Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
„Egyszer, valamikor nagyon régen, Marosvásárhelyen, hullani kezdett a hó. Egy kisfiú, orrát az ablak üvegére nyomva figyelte a csodát, és szerette volna, ha örökké tartana. Aztán a hóhullás elállt és kisütött a nap. A kisfiút rabul ejtette a színvarázs. Később aztán jöttek az első iskolai évek. A kisfiú szerelmes lett. Olyan érzés volt, amit szeretett volna megörökíteni, örökre a szívében hordani. Ezért kezdett el később fényképezni, hogy megörökítse a pillanatot, melyet talán csak ő látott és csak ő élt át.” A vallomás Puskás György honlapjáról származik (Erdélyi magyarok a világban –, amelyen jó egy éve virtuális tárlata is volt már: www.erdelyimagyarok.com) –, majd azonnal versekkel folytatódik. „Míg az álmaim mindent roncsolva bennem éltek, / Idegen tájakon és idegen házak között / Nem szállt magasra az ének. / Pedig meséltem volna az idegenben, / Hogy milyen volt, amikor ölelt a Maros, / E vágyakkal teli, halkan ringató folyó, / Míg talpam alá simult lustán a palló, / Én meg egy gyönyörű halk csodára vártam, / Miközben szavaim aggattam a marosparti fákra. // Aztán madárszárnyakon a lila esti fényben / Messzire röpített a vágy – ma is érzem, / Érzem az idegen utak szürke fullasztó porát…/ Ott sem találtam meg a rég megálmodott csodát…”
Mibe kerül egy ilyen szép tárlat összeszerkesztése? Mi volt a legdrágább, míg ezt a tárlatot sikerült tető alá hozni, kérdezte a tárlatnyitón Bölöni Domokos. – Az idő – jött a szűkszavú válasz. Ebben minden benne van: a megszámlálható kilométerek (kocsival), de főleg a megszámlálhatatlan, gyalogosan bejárt táv: tájak, hegyek, völgyek, falvak, a havasok és folyók világa –, a milliónyi felvétel; aztán a válogatás, rendszerezés, tárolás, a hosszú téli esték, hajnalba nyúló éjszakák a számítógép előtt –; és végül a szerkesztés, amikor a líra alkudozni kezd a mérnöki gondolatokkal, és a sok vívódás, belső vita után megszületik a tematikus tárlat, a fotografáló művészre oly jellemző címmel: Álmodozz, és sétálj velem!…
Kecskés Lajos nyugalmazott unitárius lelkipásztor, diákkori bravúrjait meghazudtolva szavalta el Tompa Lászlótól a Lófürösztés, Mécs Lászlótól pedig a Vadócba rózsát oltok című költeményeket, az igen népes hallgatóság vastapsát váltva ki. Kecskés Csaba lelkész-esperes, a rendezvény házigazdájaként a versíró Puskás Györgyről szólt, majd felovasta a Csodára várva című vallomást, amelyből a fenti idézet is származik. Még előtte azonban a marosvásárhelyi Cantuale énekesegyüttes kitűnő ötösfogata – Nyilas Szabolcs, Szabó Levente, Bíró Péter, Márton Zsolt, Ferencz Örs – adott elő az alkalommal kitűnően harmonizáló, a magyar mellett angol és német nyelven elhangzó kis műsort: Liszt Ferenc (Tavasz), Eva Toller (Deep River – spirituálé), Márton Zsolt (Küküllőmenti torokköszörülő – Bölöni Domokos szövegére), Erasmus Widman (Wholauf ihr Gäste…) és Bárdos Lajos (Igyunk áldomást) –, amely kedves hangulatot teremtett az alpesi tájak bűvöletéből ‘hazatérő’ szemlélődő számára – Seprődi József dicsőszentmártoni borász kóstolós bemutatójához. A hallgatóság értőn és ‘beleérzőn’ viszonyult a tömör kiselőadáshoz, izgalmas kérdésekkel ostromolva a díszes borlovagi öltözetben értekező, kibédi származású szakértőt, akinek idős édesapját idézte a találkozás végén Bölöni Domokos: „Adjon az Isten sok jót, de közte bajt is –, hogy segíteni tudjuk egymást!…”
Négy éve nem járt itthon, és ez a harmincadik megmutatkozása szerte a világban. Van hát ok a csöndes ünneplésre. A szakma kiválóságai is eljöttek a kézfogásra, és a régi barátsággal köszöntötték a hazatérőt. Július 22-én ugyanott: a kövesdombi Bözödi György-teremben nyílik Puskás Györgynek a templomokat felmutató tárlata, előtte azonban egy kisebb összegzést láthatnak a körtvélyfájai református templom melletti gyülekezeti házban az érdeklődők július 17-én, vasárnap, a déli istentiszteletet követő órában.
Damján B. Sándor