradtak.)”

A Magyarországra való áttelepülés sorsszerűnek tekinthető. A második bécsi döntés értelmében ugyanis Kristyor Dél-Erdélyhez tartozott, Románia része maradt. Édesapját a hatóságok folyamatos nyomás alatt tartották, míg édesanyját nagyon aggasztotta gyermekeinek a hátrányos helyzete. Így a szülei második házasságából született kisfiú hazát váltott édesanyja oldalán.

De a kristyori születés sem véletlenszerű. A Dévától mintegy húsz kilométerre fekvő Haró községben reformátusként született édesapa ugyanis a Kristyor községhez tartozó, Brád közelségében levő Gura Barza aranybánya dolgozója lett. Hunyad megye legnagyobb aranybányája több mint két évszázadon át teljes kapacitással működött, évente egy tonnánál is több aranyat termelt ki, ami – egy leírás adatai alapján – a világ aranytermelésének az egy százalékát tette ki. Ma többtucatnyi más bányával együtt romhalmaz, a múlt feledésbe merül. A kristyori református templommal és híveivel együtt. Vagy mégsem?

Furka Árpád a Szegedi Tudományegyetem kémia-fizika tanári szakán szerzett diplomát 1955-ben, majd ugyanezen az egyetemen doktorált 1959-ben. 1963-ban a kandidátusi, 1971-ben pedig a nagydoktori tudományos fokozatot nyerte el. 1961-től nyugdíjazásáig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen dolgozott, ahol 1972-ben kapta meg professzori kinevezését. 1996-ban elnyerte a Leonardo da Vinci Kiválósági Díjat, 1999-ben Akadémiai Díjat kapott, 2002-ben pedig Széchenyi-díjat. Jelentős tudományos eredményt ért el a kombinatorikus kémia koncepciójának és módszerének a leírásában, a peptid- és fehérjekutatás területén. A kombinatorikus kémia úttörőjeként, atyjaként emlegetik.

A legjelentősebbet alkotó magyar tudósok, beleértve a Nobel-díjat elnyerők, életpályáját tanulmányokban, könyvekben megörökítő Hargittai Istvánnal készült egyik interjúból idézek: „Hangsúlyozom, hogy arról nem beszélhetek, hogy kit jelölök, amikor rendszeresen felkérnek [Nobel-díj] jelölésre, mert ebben szigorú titoktartás kötelez. Szerintem Furka Árpádnak (…) kellene kapnia.”

Legyünk büszkék a kilencven éve Erdélyben született tudósra!