Egy évtizeddel a gazdasági válság kitörése után az állami bértömeg ismét közelíti és az év folyamán el is éri a krízis előtti szintet, így a válságot követő államháztartási reformokat gyakorlatilag potyára hajtották végre.
Egy évtizeddel a gazdasági válság kitörése után az állami bértömeg ismét közelíti és az év folyamán el is éri a krízis előtti szintet, így a válságot követő államháztartási reformokat gyakorlatilag potyára hajtották végre. Ezt a krízis nyomán a pénzügy-költségvetési törvényhozási folyamat felügyeletére létrehozott költségvetési tanács elnöke fejtette ki tegnap az Európai Bizottság bukaresti székhelyén egy konferencián.
Nem véletlen, hogy ez az állami szerv is gyakorlatilag csak dísznek létezik, mert az elemzéseit a törvényalkotók nem szokták meghallgatni, holott az ajánlásait kötelesek lennének még be is tartani. Meg kellett alakítani, mert ez feltétel volt a nemzetközi hitelcsomaghoz, ami megmentette az országot a csődtől, de azóta sem adnak fabatkát sem rá. Mondjuk, amikor olyan szakértelmi szintű zseni ül a pénzügyminiszteri székben, aki kamerába meri mondani, hogy meg kéne fontolni az állami nyugdíjkassza pénzalapjainak befektetését – miközben a nyugdíjkassza milliárdos nagyságrendű deficitet görget maga előtt –, és ezért még elmeorvosi beutalót sem kap, hogy rosszabbról ne is beszéljünk, akkor az sincs, aki meghallgassa és értelmezze ezeket a szakvéleményeket. Amúgy a nyugdíjkassza azért is olyan ráfizetős, mert már rég befektették az alapjait, például parlamenti fizetésekbe.
Ilyen zsenikkel a kormánypalotában európai éllovasok vagyunk a gazdasági bővülésben, aminél gyorsabb iramban csak a mérleghiány gyarapodik, és sereghajtók vagyunk az adóbevételezésben. Mint az igazi görög muriban, ami mindig állkoppanással a padlón ér véget. A bővülés kapcsán rendszeresen szoktak fél téglával mellet döngetni az illetékesek, azzal bezzeg sosem, hogy a bruttó nemzeti össztermék 25,6%-ának megfelelő adóbevételt sikerült például tavaly beterelni az államkasszába. Az uniós átlag ugyanebben a mutatóban 40%. Az utolsó előtti bolgárok 29,5%-ot mutattak fel, ha nálunk is csak bolgáros hatékonyságú lenne az adóbeszedés, akkor nem kellett volna kirúgni a szakhivatal vezérkarát pár hete, hanem még lenne osztogatnivaló pénzfölösleg is a kincstárban. Így a földrész csodájára menő gazdasági bővülésben rejlő lehetséges hasznot sem tudja behajtani az állam, azt a keveset is a védtelen kicsikről nyúzzák le, a nagymenők megfejéséhez a tudás és a kurázsi is hiányzik.
És mivel nem csak a kormányoldalon, de az ellenzékben is alig látni példát arra, hogy levonták volna a krízis tanulságait, a dolgok jelen iránya szerint csak idő kérdése, hogy mikor kell ismét mentőövért kuncsorogni a hitelezőkhöz. A dolgok igazán rosszra válásának első tünete az lesz, amikor a teleormani agytröszt tagjai már nem ragaszkodnak foggal-körömmel a kormányrúdhoz. 2009-ben is megúszták az eloldalgással. Fizetni, ahogy akkor, a következő alkalommal is mi fogunk.
