Kelemen Hunor kérdései

Az igazságügyi reformról szólva jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának múlt heti ülésén, hogy az RMDSZ-nek nem áll szándékában politikai függőséget kialakítani, illetve a korrupcióellenes harcot akadályozni.

Mint mondta, nem tartja helyesnek, hogy a vita során bárki az abszolút igazság birtokosa szerepében tetszelegjen. Egyetlen olyan kérdés sincs a társadalomban, amelyet ne lehetne időnkét újratárgyalni, nem lehetnek olyan problémák, amelyeket ne kellene évről évre felülvizsgálni. „Az igazságszolgáltatást nem azért akarjuk újragondolni, hogy a politika alá rendeljük, hanem azért, hogy a hatalmi ágak szétválasztása megtörténjen. Azért van szükség reformra, hogy korrigálni lehessen mindazt, ami az elmúlt években elromlott. Semmilyen szándékunk politikai függőséget kialakítani, a korrupcióellenes harcot akadályozni. Jó lenne, ha mindannyian ugyanazt gondolnánk a jogállamiság alatt, mégpedig azt, hogy be kell tartani a törvényeket” – hangsúlyozta Kelemen Hunor. Véleménye szerint az igazság nem fekete és nem is fehér, nem angyalok és ördögök harca, az igazságügyi reform valós kérdése, hogy képesek lesznek-e konszenzusra jutni a törvényhozás, a társadalom és a szakmai szervezetek képviselői.

Ezek után, a tiltakozáshullámot kiváltott igazságügyi törvények módosítása kapcsán kérdéseket fogalmazott meg, amelyek minden logikusan gondolkodó, nem zsigerből gyűlölködő, minden, a kormánypártok oldaláról jövő kezdeményezést elutasító ember számára jogos és logikus kérdések.

– Miért baj az, ha a Legfelsőbb Bírói Tanácson belül elkülönítik a bírák és ügyészek dolgait, és külön is üléseznek? 

– Miért baj az, ha az ügyészek nem szólnak bele a bírák dolgaiba, és fordítva?

– Miért baj az, hogy a karrierépítés esetében két évről négy évre növelik az ügyészek, bírák képzésének az idejét? 

– Miért baj az, ha arról kell nyilatkoznia egy ügyésznek vagy bírónak, hogy nem dolgozott együtt a Securitatéval a régi rendszerben, és hogy ma sem működik együtt a hírszerzéssel és a titkosszolgálattal? 

– Miért baj az, ha az alkotmány egy mondatát átemelik a törvénybe úgy, hogy nem tesznek hozzá semmit, és nem vesznek el belőle semmit? 

– Miért baj az, ha az igazságszolgáltatás piramisának csúcsán a bírót látjuk, és nem a bírót és az ügyészt?

– Miért baj az, ha az Alkotmánybíróság döntéseit be akarják vinni a különböző kódexekbe a törvényhozók? Látott-e még valaki olyan országot, ahol egy alkotmánybírósági döntést nem vittek be a törvénybe és nem alkalmazták? 

– Miért baj, ha a bírói és ügyészi korrupciót vizsgáló bírói tanácsot a Legfelsőbb Bírói Tanács nevezi ki?

Az RMDSZ elnöke hangsúlyozta, ezekről beszélni kell, majd elmondta, hogy az RMDSZ nem támogatta azt, hogy egyszerre kapjanak fizetést és nyugdíjat a nyugdíjazásukból visszaalkalmazott ügyészek és bírák, amint azzal sem értett egyet, hogy nemcsak ők, de családtagjaik is ingyenes orvosi ellátásban részesüljenek mind a munkaévek alatt, mind pedig nyugdíjazásukat követően. De nem ért egyet azzal a módosítással sem, amely megvonja az államfő egyszeri vétójogát a legfelsőbb bíróság elnökének, alelnökeinek és a főügyészek kinevezésekor, s hogy az államfőt kivegyék abból a körből, amely kinevezi a legfőbb ügyészt.

Az RMDSZ elnöke szerint ma vannak olyan kérdések, amelyeket újra kell gondolni, és meg kell oldani. „Nem azért, hogy az igazságszolgáltatást a politikának alárendelje valaki, nem erre van szükség. A hatalmi ágak szétválasztására van szükség, arra, hogy mindenki a saját területén, saját felelősségének a tudatában, a saját kompetenciái között hozza meg a döntéseket, végezze el a feladatát. És ha vannak javaslatok, bármelyik oldalról is jönnek, azokat meg kell vitatni és döntéseket kell hozni.”

Kelemen Hunor azzal sem ért egyet, hogy megbélyegezzék egyik vagy másik oldalról azokat, akik másképp gondolkodnak. „Legkönnyebb valakire rányomni a bélyeget, azt mondani, hogy akadályozza a korrupcióellenes harcot, vagy azt mondani, hogy alá akarja rendelni az igazságszolgáltatást a politikának, azt mondani, hogy amit tesz, az elvetemült gazemberség.” Véleménye szerint ettől kellene megóvnia a társadalomnak saját magát mindenekelőtt, „mert ezekből a megbélyegzésekből soha semmi jó nem születik” – összegzett az RMDSZ elnöke, hozzátéve, azért beszélt ezekről a dolgokról, hogy „lássuk, az igazság nem fehér és nem fekete. Nem úgy van, hogy egyik oldalon ülnek az angyalok, a másik oldalon ülnek az ördögök. Az nem úgy van, hogy az angyalok és az ördögök egymással harcolnak. Azt gondolom, hogy van igazság egyik oldalon is, van igazság a másik oldalon is. A kérdés az, hogy a parlament és a társadalom vagy a társadalom és a parlament, a törvényhozók, a szakmai szervezetek képesek lesznek-e egy olyan kvázi konszenzust kialakítani, ami az igazságszolgáltatást valóban hatékonnyá, gyorssá, megbízhatóvá teszi és így is működteti a következő időszakban”.