A Kelemen-havasok

A Kelemen-havasok hossza 65 km, szélessége mintegy 40-50 km. Erdély legfiatalabb hegységei közé tartozik. Réteges vulkáni törmelékanyagból és andezitté kövült lávából áll, ami azt jelzi, hogy többszöri kitörési ciklusok után alakult ki jelenlegi formája. A kráterperemek kiemelkedő részei alkotják a főgerincet, amelyen felsorakoznak a hegység legmagasabb csúcsai: a Kelemen-Cserbükk 2013 m, a Kelemenforrás 2032 m, a Csont-hegy 1899 m, a Rekettyés 2021 m, a Kisköves 1993 m, a Magyar-Negoj 2081 m, a Pietrosz (Nagyköves) 2100 m, a Gruja 1882 m, a Ruszka 1913 m, a Gyöngyös 1923 m, a Papláb 1837 m, a Kis-Beszterce 1990 m, a Hosszúláb 1550 m, a Cigányka 1397 m, a Moldovánka 1560 m, a Kofa 1590 m, a Muncsel, a Nagysisak 1482 m. A hegység 12 kalderából áll (nem működő vulkán krátere), amelyek közül a legnagyobb a Pietroszt is magába foglaló 10 km széles és 16 km hosszú alakulat.  Ez a kráter és az északi ikerkráterek a leglátogatottabb területek a Kelemen-havasokban. A hegységben, a Román Negoj alatt, 1961-ben egy barlangrendszert fedeztek fel, amely jelenleg le van zárva. A Kelemen-havasok az egyetlen vulkáni hegycsoport, amely magassága miatt megőrizte a negyedkori eljegesedési időszakok nyomait. A főgerincből mind keleti, mind nyugati irányba mély, függőleges falú völgyek szakadtak le, aljukban a hajdani morénák kőzethalmazaival. Egy ilyen morénagát mögött rekedt meg a Jézer-tó, amely az utolsó eljegesedés óta épen megmaradt. A hegység lépcsőzetes felépítése és nedves éghajlata miatt gazdag és változatos növény- és állatvilága. Gyakran találkozhatunk medvével is. 

A Kelemen-havasok minden évszakban  járható, de a látogatásra leginkább alkalmas hónapok az augusztus és a szeptember, a téli túrázóknak a február ajánlott. Hátránya, hogy nincsen menedékház- és a főgerinc a műutaktól elég távol, 20 – 25 km-re található, helyenként pedig gyengék a turistajelzések. 

 

 

Istenszéke (1381 m)

Dédabisztra – Galonya völgye – Istenszéke; Dédabisztra – Bisztra völgye Dédabisztra – Medvés-tető – Istenszéke 

A Kelemen-havasok talán legnépszerűbb és könnyen elérhető célpontja a Wass Albert írónak A funtineli boszorkány c. regényében többször is említett Istenszéke, ahova Ratosnyáról is, hosszabb úton ugyan, de egy nap alatt fel- és le is lehet jutni. A legjárhatóbb út Dédabisztra Galonya felőli kijáratától, az országútról indul. A kék sávot követve egy legelőn kapaszkodunk felfelé, majd rövid ideig a szekérutat és az ösvényt követve erdőben haladunk. Két nagyobb szintet is le kell küzdenünk. Az első emelkedő után elérjük a Wass Albert regényében említett Medvés- (Urszaja-) mezőt, illetve csúcsot, majd az Istenszéke nyergét követve újabb tisztásokon és erdőben haladunk. Lassan kiérünk a csúcs alá, ahol rövid, de meredek szakasz után kijutunk a tetőre. Itt több ösvény is elágazik, amelyek többek között két sziklás kilátóhoz vezetnek. A nyugatiról, követve a Maros kanyarulatát, egész Régenig, a keletiről pedig a Kelemen-havasok főgerincére, a Maros völgyére és a Görgényi-havasok felé is lehet látni. Az ún. klasszikus gerincút hossza 8,5 km, a szintkülönbség 850 méter, a menetidő: kb. 3 óra. 

Egy másik út, amely kevésbé járt, a Bisztra-patak völgyéből indul, kb. 5 kilométerre a falu központjától. Az erdőkitermelő úton kék kereszt vezet,  majd miután elhagyunk egy pisztrángtenyészetet, jobb kéz felől egy szűkebb völgy bejáratánál megpillanthatjuk a kék háromszög jelzést, amely az Utas-patak meredek medrét követi, és egy jó óra alatt felérünk a Medvés-tisztásra, ami már a gerincút, s ahonnan a korábban leírt kék sávot követve felérhetünk az Istenszékére. Ennek az útvonalnak a hossza 3 km, a szintkülönbség 450 méter, a menetidő a csúcsig másfél óra. Ha továbbmegyünk a Bisztra völgyén, és elhagyjuk bal kéz felől a Blidirásza-patakot, nemsokára egy elágazáshoz érünk. Balra, a sárga pontot követve, a Donka völgyébe vezető úttal szemben, egy völgyben a Hidas-patak melletti ösvényen pedig a kék pontot követve mászhatunk fel az Istenszékére. Ez az út valamivel hosszabb, mint az Utas-patak menti. Eleinte a patakot a mélyben hagyva az erdőben gyalogolhatunk, majd ahogy fokozatosan emelkedik az út, többször át kell kelni a mederben. A csúcs alatt következik egy rövid, de elég meredek szakasz. A fáradtságot kárpótolhatja az, hogy nemsokára a tetőn vagyunk, majd innen 10 perces gyaloglással a sziklaszirtek tetején lehetünk. 

 

Sztézsi-mező (1500 m) 

Ratosnya – Visa völgye, Sztézsi-mező 

A piros ponttal jelzett útvonal Ratosnyáról indul egy erdőkitermelő úton a Visa völgyén. Hét kilométer után az erdei út véget ér, majd balra az erdőbe meredekebb emelkedőn szekérút vezet, amely kiér a Kompi-mezőre, ahonnan elénk tárul mind a Kelemen-, mind a Görgényi-havasok panoramikus képe. A piros pont elvezet a Kulmi-, majd a Sztézsi-mezőkre, ahol csatlakozhatunk a kék sáv jelzésű mellékgerincre, ahol a már leírt útvonalakon folytatható a túra. A piros ponttal jelzett útvonal hossza 13 km, a szintkülönbség 900 m, időtartama: 4 óra. 

 

Tihu-nyereg (1530 m)

Ratosnya – Tihu-pataka – Tihu-nyereg 

A kék kereszttel jelzett útvonal a községközpontból indul, megkerüli a készülő vízgyűjtő tavat, majd ennek végében az erdőkitermelő út a Szék-sziklától kettéválik. A bal felőli a Szék-patakán, míg ha jobbra fordulunk, a Tihu-nyeregig jutunk el. Az erdőkitermelő út a Kis-Tihu fejéig, a gerinc alá vezet, közben el kell hagyjuk jobbra a kék háromszöggel jelzett Gyöngyös (Dundec) -pataka mentén haladó erdőkitermelő utat. A nyeregig elég meredek ösvényen kell felkapaszkodjunk. A nyeregtől, ahol kiválóan lehet sátorozni, két irányba is lehet folytatni az utat: a főgerincen (piros sáv) a Kis-Beszterce (1990 m) csúcsig, vagy a Tihu-csúcson (1799 m) át a Pietroszig (2100).  Az útvonal hossza 13 km, szintkülönbsége 700 m, megtételéhez négy óra szükséges. 

 

Szerecsen-sziklák (1043 m); Funtineli-mező (1000 m)

A turistaösvény Szalárd falu bejáratától indul a Maros-híddal szembeni parkolóból. A piros pontot követve meredek kapaszkodó után kiérünk a Szerecsen-sziklák tetejére, ahonnan rálátunk a Maros völgyére. A környéken a második világháború „hagyatékával” is találkozhatunk, ugyanis itt próbálták a németek megállítani az orosz hadsereget, ezért egy védvonalat építettek ki. Ma is látszanak a bunkerek és a lövészárkok. Az ösvény erdőben, majd helyenként tisztásokon át vezet, innen még rálátni a Maros völgyére, ahova mellékgerincen ereszkedünk vissza. Az útvonal hossza  5 km, a szintkülönbség 500 méter. 

Ugyancsak a parkolóból indul a sárga ponttal jelzett út. A szalárdi tanya házai között meg kell keressük azt az ösvényt, amely később szekérúttá nő. Ezt követve emelkedünk az oldalgerinc felé. Ha nem találjuk meg a jelzett ösvényt, a parkoló mögötti patak mentén is felmehetünk (nincs jelzés), ezt követve mintegy 45 perces emelkedőn érünk be az útba, amely kiér az erdőből egy mezőre, ahol egy esztena is van. Az esztena mögött folytatódik az út az erdőben, és mintegy fél kilométer után elérjük a Páfrányos-mező alját. Balra kell forduljunk. Itt is két esztena van. Felmehetünk az előttünk álló gerincre,  innen páratlan kilátás nyílik a Kelemen-havasok főgerincére, alattunk pedig a Funtineli-mező terül el. Ha nem akarunk ugyanazon az úton visszatérni, akkor a sárga pontot követve beereszkedhetünk a Páfrányos-patak melletti erdőkitermelő útra, amely Palotailvára vezet vissza. Távolság 10 km, szintkülönbség 400 méter, menetidő 4 – 5 óra kényelmesen. 

 

Fatörzsbarlangok 

A Kelemen-havasok, illetve a Maros völgye kiemelt érdekességei a nem annyira látványos, de a pleisztocén földtörténeti korhoz kötődő ún. fatörzs- vagy lenyomat- barlangok, amelyeket 1988-tól kezdődően az Ursus Spelaeus, majd később az Exus barlangászklub kutatott. Összesen több mint 100 lenyomatos üreget tártak fel. Érdekességük a kialakulásukban rejlik. A pliocén kor végén a vulkáni tevékenység nyomán az ős-Maros útja több helyen is elzáródott, medencéket alakítva ki a mai Ratosnya, Nyágra és Göde települések vidékén. Az itt képződött tavak az elkövetkező időszakban felteltek különböző hordalékkal. A pleisztocénben az ős-Maros áttörte ezen természetes gátjait, és a maihoz hasonló mederben folytatta útját. Az üledékbe ágyazódott fatörzsek egy részének valamelyik vége ismét kapcsolatba került a felszíni tényezőkkel, és korhadásnak indult. A fás anyag elkorhadása után megmaradt a lenyomatuk. A legjobban egy Ratosnya közelében levő barlang őrizte meg a fa alakot. Ennél a barlangnál az ágak lenyomata is látható. Az, hogy a barlangok zöme a Maros jobb oldalán található, azzal magyarázható, hogy a Kelemen-vulkán kevésbé volt aktív, mint a Görgény-vulkán, és a kitörések közötti időszakban a növényzetnek több ideje volt kifejlődni. Két barlang könnyebben elérhető az Andrásháza vendéglő parkolójából. A piros pont mentén, ha háttal állunk a Marosnak, akkor jobbra a Ládaskunyhója barlanghoz kapaszkodhatunk fel. Tetejéről csodálatos kilátás nyílik a Maros völgyére. Balra, a sárga pontot követve az andrásházi barlanghoz jutunk el. Mindkét barlang kb. egyórás gyaloglással elérhető. 

 

Pietrosz (2100 m)

Palotailva – Nagyilva völgye – Negoj-nyereg – Pietrosz-csúcs 

Ezen az úton érhetjük el a legkönnyebben a Kelemen-havasok főgerincét. Kiindulópont a Palotailva község felső felében levő Nagyilva-patak torkolata. Erdőkitermelő úton juthatunk el a Negoj- és Nagyköves-patak összefolyásáig. Ide személygépkocsival is fel lehet menni. Az Y elágazástól az út összeszűkül, fokozatosan emelkedik, helyenként  patakmosásokon kell áthaladni, majd felkaptatunk egy szerpentines ösvényen  a Negoj-nyeregig, ami már a főgerincen van. Innen, ha követjük a piros sáv gerincjelzést, kis idő múlva felérünk a Magyar-Negoj (2049 m) csúcsra, és egy félórás séta után felérhetünk a Nagykövesre (Pietrosz, 2100 m). A főgerincnek ezen a  szakaszán még láthatjuk az ún. Mária Terézia-utat, amelyet annak idején a határőrök használtak. Érdekes látvány a hajdani  kénbánya is. A nyeregből indul a piros pont jelzésű út, amely elvezet a Suceava megyében levő Tizenkét Apostol nevű sziklaegyütteshez. A kék keresztet követve az út hossza 25 kilométer, 1100 m szintkülönbséggel, megtételéhez 7-8 óra kell. 

 

Zebrák-tisztás (963 m)

Gödemesterháza – Zebrák völgye – Zebrák-tisztás

Az útvonal Gödemesterháza községből indul és a Zebrák völgyében levő fakitermelő úton halad, kék pont a jelzése. A patak vége felé a kitermelőút jobbra tér, majd erdőn át vezet a  Nagy-Csika mellékgerincén levő Zebrák-tisztásra. Innen a gerincen keresztül a Rekettyés-mezőre érünk ki. Távolság 4 km, menetidő 3 óra, szintkülönbség 400 m.

 

Ajánló: Az említett látványosságok mellett érdemes még felkapaszkodni Gödemesterházán a Maros-szorosban levő Sólyomkő-sziklára. Csobotány falu hasonló nevű völgyében megtalálhatjuk az egykori (a mostani a főút mellett van) borvíztöltő állomást, és akinek ideje van, egy napot eltölthet a maroshévízi egykori Urmánczy-fürdőben. S ha netán július közepén a Maros völgyében van utunk, akkor megállhatunk Ratosnyán a hasonló nevű fesztiválon, ahol megismerkedhetünk a térség  népi kultúrájával.