Két világ határán

Egyik felemen a nyugati és másikon a keleti félteke, lábam alatt a fémszalag a greenwichi 0 hosszúsági kört jelzi, amely a két sarkot összekötve két félgömbre osztja a Földet.

A csillagvizsgáló udvarán a 0 hosszúsági kör

Egyik felemen a nyugati és másikon a keleti félteke, lábam alatt a fémszalag a greenwichi 0 hosszúsági kört jelzi, amely a két sarkot összekötve két félgömbre osztja a Földet. A brit Királyi Csillagvizsgáló udvarán jelölt délkört az 1884-es washingtoni Nemzetközi Meridián Konferencia fogadta el az egyetlen kezdő hosszúsági körként, amely mentén mindenütt egyszerre van dél a Földön, s ahonnan „a greenwichi középidőt” számították századokon át.

Sétahajón érkeztünk Greenwichbe, a hajdani és mai kikötőbe, amely London egyik belső kerületének számít. A dagály miatt nagy, barnásszürke és piszkos a Temze, amely szeszélyesen kanyarogva alakította ki, ötvözte egyetlen egésszé az Európai Unió több mint 12 millió lakosú, 1500 négyzetkilométert meghaladó területen fekvő legnagyobb metropoliszát. Ahol kelet és nyugat legváltozatosabb kultúrái találkoznak, s amely a gazdaság, a kereskedelem és a pénzvilág mellett az egészségügy, a kutatás, az oktatás, a divat és élet annyi más területének a fővárosa is egyben. Londonban századok üzenete olvad egymásba. A világörökség részét képező műemlékek körül (a rosszemlékű Tower és kincsei, a Westminster apátság és palota, a Trafalgar tér, a Piccadilly körtér az ifjú szerelemisten szobrával, a British Múzeum, a National Galery stb.) különböző formájú és magasságú felhőkarcolók törnek az ég felé. Ilyen például a 309 méteres The Shard, a fordított jégcsap vagy lángnyelv alakú irodaház, amely Európa legmagasabb épülete. London a legek városa a maga hat repülőterével, több mint tíz vonalból álló metróhálózatával, emeletes piros autóbuszaival, amelyek napközben döcögve haladnak a keskeny belvárosi utakon, s a piros telefonfülkékkel, amelyeket ötletesen úgy alakítottak át, hogy a világhálóra lehet bennük kapcsolódni, bár ottlétünk alatt mindenki csak fényképeződésre használta.

De visszatérve Greenwichre, a kikapós nőről elnevezett (Cutty Sark) vitorlás mellett haladunk el, amely azért épült az 1800-as évek végén, hogy kínai teát szállítson Angliába, s ma a korabeli hajóséletet bemutató múzeummá alakították. A régi királyi udvar helyén áll a Királyi Tengerészeti Akadémia, a tengerészeti iskola, s az épületegyüttest a Nemzeti Tengerészeti Múzeum zárja. Van tehát látnivaló bőven, de a hatalmas parkon át sietve a dombra tartunk, a Régi Királyi Csillagvizsgáló felé. A parkban piknikező fiatalok hevernek a füvön, s a sétányok mentén a kézből kenyérmorzsát elfogadó mókusok és galambok incselkednek a látogatókkal. Kicsit kifulladva érünk fel a zárás előtti utolsó percekben a csillagvizsgálóba, amely 1675-ben II. Károly király parancsára épült „a hajózás és a csillagászat tökéletesítése érdekében”. Neves csillagászok végezték itt közel három évszázadon át a megfigyeléseket, amelyek nyomán 1884-ben elfogadták a kezdő meridián, a nulla hosszúsági kör fogalmát, s azt, hogy az egyetemes nap éjfélkor Greenwichben kezdődik, és 24 órából áll. A múzeum a hozzáértők s az angol nyelvet jól ismerők számára sok érdekes olvasni- és látnivalót jelent, Harrison ingaóráját, órákat, látcsöveket, távírókészülékeket, amelyekkel a pontos időt továbbították, a délkörön alapuló tengerészeti térképeket, s a boltozatos oktogon szobát az épület tetején, valamint a délkört jelző, zöld lézerfényt kibocsátó szerkezetet. Udvarán pedig a látogatók türelmesen állják a sort, hogy a földgömböt és a meridiánokat jelképező acélszobor előtt futó fémvonalon lefényképeztessék magukat egyik lábukkal a keleti, másikkal a nyugati féltekén, s beletekintsenek a Temzére és a folyó túloldalán levő városrészre irányított távcsőbe.

Greenwich ma már csak múzeum, a csillagászati megfigyeléseket az angol tudósok a Kanári-szigeteken épült obszervatóriumban végzik, de feledhetetlen élményt jelent a hagyma alakú kupolás épület, amely Sidney Keyes versét idézve az éjszaka leszálltával „nehézkesen pislog a messze hold felé/, s egyetlen dülledt szembogarába belefér az ég, az éj minden csodája.” (Végh György fordítása).