Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Amióta a Budapesti Operettszínház művésze, Dancs Annamari egyre több feladatot kap. Szubrettnek szerződtették, de a színházban minden műfajban foglalkoztatják.
– Nemrég volt a Marica grófnő premierje, amelyben Lizát, egy ízig-vérig szubrettet játszottál nagy sikerrel. A Miss Saigon után nem tűnt divatjamúltnak ez a szerep?
– Tévhit az, hogy az operett poros, ódivatú… A Budapesti Operettszínházban Kerényi Miklós Gábor direktor úr, aki a darab rendezője, olyan lendületet, frissességet adott a műfajnak, amely garantálja minden korosztály maximális kikapcsolódását. A Marica grófnő librettója tele van poénokkal, a jelmezek csodásak, színpadtechnikailag, díszletben a legmodernebb eszközök teszik látványossá a darabot, a revükép, a sokszereplős finálék mind-mind olyan elemei a mai Maricának, amelytől igenis korszerű. A mi előadásmódunk, játszásunk Kerényi tanár úr kerésére sem az a mézes-mázas, ami miatt az operettet sokan giccsesnek ítélik…
– A Marica bemutatója után néhány nappal rockoperában láthatott a közönség, elég rendhagyó váltás…
– Valóban, az elmúlt hónapban párhuzamosan próbáltam a Marica grófnőt és Szörényi–Bródy rockoperáját, a Veled, Uramat, és nagyon izgultam, hogy a két teljesen ellentétes szerep jól sikerüljön: míg a Maricában egy cserfes kislányt alakítok, táncolok, akrobatikázom, addig a rockoperában egy apácanövendéket, Krisztina lengyel királylányt, aki Imre herceg jegyese, de a frigyre nem kerül sor. A zene stílusának megfelelő interpretálása mellett igazi kihívás volt a forgó-változó díszletekben, az állandóan mozgásban levő színpadon meglehetősen kevés próbával eljátszani ezt a drámai szerepet. Csodás dalok tartoznak hozzá, amelyek segítenek ennek a tiszta lelkű lánynak a megformálásában. Maga a darab, a zene, a látvány mind lenyűgöző, az István, a király rockopera méltó folytatása.
– Vasárnap este a Saigon előadása után rögtön indultok Dolhai Attilával Erdélybe, turnézni. Honnan a közös munka ötlete? Milyen műsorral léptek fel szülőföldeden?
– Attila az egyik legcsodálatosabb kollégám az Operettszínházban. Végtelenül tehetséges, sármos és szerény, az elsők között volt, aki biztatott engem a Miss Saigon szereplőválogatáson… és milyen az élet, ma már együtt játsszuk a darabot, a múlt évadban több mint 30 alkalommal játszottam mellette a címszerepet. Én régóta szerettem volna Attilának megmutatni a szülőföldemet, néhányszor már koncertezett Erdélyben, de most mégis más lesz, hiszen egy különleges műsort viszünk, musicaldalokkal, operettslágerekkel, és Attila énekel a legújabb lemezéről is, mondhatni az erdélyi közönség előtt lesz a lemezbemutató.
– Az erdélyi turné után Florida következik egypár koncert erejéig…
– November közepén utazom ki egy hétre Miamiba, ahol az ott élő magyar közösségeknek koncertezem. Tengerentúli fellépéseimen minden műfajból énekelek, úgymond a 17 éves repertoáromból kiragadom a slágereket, és még arra is „vetemedem”, hogy a duettszámokat egyedül énekeljem vagy a közönségből kiragadjak egy partnert és vele… Én azt vallom, hogy a nagy slágereket mindig el kell énekelni, hiszen a közönség elvárja ezt, meg aztán nem minden héten adódik alkalmam kiutazni, ezért ilyenkor mindig hosszú műsorokat tartok.
– Még miben láthat a közönség ebben az évadban?
– Amerika után egyből Ábrahám Pál Viktória című operettjét kezdjük el próbálni. Ezt a próbafolyamatot nagyon várom, ugyanis végre együtt dolgozhatom a marosvásárhelyi származású Béres Attilával, a Budapesti Operettszínház főrendezőjável. A januári bemutató után Tamási Áron Ördögölő Józsiásának musical változatában játszhatom el a női főszerepet, Jázminát. Ez is izgalmas feladatnak tűnik, hiszen a darab zeneszerzője Tolcsvay László, rendezője Somolyi Szilárd, aki az eddigi rendezéseiben látványos színpadi képeket komponált meg, biztos vagyok benne, hogy Tamási mesevilágát még soha nem látott módon fogja a színpadra varázsolni.