2021. november 30., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Készülhetnek a – főként vidéki – önkormányzatok: a héten várhatóan megrohanják az emberek a szociális ügyosztályokat, ugyanis a „sérülékeny fogyasztók” ezeknél nyújthatják be iratcsomóikat a fűtéstámogatásra, illetve -pótlékra. Ezeket külön-külön, de egyidejűleg is igényelhetik azok, akik jövedelem szempontjából beilleszkednek a 226-os törvény által meghatározott feltételrendszerbe. Lesznek sorok, kellemetlen meglepetések, amikor a feltételrendszerből kiderül, hogy mi minden, a támogatásból kizáró jellegű dolog van. A szociális ügyosztályok alkalmazottai segítenek a kérvények kitöltésében, de bizonyára rajtuk is átcsap a hullám. A járványhelyzetben pedig kimondottan kockázatos a zsúfoltság… 

Az igényléseket ugyanakkor postával vagy online is benyújthatják az érintettek, ám tudjuk, ezt az ügyintézési módot nem használják túl sokan, leginkább városokban van rá példa. Egyrészt a digitalizáció elmaradottsága miatt, másrészt a szemtől szembeni ügyintézést hatékonyabbnak tartják az emberek, főként a bürokrácia okán. Nem utolsósorban pedig éppen azoknak kellene e modern kommunikációs módot használniuk, akik a sérülékenyebb fogyasztói kategóriába tartoznak. A jövedelmeket tekintve a legsérülékenyebb személyek, családok sok esetben olyan körülmények között élnek, hogy villanyárammal sem rendelkeznek, nemhogy internettel. Például az a család, ahol az egy főre eső jövedelem maximum 200 lej, és a jogszabály szerint megkapná a maximális pénzbeli támogatást (320 vagy 500 lej, a használt fűtőanyagtól függően). Igen, ők lehet, hogy fával fűtenek…, ha a jelenlegi árak mellett volt pénzük megvásárolni a tűzifát. A tél ugyanis, meglepetés ide vagy oda, megérkezik, az embernek pedig idejében gondoskodnia kell tűzifáról. Nem úgy, mint a kormány, amely ezúttal is „hozta a formáját”. Csupán a törvényben szereplő október 15-i határidő előtt négy nappal jelentek meg a Hivatalos Közlönyben az alkalmazási normák. És tudjuk, ezek nélkül a közintézmények nem „lépnek”. Az emberek idegesek, ingerültek, nem értik (30 év után sem), hogy miért nem lehet idejében felkészülni egy ilyen helyzetre?! 

A sérülékeny fogyasztó, avagy az energetikai szegénység fogalma nem új keletű, erről uniós forgatókönyvek vannak, a mindjárt két éve tartó világjárvány hatásait, következményeit elemzők idejében előrevetítették a várható energiaár-robbanást. Fel kellett volna készülni rá, mint más országok tették, teszik. 

Igazából ez a pénztámogatási rendszer csak egy hamarjában összefércelt, szemkiszúró támogatási forma. Az energetikai szegénység, a sérülékeny fogyasztó fogalmának tisztább definiálása, olyan energiapolitikák kidolgozása lenne hosszú távon a megoldás, aminek eredményeképpen nemcsak egy kis pénz juttatásával „támogatnák meg” a piaci torzulások, illojális versenyhelyzet eredményeként egekbe ugró árakat fizetni képtelen embereket. Ez is kell. De hosszú távon a pénzbeli mellett a nem pénzbeli (adócsökkentés stb.) támogatás, illetve a hatékonysági szempontok jelenthetik a valós megoldást: az áramellátáshoz való hozzáférhetőség javítása (mintegy 400 ezer lakásban nincs villanyáram), a digitalizáció fejlesztése, a fogyasztóknak nyújtott megfelelő tájékoztatás és tanácsadás, az energetikai rendszerek korszerűsítése (beruházások, megújuló energiák, lakások hőszigetelési programja stb.). Nemcsak papíron, szépen leírt akciótervekben köszönjön vissza e gondolat… Sajnos, úgy tűnik, van még mit várnunk.