Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Akár a tv előtt ülünk, akár az interneten böngészünk, mindenképpen találkozunk reklámokkal. Azonban az online világ térnyerésével egyre több az olyan termék, amely a hirdetésben mindent megígér, nem is olyan drága, de a valóságban nem jó semmire. Ennek ellenére sokan szerencsét próbálnak vele, mert egyrészt szépen össze van komponálva a reklám, másrészt elég kedvező az ár, és úgy gondolják, hogy amennyiben nem válik be, akkor sem buknak olyan sokat. Viszont, ha ezt többször megteszik, akkor már lehet, hogy fájdalmasabb lesz a haszontalan dolgokra elköltött összeg. Itt jön képbe a régi mondás, hogy olcsó húsnak híg a leve, vagy akár azt is mondhatnánk, hogy az igazán jó dolgoknak nem kell reklám. Legalábbis nem megszokott reklám.
Az igazán jó reklámok mögött történetek vannak, hiszen továbbra is szájhagyomány útján, hosszú távú tapasztalat során születnek azok a reklámok, amelyekre lehet alapozni. Ezt pedig az adott termék gyártója is megjutalmazza. Hasonló történetben lehetett része Jim O’ Shea-nek is, aki harmincegy évvel ezelőtt vásárolt magának egy Volvo 740 GLE-t. Akkor még nem is sejthette, hogy ez egy igen hosszú történet első lépése lesz. A kaland viszont nem indult jól, habár ez nem a kocsi hibája volt. Az édesapja nem örült a vásárlásnak, hiszen Jim nagybátyja egy Ford márkakereskedésben dolgozott akkoriban. A viszályok ellenére Jim megvette a Volvót, és az elmúlt évtizedek során „belepakolt” több mint egymillió mérföldet, azaz 1,6 millió kilométert. Ha ezt a futásteljesítményt visszaosztjuk az eltelt évekre, akkor átlagosan évi 52.000 kilométer került az autóba, ami egyáltalán nem nevezhető rossz eredménynek.
Természetesen egy ilyen óriási futásteljesítmény mellett javításokra is volt szükség. 940 ezer kilométer után ki kellett cserélni a motort, és jelenleg a harmadik kapcsolószekrény van az autóban. Ezek nem kis összegek, viszont ezenkívül nem volt gond a kocsival.
Sok történetet lehetett hallani azzal kapcsolatban, hogy ilyen sok kilométer lefutása után a gyártó ad ajándékba egy autót az ügyfélnek, ezzel fejezve ki az elismerését a szép teljesítmény iránt, illetve ez egy komoly marketingeszköz is, hiszen az adott gyártó – jelen esetben a Volvo – tudja mutogatni, hogy az ő autója közel 2 millió kilométert ment. A kereskedés, ahonnan Jim vásárolta a 740 GLE-jét, szintén úgy döntött, hogy nem hagyja jutalom nélkül egykori ügyfelét. Igaz, csak két évig, de adtak neki egy vadonatúj S60-ast, amit csak tankolni kell. A szervizelést, a gumikat és a biztosítást is állja a kereskedés, ahol nem mellesleg az a személy is dolgozik még, aki harmincegy évvel ezelőtt eladta a Jimnek azt a Volvót, amibe 1,6 millió kilométer „került” az évek során.
A Toyota nemcsak arról híres, hogy a világ jelenlegi legnagyobb autógyártója, hanem arról is, hogy egy különleges módon szervezi meg a termelést. A folyamatokhoz hozzátartozik a just-in-time – azaz éppen időben – menedzsment. Ez arra vonatkozik, hogy az egyes beszállítóktól éppen akkor érkezik meg az adott alkatrész, amikor szükség van rá, és az egyből beépítésre is kerül. Így nem kell raktárhelyiségeket építeni és komoly összegeket fizetni a készletezés miatt. Azonban most ebből kifolyólag kénytelen lesz kiesést elkönyvelni a Toyota.
Az elmúlt években tökéletesen működött a rendszer, az árukészletek időben érkeztek, és egyből fel is voltak használva. Minden a legnagyobb rendben ment, egészen mostanig. Az orosz–ukrán háború és a globális félvezetőhiány miatt a beszállítók nem tudják tartani a megbeszélt időpontot és mennyiséget, így aztán a Toyota kénytelen lelassítani és csökkenteni a termelést, hiszen nála is jelentkeztek az ellátási láncban tapasztalható nehézségek.
A Toyota bejelentése alapján az idei második negyedévben a Japánban működő gyárak a termelést fogják visszafogni. A mostani tervek szerint áprilisban 20%-kal kevesebb személyautó fog készülni a távol-keleti országban. Májusban ez az arány már csak 10%, míg júniusban mindössze 5% lesz. Természetesen akkor, ha sikerül megoldani a jelenlegi problémákat. Arról még egyáltalán nem beszéltek, hogy mi várható a harmadik negyedévben. Talán a gyártó is úgy gondolja, hogy egyelőre nincs megoldás. A háború miatt bizonytalanná vált minden, és ha most nem csökkentenék a termelést, akkor a beszállítóik teljesen kimerülnének, ami gyárleállásokhoz vezetne. Minden bizonnyal ezt akarják elkerülni.
A gyártás csökkentése ellenére is arra törekednek, hogy összehozzák idén a 11 millió legyártott autót. A mostani becslések szerint ez megvalósítható, már amennyiben nem lesznek további fennakadások az ellátási láncban. Viszont ez a rész már jóval ingoványosabb. Már beszámoltunk arról, hogy néhány gyártó kénytelen volt leállni, és most a Toyota is lassít. Elmondható, hogy az utóbbi évek nem igazán kedveznek az autógyártásnak. Első körben ott van a koronavírus-világjárvány, ami az elmúlt két évben csökkentette az eladásokat, és most – amikor a piac kezdett volna felállni ebből a visszaesésből –, jelentkezett az óriási chip-, az acél- és a magnéziumhiány. Ha ez mind nem lenne elég, akkor a nikkel árfolyama is felugrott, hogy az üzemanyagok áráról nem is beszéljünk. Továbbá természetesen az orosz–ukrán háborúnak is vannak már most érezhető hatásai, és minden bizonnyal még kell számoljunk további negatív következményekkel is.
Idén januárban véget ért a Passat szedán változatának európai forgalmazása. Jelenleg ezen a piacon csak kombi karosszériával lehet megvásárolni az egykor igen népszerű típust. Azonban annak, aki nem szeretne kombit vásárolni, viszont mindenképpen ragaszkodik a Volkswagen-konszernhez, még ott van a Skoda Superb, és minden bizonnyal ehhez a ligához fog tartozni a most megvillantott elektromos szedán is, az Aero B.
Kémfotókon már ősszel is látható volt a szabvány MEB platformra épülő, azaz eleve elektromosnak is tervezett Volkswagen. Most azonban felkerült a világhálóra az első igazi – meglehetősen rossz minőségű – gyári fotó is az autóról. Egyelőre mindössze annyit lehet tudni, hogy egy ötajtós és egy rövid szedán – azaz lépcsős hátú – kasznival fog első körben készülni, arról egyelőre nincs információ, hogy lesz-e belőle kombi kivitel, és ha igen, mikor. Ahogyan arról sem lehet még semmit tudni, hogy milyen akkumulátor és mekkora teljesítmény leadására képes villanymotor fog bekerülni az autóba. Azonban ilyen téren – ismerve a Volkswagent – nagy meglepetésre nem lehet számítani. Minden bizonnyal hasonló paraméterekkel fog rendelkezni ilyen értelemben, mint az ID.4.
Jelen állás szerint még az sem biztos, hogy a típus az Aero B nevet fogja viselni, ez a sorozatgyártás megkezdéséig még változhat. A Volkswagen amúgy is minden elektromos autóját ID.-nek hívja, így például egy ID.Aero név elképzelhető, sőt nem is hangzik rosszul.
A forgalmazásra viszont még várni kell. Elindítását 2023-ra tervezik. Azonban minden bizonnyal az idei év során még fogunk hallani az autóról, elképzelhető az is, hogy be is mutatják a végleges változatot, ismertetik a paramétereket, és jövőben elkezdődik az értékesítés, már ha lesz elegendő alapanyag a gyártáshoz.