Képek a múlt jelenéről

Fényképkiállítás a kommunizmus és az örmény népirtás áldozatainak emlékére

Két szám, két szomorú emlékű dátum. Április 24. és május 14. Előbbi az örmény genocídium kezdetét jelzi, utóbbi a kommunista börtönökben elhunyt romániai mártírok emléknapja. E két évforduló alkalmából szervezett kettős tárlatot a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület, a fényképkiállítás megnyitójára hétfő délután került sor a Maros Megyei Képzőművészek Egyesületének Köztársaság tér 9. szám alatt lévő székhelyén. A galéria falain dr. Ábrám Zoltán fotóit láthatta a teljes telt házas közönség: az egyik oldalon a Periprava című tárlat a címadó, ezen isten háta mögötti, a Duna-delta eldugott rejtekében, az ukrán határ mellett fekvő és csak hajóval megközelíthető falut ábrázoló képek kaptak helyet, míg azzal átellenben a szerző Örmény múlt és jelen című, örményországi utazásakor készített fotótárlata tekinthető meg. E kettős tárlattal állítanak emléket a szervezők a kommunizmus által a Duna-delta hírhedt munkatáboraiba száműzött ártatlanul elítélteknek, valamint a Törökországban 1915. április 24-én elkezdődött örmény genocídium áldozatainak. 

A tárlatnyitó és megemlékező ünnepség kezdetén Székely Levente hegedűművész és művészetis tanítványai léptek fel, majd Ábrám Noémi ceremóniamester üdvözlő szavait követően László Márton, a Román Állami Levéltár Maros Megyei Igazgatóságának levéltárosa szólalt fel, és emlékezett az 1948 májusában elkezdődött hazai letartóztatások, illetve az ifjútörök mozgalom hívei által elkövetett népirtás áldozataira. Ugyancsak rájuk emlékezett dr. Puskás Attila, a MÖMKE elnöke, aki az egyesület gondozásában három évvel ezelőtt megjelent és e sorok szerzője által lefordított memoárkötet – Baruir Nercessian A halál völgyében jártam című önéletrajzi regénye – utolsó bekezdését idézte: „Miután utoljára megöleltem anyámat, a halál völgyén keltem át. És most, ahogyan megöleltem apámat, újra életre keltem. Milyen csodálatos és titokzatos a sorsunk! Rettegés, elkülönítés, magány, egymásra találás, boldogság és legvégül: élet…”

A házigazda Czirjék Lajos festőművész üdvözlő szavait követően a képek készítője, Ábrám Zoltán beszélt azok keletkezéséről, a hírhedt munkatábornak helyet adó Peripraváról, ahol abban az épületben, amelyből a tömeggyilkos Ion Ficior parancsnok osztogatta rendeleteit, most sokcsillagos szálloda van, és a tábor nyomait, romjait alig lehet már látni, valamint Örményországról, a világ legelső keresztény államáról, amelyen hiába hagyta lenyomatát a szovjet megszállás, az ősi, több ezer éves örmény kultúra ismét utat tört magának. 

A tárlatnyitó ismét muzsikával – énekléssel – ért véget, a kettős tárlat a galériában továbbra is megtekinthető.