Kiközösítés az iskolában

A legtöbb gyermek nyári utazásokban, leckementes hetekben, hónapokban méri a szabadságot. Egyes kortársaik viszont egész más okból várják annyira a nagyvakációt. Számukra az osztályközösségből való szabadulást, a rendszeres bántások végét jelenti a nyár. Kovács Emese iskolapszichológussal a gyerekcsoportokban észlelhető kirekesztés jelenségéről beszélgettünk.

– Hogyan válik valaki megbélyegzetté, elutasítottá egy osztályközösségben? Vannak-e olyan ok-okozati összefüggések, amelyek a legtöbb ilyen helyzetre érvényesek?

– Nem általánosíthatunk, hiszen a kirekesztetté, áldozattá válást számos tényező, változatos helyzet idézheti elő. Az is előfordulhat, hogy valakit egy gyerekközösség kitaszít, egy másik csoport viszont befogad, kedvel. A szakirodalom nem is foglalkozik sokat az okokkal, azokból ugyanis esetleg arra lehetne következtetni, hogy kizárólag a kirekesztett valamilyen tulajdonsága idézte elő a helyzetet. Tény, hogy sokszor a másság áll az elutasítás hátterében.  Ugyanakkor az is igaz, hogy egy osztályt más-más tulajdonságokkal rendelkező gyerekek alkotnak, sok esetben mégsem váltanak ki ellenszenvet a különbözőségek.

– Vannak-e mégis olyan tipikus külső, belső tulajdonságok, amelyek miatt egy gyerekből könnyebben válhat áldozat?

– Nem hinném, számos helyzet szolgál erre ellenpéldaként. A fogyatékos gyereket például sok esetben befogadja az osztály. Ugyanakkor olyan esetről is tudok, amikor egy nagyon szép és okos lány, aki a korábbi osztályában első tanuló volt, az új osztályközösségben került peremhelyzetbe. A kirekesztést valószínűleg az idézte elő, hogy megszokta, hogy sztárolják, rá irányul minden figyelem, és ezt várta el, eszerint viselkedett az új közösségben is.

– A kirekesztést, csúfolást rendszerint egy vagy több gyerek kezdeményezi?

– Minden osztályban vannak hangadók és követők. Előfordulhat, hogy a hangadók éppen az otthoni frusztációkat, a túlzott szülői szigort, a mellőzöttség érzését próbálják úgy levezetni, hogy másokat bántanak. Persze, egyéb okok is állhatnak a háttérben. A követők pedig sokszor azért veszik át a hangadók áldozattal szembeni magatartását, hogy nehogy maguk is áldozattá váljanak. Olyan esettel is találkoztam, amikor egy osztályban két áldozat volt, és egyikük azt mondta, azért nem barátkozik a másikkal, hogy ne kerüljön ugyanabba a kategóriába. De az is előfordul, hogy egy nagyon népszerű gyerek, akiben nincs megfelelési kényszer a társakkal szemben, a kiközösítetthez közeledik.  

– Köztudott, hogy a kirekesztés jelensége már óvodás csoportokban is érzékelhető. Van-e különbség abban, ahogy a kisiskolások, illetve a nagyobb gyerekek viszonyulnak az ilyen helyzetekhez?

– Tapasztalataim szerint ahogy nőnek, érettebbekké válnak a gyerekek, ezek a problémák is rendeződnek. Megtörténhet, hogy azt, akit kisdiák korában csúfoltak, ötödikre elfogadnak a társai. Nyolcadik osztályban pedig mintha még kevesebb lenne az ilyen jellegű konfliktus. Ugyanakkor később, a középiskolai közösségekben is vannak kirekesztések.

– Inkább fiúknál vagy lányoknál találkoztál ezzel a magatartással?

– Nem lehet nemek szerint különbséget tenni. Az eltérés inkább a konfliktus megnyilvánulási módjában észlelhető. A fiúknál gyakoribb a fizikai agresszió, a lányok egyéb módszerekhez folyamodnak.

– Van-e lehetősége az áldozatnak, hogy kilépjen ebből a helyzetből?

– Nincs könnyű dolga, ugyanis ha már kialakult egy csoporthierarchia, azt nehéz megváltoztatni. Viszont, ha tudatában van annak, hogy mivel váltotta ki a többiek ellenszenvét, és változtat a viselkedésén, a környezete is változhat. De az a legfontosabb, hogy szükség esetén tudjon segítséget kérni a tanítótól, az osztályfőnöktől.

– Mit tehet a pedagógus, ha látja, hogy egyik diákját kiközösítik a többiek?

– A helyzet rendezésében az övé a főszerep. Fontos, hogy elfogadóan viszonyuljon a gyerekhez, ha ugyanis van benne egy titkolt elutasítás, azt az osztály is megérzi és kihasználja.  A konfliktus megoldásában sokat segít, ha a pedagógus értékeli a gyereket, kiemeli jó tulajdonságait a többiek előtt, különféle csoportmunkákba vonja be, feladatokkal bízza meg. Úgy is megvédheti a kirekesztettet, ha bünteti a többiek vele szembeni viselkedését. Ugyanakkor, anélkül hogy túlságosan a kiközösített gyerek személyére irányítaná a figyelmet, elbeszélgethet a jelenségről az osztállyal. Az elutasító magatartás megerősíti az áldozat azon tulajdonságait, amelyek miatt kiközösítették. Ezt jó a többiekben is tudatosítani. A legfontosabb pedig az empátiás készségek fejlesztése. Olyan történeteket mesélhet, olyan filmeket mutathat a pedagógus a diákoknak, amelyekből megérthetik, hogy mennyire bántja a társukat az elutasító viselkedés. Ez sok esetben jelenthet megoldást, a legtöbb gyerek ugyanis nem is sejti, mit élhet át a kirekesztett osztálytárs, főleg, ha az – hogy ne váljon még sebezhetőbbé – ki sem mutatja az érzelmeit, együtt nevet a többiekkel az ellene irányuló vicceken.