Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-05-13 17:33:56
Keveset költenek saját védelmükre a közép- és kelet-európai NATO-tagok – írta erősen bíráló hangvételű pénteki cikkében a The Economist.
A tekintélyes brit gazdasági-politikai hetilap szerint ezek az országok annak idején „keményen lobbiztak” NATO-csatlakozásukért, és az orosz-grúz háború után „könyörögve” kérték olyan átfogó tervek kidolgozását, amelyek a védelmüket szolgálják.
Manapság azonban a szövetség keleti tagjai azt is nehéznek találják, hogy védelmi kiadásaikat a hazai össztermék 2 százalékában meghatározott NATO-célszint közelében tartsák, jóllehet ezt vállalták.
A legjobban Lengyelország teljesít: Barack Obama amerikai elnök, aki május 27-én látogatást tesz Varsóban, be is fogja jelenteni egy repülőszázadnyi F-16-os harci gép lengyelországi állomásoztatását. Mások azonban 1 százalékon, sőt ez alatt járnak, vagy „rendületlenül ebbe az irányba tartanak” – áll a The Economist cikkében.
A folyóirat idézete szerint Iveta Radicová szlovák miniszterelnök „tömören” ki is jelentette, hogy a védelmi kiadások „nem kapnak prioritást”. A szlovák kormányfő hazája versenyképességét akarja javítani, és a munkanélküliséget kívánja csökkenteni. Radicová szerint a szlovák lakosság kétharmada havi 500 eurónál kevesebből él.
Ha a szlovák védelmi kiadásokat tovább csökkentik, a szlovák katonákat haza kell hívni külföldi szerepvállalásaik valamelyik helyszínéről, Afganisztánból, Ciprusról, Koszovóból vagy Boszniából – írta a The Economist. A lap szerint
az atlantista érzelmek az óceán mindkét partján gyengülnek. Az Egyesült Államok által vezetett háborúk valaha lelkes támoga-tottsága gyengül – ezt jelzi a keletiek ódzkodása a részvételtől a líbiai beavatkozásban –, a védelmi kiadások pedig külföldi gyártmányú, költséges felszerelésekre fordított pénzszórásnak tűnnek szá-mukra.
Washingtonban sokan bosszankodnak, és felmerül a kérdés, hogy miért kellene pénzt költeni „zsugori, hálátlan otthonülők” védelmére.