Kwazwai! Salibonani! Békesség Istentől! – így köszöntötték egymást az idei világimanapra összegyűltek a désfalvi református templomban. (Akkor még nem volt kijárási és gyülekezési tilalom.)
Az Alsó-Küküllő menti régióhoz tartozó 12 református gyülekezetből tíz gyülekezet és a meghívott helyi unitárius nőszövetség tagjai vettek részt az imanapon.
Öröm volt végignézni a zsúfolásig megtelt templomon. Az imanapra készülődő asszonycsapat érezte, hogy érdemes volt az elmúlt 2 hónapban fáradhatatlanul imádkozni, készülődni, próbálni és nem kis anyagi áldozatot hozni, mert százszorosa lett ennek a lelki gyümölcse. Ezzel régi álma teljesült a nőszövetségnek: mi is házigazdák lehettünk egy imanapon, nem csak meghívott vendégek. Mert egy ilyen alkalmon nagyon jó érzés meghívott vendégnek lenni, de csodálatos élmény a házigazda szerepét betölteni. Hiszen a megelőző két hónapban lelkileg még közelebb kerültünk Istenünkhöz és egymáshoz, családként összetartottunk és egy közös célért munkálkodtunk. Ami a legfontosabb: a nőszövetség minden imájában, tettében, adakozásában ott volt a lelke. Amit tett, szívvel-lélekkel tette.
Az imanap vendégfogadó szeretetvendégséggel kezdődött, majd ezt követte az imanap templomi része, amely a zimbabwei asszonytestvéreink által kidolgozott program szerint zajlott.
A nőszövetség bevonulását Csepán Géza désfalvi református lelkipásztor köszöntő szavai követték. Kiemelte: nem véletlen, hogy az idei programot a zimbabwei asszonytestvéreink dolgozták ki, hiszen a jelenlegi helyzetben, amikor különösen Nyugat-Európában egyre inkább lankad az Isten iránti szeretet és ragaszkodás, Afrikában nemcsak idejüket és pénzüket, hanem életüket áldozzák fel, ha kell, Istenükért. Egymást követték a szebbnél szebb énekek Nagy Ilona szőkefalvi tiszteletes asszony orgonakíséretével, a nőszövetség és a teljes közösség által elmondott imádságok. Közben videófelvételeken a Zimbabwéban misszionárius munkát végző Bálint család összeállítása által megismerkedtünk ezzel az országgal, és láthattuk, milyen körülmények között élnek ott keresztyén testvéreink. Mindannyian kissé megszégyelltük magunkat, hogy milyen kis csekélységekért szoktunk zsörtölődni.
Dobai Izabella ádámosi református lelkipásztor a János 5,2–9 igeszakasz alapján hirdette számunkra a megtartó Igét. Igehirdetésében érződött a bethesdai beteg fájdalma, a megpróbáltatás és a gyógyulni vágyás hitelessége. Mindannyian cipelünk lelki vagy fizikai betegségeket, ki hosszabb, ki rövidebb ideje, de a fontos, hogy Jézus kérdésére – Akarsz-e meggyógyulni? – válaszunk hittel telített legyen.
Székely Ella tiszteletes asszony, az Erdélyi Egyházkerület Nőszövetségének elnökségi tagja köszöntötte az egybegyűlteket, hálát adva a Jóistennek, hogy ilyen szép számban gyűltünk össze, és kiemelte ezen régió összetartó erejét. Bátorító és szeretetteljes szavai a nők egyedi és pótolhatatlan segítő szerepét emelték ki.
Szilágyi Anna Rózsika magyar szakos tanárnő előadásában Pancsinelló manó történetével rávilágított arra, hogy bár sokszor nem tudjuk vagy nem hisszük el, értékesek vagyunk. Megbélyegezhet a világ bármivel, fontos, hogy Teremtőnk gyermekei vagyunk, és értékesek.
Csepán Erzsébet Ibolya Wass Albert A bújdosó imája című versével örvendeztetett meg.
A résztvevők egy könyvjelzőt, egy zimbabwei receptet és a Pancsinelló történetét tartalmazó lapot kaptak ajándékba.
A lelki feltöltődést a désfalvi kultúrotthonban folytattuk, az asszonyok által készített finomságokat fogyaszthattuk el.
Hálás köszönet drága asszonytestvéreinknek a lelki, fizikai és anyagi áldozatért, azért, hogy mindig számíthatunk segítségükre. Köszönet az ifjúsági csoportnak, a presbitereknek, valamint Béres János alpolgármesternek a támogatásért és segítségért. Köszönet a gyülekezetek tagjainak, akikkel együtt imádkozhattunk zimbabwei testvéreinkért.
Csepán Erzsébet
