Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Sikerült néhány napot Marosvásárhelyen töltenem, írhatom azt is: otthon, hiszen több mint hat évtized megélése feljogosít arra, hogy otthonomnak nevezhessem a Várost. Sok egyébre, mint körülnézésre nem is volt elég ez a néhány nap, de arra mindenképpen, hogy rokonaimmal, kedves barátokkal, ismerősökkel válthassak néhány szót. A párbeszéd, az egymás szavára való őszinte figyelés ugyanis olyannyira hiánycikk manapság, hogy igazi szellemi tornának számít, ha értelmes gondolatokat oszthatunk meg embertársainkkal.
Nem törekszem elkerülni annak megemlítését, hogy éppen a Város napjainak eseményei zajlottak. A számtalan rendezvény látogatásától azonban eltekintettem, mert a gazdag kínálat miatt amúgy sem sikerült volna szívfájdalom nélkül válogatni. Utólag olvastam, hogy sikeresek voltak a különböző helyszíneken lezajlott események, bár az időjárás nem kedvezett a szabadtéri rendezvényeknek. Jó volt így is megállapítani, hogy pezsgő művelődési élet folyik továbbra is Marosvásárhelyen.
Minekutána pedig továbbra is elkötelezettje vagyok az olvasásnak, és hellyel-közzel az írásnak is, már utazásom tervezésekor megcéloztam egy-két könyv megszerzését. Kellemesen lepett meg, hogy a Dózsa György utcai nagy útkereszteződés aluljárójában a könyvesbolt alkalmazottja kiválóan beszélt magyarul, és ha nem is gazdag kínálatban, de legalább láttam magyar nyelvű könyveket is a polcon. Emlékszem, évekkel ezelőtt egyetlen cím sem volt anyanyelvünkön ebben a boltban. Kivételesen azonban ezúttal román nyelvű könyveket vásároltam, célzatosan: Lucian Boia történész De ce este România altfel? és Primul Război Mondial című köteteiről már olvastam az elmúlt hónapokban, ezért igyekeztem az írásokkal megismerkedni.
Alapvetően két dolgot tartok nagyon fontosnak a könyvek elolvasása után: egyik az, hogy egy Bukarestben született, hetvenéves, román nemzetiségű történész olyan hétköznapi egyszerűséggel és olyan empátiával képes megfogalmazni gondolatait régiónk történelmével, annak minden nemzetiségű szereplőjével kapcsolatosan, hogy az valóban kiemeli írásait a megszokott sztereotípiákból. A másik: folyamatosan kételyeit fejezi ki, egyetlen pillanatig sem „tündököl” az igazság egyedi ismerőjének szerepében. Mivel pedig sok támadás érte saját nemzettársai részéről a szerintük „nem eléggé nacionalista” látásmódja miatt, mintegy harminc oldalt azzal foglal el könyve második kiadásában, hogy tételesen megcáfolja a vádakat. Szellemesen, adatokra és tényekre hagyatkozva, nem újabb polémiára kihegyezetten, hanem elfogadva, hogy vannak, akikkel ugyan nem ért egyet, de ettől véleménye nem változik lényegesen. Megtehetné, hogy történészként, a Bukaresti Egyetem professzoraként kioktassa ellenlábasait, mégis elkerüli ezt a buktatót. Könyve, a De ce este România altfel?, kiváló példa szerintem arra, hogy miként kellene nekünk, magyaroknak magunknak is szembenéznünk saját gyarlóságainkkal és tévesnek bizonyult elképzeléseinkkel.
Az első világháború százéves évfordulójával kapcsolatban pedig olyan történelemleckét fogalmaz meg, amely közérthetően tudomásunkra hozza: bár a legendáknak a nemzetek-nemzetiségek érzelmi kötődésében óriási szerepük van a nemzettudat alakításában, azért hasznos, ha a még oly csábító, még oly felemelő tévhitektől igyekszünk megszabadulni. Nem úgy, hogy elfelejtjük azokat, csupán valós helyükön és értékükön kezeljük valamennyit!
Külön kiemelem azt a bátorságát ilyen értelemben, hogy a román történetírás tabujaként számon tartott elméleteket is oda sorolja, ahova illenek: a tévhitek, vagy célszerűen, politikai-társadalmi érdekből gyártott elméletek sorába. Számunkra, erdélyi magyarok számára azért is kiemelten érdekes írásról szólok, mert nem erdélyi románként képes meglepően rokonszenvesen nyilatkozni arról, hogy az első világháború utáni békerendszer milyen egyoldalúan sújtotta a jogállami berendezkedésű Osztrák-Magyar Monarchiát, amely maga volt az európai erőegyensúly egyik legbiztosabb pillére, minden jogos kisebbségi követelés elutasítása ellenére is.
Tulajdonképpen azért kerestem célszerűen ezt a két könyvet, mert az utóbbi hónapokban alkalmam volt végre alaposan elolvasni gróf Bánffy Miklós Erdélyi történetét. A Bánffy Miklós születésének 140. évfordulója alkalmából újra kiadott három kötet olyan világosan és olyan művészi műgonddal ismerteti a magyar történelem huszadik századi első 14 évét, a világháború kitöréséig, ahogy az keveseknek sikerült. Jóleső tudni, hogy az erdélyi származású, rendkívül sokoldalú gróf emlékét ápolják Kolozsváron, és szeretném hinni, hogy trilógiája, minden vaskossága ellenére, sok olvasót megérint újból. Hiszen könnyű megállapítani: mintha el sem telt volna száz év a könyvben megrajzolt világ elmúlása óta, olyannyira hasonló események foglalkoztatják politikusaink mindennapjait, mint az egykori Országgyűlés honatyáit.
Bízzunk benne, hogy nem ugyanolyan végkifejlettel!