Kelj kakaskukorékolásra, és térj nyugovóra a tyúkokkal!

Ma már megmosolyogjuk a régiek mondását, mely rohanó világunk egészségügyi javaslataként is nagyon hasznunkra válna, ha csak egy kicsit is belegondolnánk, mit jelent a kielégítő, pihentető alvás számunkra. A régiek életvitele még igazodott a természet ritmusához, a fény és sötétség váltakozásához, de ahogy a civilizáció egyre nagyobb teret hódított, az ember sorra felrúgta a természet szabályait. Miután kedve szerint terjeszkedett a térben, az időt is igyekezett uralma alá hajtani. A tűz felfedezése óta egyre rafináltabb módokat eszelt ki, hogy függetlenítse magát a napfénytől. 

Napjainkban természetes, hogy sok gyárban, intézményben éjszakai műszakban is dolgoznak. A tv és rádió szinte a nap minden órájában sugározza adását, a szórakozóhelyek is az éjszakákra építenek, és az ember úgy átalakult, hogy nem érdeklik a napszakok, az időt úgy osztja be, önkényesen, ahogy az anyagiak megkívánják, és túlzsúfolt, szertelen életvitelével beszerez egy csomó betegséget. Időközben azonban jönnek a negatív visszajelzések, és rá kell jönnie, hogy a ritmussal valami nincs rendben. Életfunkcióink ugyanis időbeli ritmusokhoz igazodnak. A természetben gyakran a túlélés kulcsa, hogy az élőlények működésüket bizonyos időrendhez igazítsák. Az orvostudomány ma már egyre nagyobb figyelmet szentel egy új tudományágnak, melyet kronobiológiának hívnak, és az idő és az élő szervezetek közötti kapcsolatot kutatja. Carl von Linné neves svéd természettudós, már 1745-ben felfigyelt a növények napszakonkénti „jelenségeire”, nevezetesen arra, hogy sok azonos fajhoz tartozó növény azonos időben bontja virágait. Ezt használta fel legendás virágórája megalkotásánál, mely abban a korban ámulatba ejtette az embereket. Az ember mint biológiai lény szintén időbeli ritmusoknak van alávetve életfunkcióit tekintve, még akkor is, ha azt gondoljuk, szabad akaratunk birtokában függetleníthetjük magunkat a természet törvényeitől. Sok tudományos kutatás igazolja, hogy a szervezetünket alkotó négymilliárd sejt igen sok időbeli ritmushoz igazodik, ám ezeknek csak töredékét tudjuk tudatosan észlelni (pl. az alvás és ébrenlét váltakozását). Nem is kell nagy tudomány ahhoz, hogy egy kissé megfigyeljük szerveink, szervrendszereink működését. Vegyük például testhőmérsékletünk ingadozását a nap különböző szakaiban, vagy az emésztőrendszerünk ritmusát. A kutatók azonban más időmérőket is felfedeztek az emberi testben: a szívünkben, a véredényeinkben, a májunkban, a vesénkben, a szemfenék ideghártyáján és nem utolsósorban az agyunkban. A testünkben zajló biokémiai folyamatok sajátos időrend szerint működnek. Ilyen például a zsírégetés folyamata, melyet idegrendszerünk óránként tízszer sarkall intenzív működésre. A hormonok termelése is meghatározott ritmust követ, de még csontjaink működése is meghatározott időrendhez igazodik. Levonhatjuk tehát a következtetést, hogy ha a természet rendjét akár önként, akár kényszer hatására figyelmen kívül hagyjuk, egészségünkkel fizetünk érte. A kutatási eredmények igazolják, hogy a tartós kialvatlanság, a rendszertelen alvásritmus jelentős egészségkárosodást okoz, a vegetatív idegrendszer zavarához vezet, mely a szervek, szervrendszerek működési zavarát okozza. A statisztikai adatok szerint az éjfél utáni órákban ötször több közlekedési baleset történik, mint a kora esti időszakaiban. Az éjszaka közepén ugyanis az érzékszerveink eltompulnak, bágyadtak vagyunk, izmaink ellazulnak, képtelenek vagyunk figyelni, koncentrálni. A szervezetünk e napszaknak megfelelő ritmusban működik, lassul, kikapcsolja az üzemmódot, és ha ilyenkor mégis erőltetjük az ébrenlétet, néhány pillanat erejéig kicsikarja magának a pihenést. Ez az éjjeli autóvezetők által rettegett jelenség, amikor valaki minden igyekezete ellenére akár csak néhány pillanatra is elalszik a volánnál. A természet ritmusát a Nap alakítja. Az ember sok évezreden át a világosság és a sötétség váltakozásához igazodva osztotta be napi teendőit, és ez a tény alapvetően a mai napig érvényes. Életünket még mindig a napfény határozza meg, szabja meg időnket. Fél évszázada annak, hogy a kutatók kezdték felfedezni szervezetünk biológiai óráját, és meglepetéssel állapították meg, hogy az ember biológiai értelemben vett napja hosszabb, mint a csillagászati nap, vagyis nem 24, hanem 25 órás. Arra a következtetésre jutottak, hogy szervezetünk sajátos belső ritmus szerint működik, melyet külső tényezők folyamatosan szabályoznak, s e tényezők közül a legfontosabb a napfény. A napszakoknak megfelelően a szervezetünk működésében is felállítódik egy biológiai óra, vagyis minden szervünknek megvan az órája, amikor maximálisan működik, vagy amikor pihen. A szervóránkról és ennek jelentőségéről, az alvászavarokról vagy a jó alvást befolyásoló praktikákról részletesebben a folytatásban. 

Bogdán Emese