2021. január 28., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A marosvásárhelyi események ügyészségi okiratai

Ahhoz, hogy végkép megváljunk a múlt árnyékától, tudnunk kell, hogy mi történt harmincegy évvel ezelőtt. Mai napig sem tisztázódott, hogy mi is történt Romániában 1989. december 17. és 22. között. Ma a történészek egyre inkább arra hajlanak, hogy államcsíny által szított népfelkelés, amely forradalomhoz vezetett. Az eseményt követő években, évtizedekben a történtekre árnyékot vetett az is, hogy sokáig titkosították az iratokat, az ügyészségi kivizsgálások dokumentumai pedig elérhetetlenek voltak. A Népújság néhány évvel ezelőtt hivatalosan is megpróbált hozzáférni a marosvásárhelyi események dossziéjához. Kiderült, hogy a katonai ügyészséget megyeszékhelyünkről Kolozsvárra költöztették, de a forradalommal kapcsolatos okiratok egy részét csak személyesen, Bukarestben, a katonai főügyészségen lehet tanulmányozni, kivételes esetben. Nem éltünk a lehetőséggel. Minden évben megemlékeznek az 1989-es események áldozatairól, ahol elhangzik a kérdés: ki lőtt ránk 1989 decemberében? A tavalyi marosvásárhelyi rendezvény után Hamar Alpár Benjámin forradalmár – válaszként – rendelkezésünkre bocsátotta a katonai ügyészség által kivizsgált marosvásárhelyi eseményeket összesítő 2/P/1990-es ügyiratban foglaltakat. Az ügyészségi rendeletet 1994. április 12-én adták ki Ciobotă Viorel ezredes, katonai főügyész aláírásával. Az alábbiakban, saját fordításban, közreadjuk, ami választ ad a fenti kérdésre. 


A védelmi felállás 

A kivizsgálásokból kiderül, hogy a marosvásárhelyi események 1989. december 21-én a déli órákban kezdődtek a munkások utcára vonulásával. A gyárnegyedből (sz. m.: Dózsa György utca) a munkástömeg a főtér felé tartott, élén a Metalotehnica (egykori varrógépgyár) munkatársaival, hogy szolidaritásukat fejezzék ki a temesváriakkal. (Sz. m: Az 1989. december 17-i temesvári eseményeket követően a bukaresti központi pártbizottság, személyesen Nicolae Ceauşescu főtitkár elrendelte, hogy a gyárakban rendezzenek az eseményeket elítélő gyűléseket. A Metalotehnicában rendezett gyűlésen Emil Tîrnoveanu fiatal mérnök volt az egyik, aki felállt, és tiltakozott a rendszer ellen, arra buzdította a munkásokat, hogy vonuljanak ki. A megmozdulás hírére bezárták a Dózsa György utcai gyárkaput, így többen a kerítésen, illetve a Bodoni utcában levő kapun távoztak, majd a főbejárat előtt találkoztak, s elindultak a főtér felé.)

Védállásban az antiterrorista (USLA) alakulat


A helyzetet elemezve a Maros megyei pártbizottság székházában a korábbi napokban megalakult parancsnokság, a párt központi vezetősége telekonferencián közölt parancsának megfelelően, Igreţ Viorel főtitkár és a katonai parancsnokok úgy döntöttek, hogy kirendelik a hadügy- és a belügyminisztérium kötelékében levő rendfenntartó erőket a Dózsa György utcába. (Sz. m.: Az 1989. december 17-i telekonferenciát követően, ahol Nicolae Ceauşescu személyesen rendelte el az óvintézkedéseket, megalakult a megyei parancsnokság, amelynek tagjai a kezünkbe került dokumentum szerint a következők voltak: Igreţ Viorel, a Maros megyei pártbizottság első titkára, Movilă Ioan, Vereş Iulian, Lobonţiu Nicolae, Isăroiu Angela, Verzea Elisabeta – az utóbbiak a megyei pártbizottság titkárai, továbbá Szotyori Ernest, a megyei pártbizottság főtitkárhelyettese, Eftimie Neculai, a megyei rendőrség főfelügyelője, Radu Dumitru Adrian, a KISZ főtitkára, Deac Maria, a szakszervezeti tanács elnöke, Bota Mihai, a munkásőrség vezérkari főnöke és Cojocaru Constantin vezérezredes, a marosvásárhelyi helyőrség parancsnoka. A bizottság feladatai közé tartozott azonnal összehívni a párt és állami, valamint tömegszervezeteket, a megyei, municípiumi és városi pártbizottságokat, párttitkárokat, a polgármestereket, jegyzőket, a városi és a községi néptanácsok elnökeit, első helyetteseit, alelnökeit, jegyzőit, valamint az állami mezőgazdasági vállalatok szövetségeinek (CUASC) vezetőit, hogy meghozzák a szükséges intézkedéseket. A következők feleltek az alábbi mezőgazdasági szövetségek (CUASC) vezetőinek a kiképzéséért: Igreţ Viorel a marosvásárhelyi és a nyárádtői, Movilă Ioan a dicsőszentmártoni, radnóti, bonyhai és vámosgálfalvi, Vereş Iulian a segesvári és a fehéregyházi, Verzea Elisabeta az erdőszentgyörgyi, Lobonţiu Nicolae a szovátai, Vasluian Ioan a szászrégeni, marosfelfalui, dédai és faragói, Almăşan Gheorghe a marosludasi, nagysármási és mezőzáhi, Petra Elena és Ugran Ioan a bándi, Iacab Ileana és Bocai Elena a gernyeszegi, Crăciun Ioan a mezőbodoni és Suciu Nicolae a nyárádszeredai CUASC-okért.)

Ismerve a tüntetők azon szándékát, hogy a megyei pártbizottság székháza elé vonuljanak, a belügyminisztérium 002600. számú parancsa alapján az épület köré kivezényeltek egy 19 tagból – rendőr- és szekuritátés tisztekből – álló, sajátos egyenruhát és védőfelszerelést, khaki kezeslábast, arctakaró maszkot viselő, géppuskával és pisztollyal felfegyverzett antiterrorista (USLA) alakulatot és két különleges (ABI) páncélozott járművet. A tüntetőket nem tudták megállítani a Dózsa György utcában, akik a zárt a mellékutcákban kikerülték, majd a Dózsa György és az 1918. December 1., Cuza Vodă utca és a Szovjet Hősök (jelenleg Győzelem) tér kereszteződésénél – ahol a pártbizottság székháza állt – találkoztak. A katonák visszahúzódtak, és elzárták az utat a Szovjet Hősök és a Rózsák tere között. Az említett 002600. számú parancsban foglaltaktól eltérően kiegészítették a főtérre vonuló alakulatokat a hadsereg kötelékéből, akik a 01328-as alakulatnál szolgáltak. A katonáknál lőszerrel ellátott gyalogsági fegyver, géppuska és a tiszteknél pisztoly volt. Az említett egységből a katonák 14,5 mm-es és 7,65 mm-es tölténnyel ellátott géppuskával felszerelt kilenc páncélozott szállítóeszközzel (TAB) érkeztek a térre. Ezek közül hármat-hármat egymásnak háttal a főutcákra és hármat a mellékutcákban helyeztek el, a katonák kordonja mögé, amelynek első sorában sötétkék egyenruhás, fehér sisakos, gumibottal és pisztollyal felszerelt közbiztonsági rendőrtisztek és altisztek voltak. A következő sorban álltak a sorkatonák és a khaki egyenruhás szekuritáté alakulatai. A szekuritátésok és a rendőrségi sorkatonák a kordonok mögött, a rendőrök mellett álltak. A parancsnak megfelelően az Enescu és a Városháza utcákban a TAB-ok mellett is sorfalat alkottak. A sorfalban pisztolyos civil rendőrök és szekusok is voltak. A marosvásárhelyi 01328-as alakulat parancsnoka a pártbizottság épületében tartózkodott, majd este visszavonult a kaszárnyába. A sorkatonák alegységeinek tisztjei a szekuritátés alakulatok tisztjeivel együtt (0709-es marosvásárhelyi egység) a sorfal mögött tartózkodtak. A volt rendőr-felügyelőség főfelügyelője és a szekuritáte főnöke szintén az épületben voltak, a milícia főnöke civilben a tüntetők sorfala mögül figyelte az eseményeket. 

Katonák az első vonalban a Kultúrpalota sarkánál


„Figyelmeztető lövések” 

A térre mintegy 200-300 tüntető érkezett, megálltak a két katonai sorfal előtt, és diktatúraellenes, valamint a temesvári eseményekkel szolidarizáló jelmondatokat skandáltak. A tömeg egyre nőtt. Nem sokkal ezután a katonák félkörbe álltak, és szabad járást biztosítottak az épülettel szembeni járdán. Estére ismét lezárták a főtér irányába az utat. A sorfal a templommal egy vonalban bal oldalról alakult ki. Estére mind több tüntető lepte el a teret. Több gyárból is kivonultak a munkások, ezek között voltak az Electromureş dolgozói is, akik közül többen ittasak voltak („se aflau sub influenţa băuturilor alcoolice”). Betörték a Cafe Lux 12 mm-es vitrinüvegét, ahonnan 25.700 lej értékben szeszes italokat tulajdonítottak el, és ittak. Majd később az Ifjúsági Romarta üzlet ablakait is betörték. A tüntetők egyre agresszívebbek lettek, így a rendőrök petárdákat és könnygázgránátokat dobtak közéjük. Ez nem bizonyult elegendőnek, és a 0709-es marosvásárhelyi egységtől még 200 petárdát vittek a helyszínre. Igreţ Viorel főtitkár parancsára a tűzoltók vízágyúval öntözték a tömeget, és ártalmatlan poroltót is bevetettek. Ezek az eszközök nem érték el a várt hatást, a tüntetők még erőszakosabbak lettek. Megdobálták a tűzoltóautókat a parkban levő padokról letépett lécekkel. Kitörték a járművek szélvédőit, a bent ülő tűzoltók megsérültek. Ilyen körülmények között – annak ellenére, hogy még volt víz a tartályokban – a főtitkár visszarendelte a tűzoltóautókat. Ezt az esetet több tanúvallomás is megerősíti, az egyik áldozat Csata Attila volt, akit eltaláltak egy padléccel. 

21 óra körül az 1918. December 1. út felől mintegy 10.000 ember érkezett a térre. A felvonulást Moldovan Sorin szervezte a Tudor negyedből. A felvonulók között volt, aki lyukas (a szocialista címert eltávolították belőle) nemzeti zászlót lobogtatott. Bevonultak a térre. Petárdákkal, könnygázzal és vízágyúval fogadták őket. Egyre nagyobb nyomás nehezedett a Grand szálloda előtti katonai sorfalra. Egyesek különböző tárgyakat, üvegeket, téglát, sárga térkövet, fémdarabokat, az Ifjúsági Romarta ablaktöredékeit, fadarabokat, illetve a közeli építőtelepről származó különböző anyagokat dobtak a katonákra, és voltak, akik fémgolyókkal parittyázták őket. A katonák rendezetlenül vonultak vissza a három páncélozott jármű mögé. 

Az erőszak hatására a sorkatonák tüzet nyitottak a tüntetőkre. A kihallgatott személyek, tanúk és az áldozatok vallomásai alapján kétséget kizáróan figyelmeztető lövést adtak le. Több száz világító lövedéket rézsútosan (ferdén, felfelé ívelve) lőttek ki. Figyelmeztető lövéseket adtak le a páncélozott jármű 7,62-es gépfegyverével is, illetve a középen álló járműből – az utólag megvádolt Maşcan Alexandru káplár által vezényelt – lőállásból a 14, 5 mm-es gépfegyverből is lőttek. A tanúk szerint a sorozat néhány másodperctől legtöbb öt percig tartott. Létezik egy 40 másodperces hanganyag is, amelyet az egyik tanú a tértől mintegy 200 méterre levő erkélyén vett fel. Itt a sorozatlövést közvetlenül megelőző petárdák robbanásának hangja is hallatszik. 

A lövéseket követően a tömeg szétszéledt. A téren hat halott és 21 sebesült maradt. Az utóbbiak közül csak a súlyosabban sérültek maradtak a helyszínen, mint Buga Călin és Feri Iuliana is, akik 1991 májusában, illetve ugyanazon év decemberében jelentkeztek a katonai ügyészségen tanúként.

Miután szétszéledt a tömeg, a milicisták és a szekusok 51 személyt tartóztattak le, egyeseket közülük már korábban. Letartóztatásukkor erőszakot követtek el rajtuk, az ütlegelések nyomai megmaradtak. Hat esetben volt utólagos kivizsgálás. Az erre irányuló kivizsgálásokat lezárták. Egyetlen rendőrtisztet ítéltek el. 

Az események áldozatait a térről a hullaházba, illetve a megyei kórház sürgősségi osztályára szállították. Utólag a sérültek közül senki sem hunyt el. 23 óra körül befejeződött a tüntetés, a rendőrség átvette az uralmat a város utcáin. Igreţ Viorel parancsára Bálinth Előd, a megyei közszállítási vállalat (IJTL) csoportvezetője irányításával kitakarították a teret. Ő és Kovács József gépkocsivezető tanúvallomása szerint billenőkocsiba rakták a téren talált tárgyakat, és eltakarították a tüntetők által a tér és az utcák kereszteződésénél emelt barikádot. 

(Folytatjuk)

Golyó hasította bokor