Az elmúlt hét eseményei között bosszantó és botrányos volt, ahogy a közoktatási miniszter és az oltási kampányt vezető ezredes között napokon át folyt egymás kijelentéseinek a sorozatos megcáfolása, míg végül egyezségre nem jutottak a tanügyben dolgozók beoltásának az elkezdéséről e héttől kezdődően.
Nagyon sokan szorgalmazták, és még többen örültek a február 8-i újrakezdésnek. A diákok többsége megkönnyebbült, hogy a szobafogságból, a szülői felügyelet alól kiszabadul, és találkozhat társaival. A kisgyermekes szülők zöme is mehetett munkába, vagy nyugodtabban elláthatta otthonról munkaköri feladatait, annak ellenére, hogy a tanintézmények előtt összegyűlt tömegben nem volt kellemes a várakozás.
A pedagógusok hetven százaléka szintén a személyes részvétellel történő oktatás mellett foglalt állást, más részük nem kevés félelemmel indult iskolába, annál is inkább, mivel sem a kormánynak, sem a közoktatási, sem az egészségügyi szaktárcának a kezdést megelőző nagy titokzatosság közepette nem volt gondja arra, hogy kellő elővigyázatossággal készítse elő a második félévet. Ami a hatóságok feladata, és amibe beletartozott volna a diákok, pedagógusok és tanügyi alkalmazottak tesztelése. Az utóbbiaknak pedig az immunizálása is, amit nem három-négy héttel a visszatérés után kellene elkezdeni, amikor már a tanintézetekben is felütötte a fejét a baj. Már az első napok után 244 diák lett pozitív, továbbá 329 pedagógusról és alkalmazottról derült ki, hogy fertőzött, ezért az első hét után 171 osztályban kellett átálljanak a digitális oktatásra. Elfogadható érv, hogy a kezdeti kimutatásban szereplő személyek még iskolán kívül fertőződhettek meg. Az viszont már sokkal aggasztóbb, hogy szűk két hét elteltével, február 18-án országos szinten több mint a háromszorosára, azaz 809-re nőtt a fertőzött diákok száma, 638-ra a pedagógusoké és kisegítő személyzeté, így 730 osztálynak kellett áttérnie a távoktatásra.
A hivatalosságok javára írandó, hogy a pozitív esetek számát figyelembe véve határozták meg az iskolakezdés forgatókönyvét, és azokon a településeken, ahol nagyon alacsony volt az esetszám, vagy nem fordult elő megbetegedés, indokoltnak tartották a személyes jelenlétet. A kockázat azonban ott sem kizárt, hiszen vannak ingázó diákok és pedagógusok is, akik hordozhatják és terjeszthetik a vírust, heteken belül véget vetve a zöld világnak. Eddig ugyanis mindössze nyolc megyében nem regisztráltak óvodai, iskolai fertőzést február 8–19. között. A sárga övezetben nagyobb a veszély, amit az aktívabb új vírustörzsek megjelenése jelentős mértékben fokozhat. Ezért fontos a pedagógusokat minél gyorsabban átoltani (már akik a közel negyven százalékot kitevő ellenzők közül mégiscsak beleegyeznek), hiszen ha a bejelentett ígéretek szerint a héten mégiscsak megkapják az első oltást, még négy-öt hétig nem lesznek védettek a koronavírussal szemben.
Ha korábban azokat a szülőket említettem, akik örvendtek az iskolakezdésnek, nos, vannak, akik fokozódó aggodalommal kísérik iskolába a gyermeküket, mert azt gondolják, hogy az óvintézkedések kései meghozatala miatt a diákok továbbra is ki vannak téve a fertőzés veszélyének. Ezért lenne jó, ha mégsem válnának be a szakemberek által is megerősített negatív jóslatok, amelyek szerint, ha nem sikerül megállítani a járvány terjedését a tanintézményekben, és hetente tovább háromszorozódik a pozitív esetek száma, akkor nehéz napoknak néz elébe nemcsak a közoktatás, a romániai társadalom egésze is.
