A kereszténység székelyei

Több alkalommal is írtunk már arról lapunkban, hogy a Magyar Unitárius Egyház kezdeményezésére idén februárban az Országgyűlés egyhangúlag elfogadott törvényben nyilvánította január 13-át a vallásszabadság napjává, megemlékezve ezzel jogelődjének, a tordai országgyűlésnek a gyülekezetek szabad lelkészválasztását 1568. január 13-án kimondó, európai jelentőségű döntéséről. Az egyetlen magyar alapítású keresztény felekezet az idénre meghirdette a vallásszabadság évét, melynek keretében gazdag rendezvénysorozattal állít emléket e 450 éves döntésnek. Ennek egyik állomása volt Az 1568. évi tordai vallásszabadság törvénye és a magyar unitarizmus című konferencia, valamint az azt követő gálaműsor, melyeket pénteken Budapesten tartottak. Az ünnepségek főtámogatói Magyarország kormánya, az Országgyűlés Hivatala, valamint az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége voltak.

Közel félezer unitárius, lelkészek, más egyházi tisztségviselők és hívek vettek részt e kétállomásos ünnepségen. Ez a lélekszám és a rendezvények mögötti szervezői munka akkor kap igazi érdekességet, ha azt sem feledjük el, hogy a történelmi Magyarország területén százezret sem tesz ki e kis felekezet népe. Mondhatni, Erdély és az anyaország gyakorlatilag mindegyik gyülekezete képviseltette itt magát, alkalmat adva egymást ritkábban látó ismerősök találkozásának is. Az erdélyiek zöme a szervezők biztosította autóbuszokkal utazott a helyszínre, ezek egyike a marosi és a küküllői egyházkörök képviselőivel. A gördülékeny szervezés jóvoltából a csütörtöki egész napot felvevő utat követően szinte percek alatt minden résztvevő a szállásán volt. Kisebb baráti csoportokra oszolva a szállók halljában, vagy a közeli vendéglátó-

helyek asztalainál lehetett levezetni az út fáradtságát, vagy baráti szót váltani ritkán látott hittestvérekkel.

Pénteken reggel csípős szél fogadta az Országház előtti Kossuth téren az unitáriusokat, kiknek jelentős része a szervezők felhívására hallgatva népviseletben jelent meg. A székely ruhák színes forgataga a téren már reggeli órában is szépszámú turista figyelmét is felkeltette, szapora fotózásra késztetve idegenből jött világjárót, de még a pesti villamos vezetőjét is. Ekkora csapatnál nem rövid idő az országházi beléptetés, de a várakozás kamatostul megtérül, amint belép az ember ebbe a kintről közismerten gyönyörű, ám bentről is legalább annyira impozáns épületbe. Valódi értelmet nyer a nemzet háza kifejezés, amint felér a látogató a 96 lépcsőn megközelíthető pazar kupolacsarnokba, melyben a Szent Koronát nemcsak az élő őrök, hanem az oszlopokon, emeletnyi magasságban szoborba faragott magyar királyok és erdélyi fejedelmek is vigyázzák.

Két, egymás tükörképét képező gyűlésterem található az épületben, melyekből a felsőházi ma is változatlan, azaz nem csökkentették le a befogadóképességét a törvényhozói létszámnak megfelelően. Ez a terem látta vendégül a konferenciát, melynek hallgatósága az unitárius résztvevők mellett politikai-közéleti meghívottakkal egészült ki.

A konferencia áhítattal kezdődött, amelyen Kászoni-Kövendi József, a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerületének püspöki helynöke mondott imát. A rendezvény fővédnöke az Országgyűlés elnöke, Kövér László volt, aki köszöntőjében felidézte: a mohácsi csatatéren megroppant, később egységét és önrendelkezését is elvesztett magyarságot az európai történelemcsinálók elmúlásra ítélték, de az európai kultúrától olyan ajándékot kapott, melynek birtokában megmaradhatott magyarnak. Ez az ajándék az anyanyelvi hitélet, oktatás és kultúra áldását hordozó reformáció volt. Elődeink azonban nem maradtak adósai az európai kultúrának. A magyarság egyik ajándéka az 1568-ban elfogadott tordai vallásbéke-határozat, amely mérföldköve nemcsak az európai jogtörténetnek, hanem az európai szellemtörténetnek is, a másik ajándék maga az unitárius gondolat és az arra épülő Magyar Unitárius Egyház – mondta.

Megnyitóbeszédében Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter felidézte, Erdély vezetői 450 éve megmaradtak józannak, európainak és magyarnak. A tordai nemesek közös nevezőre hozták az addig megosztott európai Krisztus-hívőket, és ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy megszülessen és tartalommal telítődjön a közös európai identitás – fogalmazott.

Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház közügyigazgatója zárta a köszöntők sorát, beszédében hangsúlyozva, hogy február 20-án, a vallásszabadság napját meghirdető törvény elfogadásakor Torda szellemisége költözött be az Országházba. A tordai szellemi kincs 450 év után méltó helyére került, s fokozatosan közkinccsé válik – mondta.

A konferencia keretében négy előadást hallgathattak meg a résztvevők.

Horn Ildikó, az ELTE középkori és kora újkori magyar történeti tanszékének vezetője az 1568. évi tordai országgyűlés vallásügyi határozatának jelentőségéről, eszmeiségéről és történelmi korviszonyairól értekezve elmondta, hogy a vallási türelem elve az erdélyi fejedelmek hűségesküjének visszatérő mozzanata volt, s ezáltal bizonyítható, hogy ez az eszme a korabeli erdélyi gondolkodás meghatározó, szerves részét képezte.

Kovács Sándor, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Kara egyháztörténelem tanszékének oktatója Az Unitárius Egyház a magyar nemzet, a művelődés és az oktatás szolgálatában címmel tartott előadásában olyan személyiségek élettörténetén keresztül emelte ki ennek az egyháznak a közszolgálati szerepét, akik közösségmegtartó és építő szolgálatukkal elévülhetetlen érdemeket szereztek.

Rácz Norbert Zsolt, a Magyar Unitárius Egyház kommunikációs koordinátora, a kolozsvár-belvárosi egyházközség lelkésze A vallásszabadság a tordai vallásügyi törvénytől a 21. századig című előadásában kifejtette, a szabad vallásválasztás ma egyetemes emberi joggá nemesedett eszméje hosszú történelmi fejlődésen ment át. Ebben a fejlődési folyamatban viszont minden kétséget kizáróan az 1568-as tordai törvény korát megelőző mérföldkő.

Czire Szabolcs, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Kara bibliai tanszékének oktatója A magyar unitárius hitelvek sajátosságai című előadásában négy témakörben mutatta be az unitárius vallás alapvető hitelveit. Az előadó szerint az unitáriusok viszonya a kereszténységhez olyan, mint a székelyek viszonya a magyarsághoz. Azonosak, de mégis másak.

Az előadások után Elekes Botond Áron, a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerületének főgondnoka összegezte az elhangzottakat, majd Csete Árpád, a társszervező Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének elnöke osztotta meg gondolatait a jelenlevőkkel, végül Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke kérte Isten áldását a jelenlevőkre.

A konferencia a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult. A résztvevők az állófogadást követően idegenvezető kalauzolásával is megtekinthették az Országházat, és közös csoportképet is készíthettek. Már délutánra fordult az idő, amikor a határon innenről hazatérő unitáriusok a magyarországi egyház-

kerület közeli székházát és templomát is meglátogathatták, majd a szintén alig több mint pár percnyi sétatávolságra levő Pesti Vigadóban került sor az ünnepnapot lezáró gálaműsorra.

Ezt a rendezvényt Fülöp Júliának, az egyház programszervezőjének, illetve Barabássy Sándor magyarországi egyházkerületi felügyelőgondnoknak és Farkas Emőd egyházi főgondnoknak a beszédei nyitották meg. Nagyrészt XVI. századi zsoltárok lantkísérettel történő előadására alapuló, népzenei elemeket is felvonultató műsort adott elő Bognár Szilvia, Bodrogi Éva, Kónya István és Szalai Péter, Mint a szép híves patakra címmel, majd alaposan megdolgoztatta a hallgatóság rekeszizmait Berecz András ének- és mesemondó Ha vagyunk, legyünk című előadásával, Berecz István, Komáromi Márton, Dövényi Gergely és Kalász Márton közreműködésével. Az estet Soltész Miklós magyarországi egyházügyi államtitkár és Kovács István közügyigazgató szavai zárták, majd állófogadás következett. Akinek még futotta az erejéből, kitérőt is tehetett az ünnepséget követően, de már vészesen közelített a reggel, s vele az egész napos hazaút, otthonról. Életre szóló élménnyel gazdagabban.