2018. november 15., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Új charta – újabb törvénysértés

Az egyesített Marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Műszaki és Tudományegyetem népes szenátusa október 23-án megszavazta az egybeolvasztott felsőoktatási intézmény működését szabályozó chartát. A dokumentumot nemhogy az érvényben levő oktatási törvényhez igazították volna, belefoglalva az önálló magyar tanszékek megalakítását, hanem egy újabb törvénytelen eljárással tetőzték a korábbiakat. Az új charta az egységes tananyagra és vizsgarendszerre vonatkozó előírásaival szellemiségében is felszámolja a magyar nyelvű oktatás évtizedes hagyományait.



Az 2011. évi 1-es számú oktatási törvény (135/2. cikkely) név szerint is előírja, hogy a három romániai multikulturális egyetemen, köztük a MOGYE-n, az önrendelkezéssel felruházott kisebbségi karokat a törvény életbe lépését követő hat hónapon belül létre kell hozni. Ezt hosszas huzavona után megerősítette az Ecaterina Andronescu tanügyminiszter vezetésével 2012-ben született hétpontos egyezség. Bár szerepel rajta Leonard Azamfirei rektor aláírása is, a MOGYE szenátusa ezt a dokumentumot sem tartotta be. Az oktatási törvény 128. cikkelyének 3. bekezdése szerint „az egyetemi chartát a felsőoktatási intézmény szenátusa dolgozza ki és fogadja el, kizárólag miután megvitatta az egyetemi közösséggel”. Mivel ez nem az előírások szerint történt, a módosított charta elfogadása törvényt sért. Az már a felettes szerv dolga lenne, hogy alkalmazza az oktatási törvény 4. bekezdésének előírását, miszerint a vonatkozó törvények be nem tartása a charta semmisségét vonja maga után. Az 5. cikkely úgy rendelkezik, hogy a charta akkor léphet életbe, ha azt az oktatási minisztérium jóváhagyja. Ha a szaktárca 30 napon belül nem nyilvánít véleményt, akkor az hallgatólagos jóváhagyásnak minősül, és a charta életbe lép. 

 Mindezek ismeretében az egyetem magyar tanári közösségének hangadóit, vezetőit kérdeztük a történtekről. 

– Miért fontos a charta, amelynek módosított formáját a Petru Maior Egyetemnek a MOGYE-ba való beolvasztása után a közel százas létszámra bővült szenátus megszavazta? – kérdeztem dr. Benedek Imre kardiológus egyetemi tanárt, aki a magyar oktatói közösségen belül megalakult tárgyalóbizottság tagja.

Dr. Benedek Imre


– Az egyetemi charta olyan okmány, mint egy alkotmány, egy törvényes keret, ami megszabja az egyetemen folyó munkát. Mivel a magyar oktatók közössége olyan döntést hozott, hogy nem veszünk részt a szenátus munkájában, amíg érdemi egyeztetés nem történik, távol maradtunk a charta vitájáról szóló ülésről. A közoktatási törvény kimondja, hogy a chartát milyen körülmények között lehet módosítani, és ennek egyik feltétele, hogy közvitára kell bocsátani, tehát alaposan meg kell beszélni és egyeztetni a véleményeket. Ez nem így történt. Október 18-án feltették az egyetem honlapjára, és odaírták, hogy hétfő reggelig lehet észrevételeket közölni, ami ellentmond a vonatkozó törvényes előírásnak (2011/128/3). Mivel szó sem volt megbeszélésről, a megyei intézmények vezetőihez fordultam azzal a kéréssel, hogy tegyék lehetővé, hogy a chartáról egyeztetések történjenek. Mivel október 18-tól 23-ig, a szenátusi ülés napjáig nem történt semmi, Péter Ferenc megyei tanácselnököt, érdekképviseleti szervezetünk megyei elnökét, Mircea Duşa prefektust és Dorin Florea polgármestert értesítettem. Hogy biztos legyen, hogy tudomást szereztek a kérésemről, munkatársam személyesen adta át az értesítést. Péter Ferencen kívül, aki beszélt telefonon a rektorral, és kedvezőtlen választ kapott, további sürgetésemre a prefektus másodszor is azt ígérte, hogy a szenátus ülése előtt biztosan sor kerül az egyeztetésre. Mivel nem történt semmi, Nagy Előd rektorhelyetteshez fordultam, aki azt mondta, hogy nem volt és nem is lesz egyeztetés. A chartát ennek ellenére megszavazták, ami előzetes vita, egyeztetés nélkül törvénytelennek tekinthető. Korábban, a két egyetem egyesüléséről tárgyaló tanácsban, a kérdésre, hogy mi lesz a magyar oktatással, azt a választ kaptam a Petru Maior Egyetem rektorától, hogy az új egyetem multikulturális lesz. Többször is kifejtettem, hogy abban az esetben a magyar oktatók száma 40 százalék kellene hogy legyen a szenátusban, és nem 13, mint most, annál is inkább, mert a rektor azt mondta, hogy a Petru Maior Egyetem tele van magyar oktatókkal. 

– Miért jó a rektornak, hogy fenntartsa ezt a „háborús” hangulatot, ahelyett, hogy betartaná a törvényt, ahogy más egyetemeken tették? A kolozsvári Babeş–Bolyain például létrejöttek a magyar főtanszékek, ami nem akadályozta az egyetemet abban, hogy a nemrég történt nemzetközi besorolás (URAP) szerint a 18 romániai felsőoktatási intézmény között az első helyet foglalja el. 

– Ha békétlenség van, akkor zavar van, és ilyen körülmények között az alapvető fontosságú szakmai, tudományos, innovatív követelmények háttérbe szorulnak. Egy egyetem értékét az ott dolgozó tanárok által elért tudományos eredmények, és azok visszhangja, nemzetközi elismertsége határozza meg. A MOGYE-n egyes oktatók tudni vélik, hogy az előléptetések feltételeit, amelyekre törvényes előírások vannak, sokszor megkerülik. 

Dr. Szabó Béla egyetemi tanár, a magyar oktatók közösségének választott vezetője: 

– Mivel rövid volt az idő a charta megvitatására, kértük a szenátusi ülés elhalasztását, ami süket fülekre talált, és az egyetemek egyesítéséhez hasonlóan a charta módosítását is nagyon gyorsan megszervezték.

– Hogyan történt a charta módosításának vitája? 

– A charta elfogadásával kapcsolatosan a román kollégák elmondták, hogy csak azokat a paragrafusokat vitatták meg, amelyekre módosító javaslat érkezett, a többit úgy vették, hogy azt alanyi módon mindenki elfogadta. A kifogásaink közé ezúttal nem írtunk bele olyan dolgokat, amelyek az egyetem egészét illetik, mert sajnos szokva vagyunk azzal, hogy ha ilyen javaslatokat teszünk, akkor a román többség csak azért is ellene szavaz. Említésre méltó, hogy a szenátus, amelynek 89 tagja van, csak az egyetem dísztermébe fér be, ahol a terem közepétől hátrafelé nem lehet hallani, hogy elöl mit beszélnek. Az egységes vizsgarendszerről szóló paragrafust, amit zsigerből elleneztünk, és nem tudjuk, hogy mit keres a chartában, mások is ellenezték, és az ülés végén egyesek azzal a meggyőződéssel mentek haza, hogy nem szavazták meg. Egyelőre (az október 28-i beszélgetés időpontjáig) a neten semmiféle hivatalos verzió, jegyzőkönyv, szenátusi határozat nem jelent meg.

– Eléggé furcsa, hogy uniós irányzatként már az első iskolai évektől működik az alternatív oktatás, de amire az ezres hallgatóval működő marosvásárhelyi egyetemre kerül (MOGYEMT), szigorúan szellemi egyenruhába akarnak bújtatni tanárt és diákot egyaránt. 

– Ahogy Szilágyi professzor a Gyógyszerészeti Kar jubileumi ünnepségén elmondta, a magyar oktatás szellemiségét akarják felszámolni – hangsúlyozta Szabó professzor.

Dr. Szilágyi Tibor egyetemi tanár érdeklődésünkre kifejtette: – A charta duplán rossz amiatt, hogy nincs benne a lényeg, amit az oktatási törvény szervezeti keretnek előírna. Az oktatás szigorú egységesítésére pedig a legsötétebb évtizedekben sem volt példa. Még aggasztóbb, hogy az egységes vizsgarenddel együtt óriási visszalépést jelent, ugyanis nemcsak a magyar, minden oktató akadémiai szabadságát sérti. Azáltal, hogy tételek fordítására köteleznek, miközben a bizottság egyik tagja ismeri mind a két nyelvet, a másik pedig nem, ez munkajogi diszkriminációnak tekinthető. Ebben a paragrafusban önmagában is van annyi törvénysértő dolog, hogy a chartát, ha kellő figyelemmel kezelnék a minisztériumban, és lenne olyan erő, aki képviselni tudjon bennünket, meg lehetne akadályozni. A labda jelenleg a szaktárca térfelén van, a magyarság részéről azokén, akiknek ráhatása lehet a minisztérium vezetőségére. 

– A román hírügynökség tudósításában a rektor azt nyilatkozta, hogy megbeszélést folytatott a magyar közösség egyik képviselőjével. Továbbá azt is mondta, hogy a chartán eszközölt módosítások nem érintik a magyar nyelvű oktatást, „ellenkezőleg, a MOGYE szenátusának a magyar vonalon tanító »volt« (?) tagjaitól érkezett egyes javaslatokat célszerűnek találtam, és bevezettem a chartába” – nyilatkozta Leonard Azamfirei. 

– Határozottan visszautasítok minden olyan beszámolót, amelyben én tárgyaltam volna a magyar tagozat nevében, ugyanis a rektor úr mint alkalmazottat hívatott, aminek kötelességem eleget tenni. Ha megbeszélésnek tekintette, az csak aláhúzza azt a mélységes lenézést, ahogyan a mi ügyünket kezelik, és amennyire kiszolgáltatottaknak tartanak. Körülbelül három percet beszélgettünk elvi kérdésekről, miközben közöltem, hogy nincsen mandátumom a magyar tagozatot képviselni, mert erre a vezetőtanács jelöl ki egy bizottságot. Ezt követően megkérdezte, hogy tulajdonképpen mit szeretnénk, amire azt válaszoltam, hogy a tanügyi törvény olyan szintű betartását, ahogy az elmúlt hat évben is kértük. Válaszként megjegyezte, hogy sokkal jobban tennénk, ha a merev ellenkezés helyett megegyeznénk. Amire csak azt tudom mondani, hogy akkor lehet megegyezni, ha minimális jó szándék van a másik fél részéről is. Beleegyezni abba, hogy tönkretettek és eltapostak minket, talán nem kellene elvárni tőlünk. 

– Milyen kifogásokat fogalmazott meg a professzor úr?

– Felhatalmazás hiányában a tagozat megvalósításába nem bonyolódtam bele, a meglévő chartának a hibáival foglalkoztam. A régi chartához képest számos dolog eltűnt, a korábbi 120 oldal ugyanis 60-ra egyszerűsödött. Ebből kimaradt például, hogy a magyar diákszövetség részéről is kötelező módon kellene legyen egy hallgató az igazgatótanácsban, ami a régiben még szerepelt. Számos ilyen jellegű kifogást tettem, ami apróságnak tűnhet, de a működés szempontjából minket hátrányosan érint, és úgy gondolom, hogy a nagy ügyek mellett az apró részletekkel is foglalkozni kell, és egyetlen apró lépésben sem szabad meghátrálnunk. Amikor azt mondják, hogy a magyar fél nem vett részt a szenátusi ülésen, és ezért lehetett elfogadni a chartát, meg kell említeni, hogy volt egy beadvány a tagozat részéről, egy másikat pedig egyszerű oktatóként nyújtottam be. 

Az egységes vizsgarendszer számos józanul gondolkodó román kollégának sem felel meg, ők is úgy érzik, hogy sérti az akadémiai szabadságot, ami a szenátusi ülésen vitát szült, és végül szavazással döntöttek. Ha mind ott vagyunk, akkor sem tudtunk volna változtatni a helyzeten, a hiányunkkal viszont felhívjuk a figyelmet arra, hogy sok kérdésben nem értünk egyet. Továbbra is úgy érzem, hogy a besimulós jelenlét ebben a helyzetben nem lett volna megoldás. 

– Az egyesülés utáni súlyvesztésünk legjobb példájáról van szó. Abban az esetben, ha mi 18-an ott lettünk volna, a 98 tagú új szenátusban akkor sem értünk volna el semmit – szólt közbe Szabó professzor.

– Román szenátustagok jegyezték meg, hogy a rektor diktatórikusan vezette az ülést?

– Három szenátorral beszéltem a gyűlés után, a három kolléga háromféleképpen számolt be. Elsősorban a megengedhetetlen technikai problémákat tették szóvá, amelyeknek a kiküszöbölésére nem volt akarat. Elfogadhatatlan, hogy ne hallja mindenki a felszólaló szenátor hangját, és ne legyen világos, hogy mi a végkövetkeztetés, mi a végső formája a megvitatott cikkelynek, amit szavazásra bocsátanak – kapcsolódott be a beszélgetésbe dr. Nagy Előd rektorhelyettes, aki megerősítette, hogy az ülést megelőzően nem volt megkeresés az ő irányában sem. 

– Az ülés megkezdéséig nem történt felkérés, holott minden lehetőség adott volt. Az ülés napjának reggelén pedig azt a jelzést kaptuk, hogy szó sem lehet a charta általunk kért módosításáról, és a szenátusi ülés elhalasztásáról sem. Ennek tükrében helyesnek tartom, hogy távol maradtunk.

– Az új charta apró módosításokkal megnöveli a rektor és az igazgatótanács hatalmát – tette hozzá Szabó professzor. 

– Mit tesznek a továbbiakban?

– Mivel a módosított charta nem került fel a honlapra (a beszélgetés időpontjáig), a rektor úr pedig tudomásom szerint elutazott, elképzelhetőnek tartjuk, hogy a charta a minisztériumban van. Következő lépésként hivatalosan kikérjük a charta módosított változatát, amelynek ismeretében fellebbezést nyújtunk be a szaktárcához. Ebben ismét visszatérünk arra, hogy a magyar oktatás helyzete megoldatlan, amire a tanügyi törvény érvényben levő cikkelyei jól rávilágítanak. 

– Nem gondoltak egy szélesebb körű megbeszélésre szakemberekkel, jogászokkal, politikusokkal?

– Folytonos kapcsolatban állunk, tudnak minden problémánkról, azt ígérték, hogy képviselik, amit kérünk, és azt gondolom, hogy ennél többet nem tehetünk. 

– Összegezve az elmondottakat, föl sem merült a magyar kar megalakításának a kérdése?

– Szó se volt róla, sőt üzengettek, hogy ne jöjjünk megint olyan igényekkel, mint öt-hat évvel ezelőtt. A rektor az egyesülésről szóló kormányhatározatot követő szenátusi ülés után azt mondta, hogy tárgyalni akar velünk, csak éppen két hétre el kell utaznia. Most állítólag november 24-ig nem jön vissza, a következő hét az egyesülés ünneplésével fog eltelni, utána az egyetemi napok előkészítése következik, aztán karácsony, és érzésem szerint a tárgyalás az idei évre le van zárva. Ha figyelembe veszem, hogy a hétpontos megegyezés óta Szilágyi Tibor kollégámmal számos beadvánnyal fordultunk a szaktárcához, és egyikre sem kaptunk választ, azt hiszem, hogy a minisztérium most sem fogja meghazudtolni önmagát. 

– Felmerült a kérdés, hogy szükség lenne egy állandó jogi képviseletre?

– Az érdekképviseleti szervezet részéről elképzelhetőnek tartanám, hiszen a chartának vannak olyan cikkelyei, amelyek jogi értelemben kifogásolhatóak. Mi látjuk a problémát szakmai szempontból, és azt is, hogy jogilag sincsen rendben, de a megoldásához pontos jogi szaktudással alátámasztott beavatkozásra lenne szükség. Ez már nem helyhatósági probléma, és az a tény, hogy a rektor évek óta eljárhat úgy, ahogy akar, az a mögötte levő hátteret jelzi – fogalmazott Szilágyi professzor. Majd hozzátette: kár, hogy a MOGYE-ügy nemzetiségi problémává fajult, holott sok olyan eleme van, ami a román kollégákat, a román adminisztrációt is zavarja. Miután megtörtént az egybeolvadás, a gyorsaság, ahogy továbbra is eljárnak, gazdasági szempontból is lehetetlen helyzetbe hozza az egyetemet. El lehet képzelni, mit jelent, hogy egy intézményről október végén, amikor napirenden vannak az elszámolások, kiderül, hogy nem az, ami volt. Ha nem alakult volna ennyire román–magyar kérdéssé, a józanul gondolkozó kollégákban rejlő ellenkezés jobban érvényesülhetett volna. Ha viszont nagyon fentről jövő utasítás alapján történt, az ő támogatásukkal sem mentünk volna semmire. 

Dr. Vass Levente parlamenti képviselő, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete elnökének is megkérdeztük a véleményét az egyetemi charta módosított változatának az elfogadásáról.

Dr. Vass Levente


– Először is törvényellenes, mert nem biztosították a széles körű konzultációt, továbbá azért sem, mert nem tartja be a tanügyi törvény előírásait, melyek szerint a magyar főtanszékeket meg kell alakítani. Hatástalannak és rossznak tartom, ha arra gondolok, hogy ezen az egyetemen a többihez képest megtanították gondolkodni az orvostanhallgatókat, arra, hogy a sok fától lássák az erdőt. Ennek tulajdonítható, hogy 1989 előtt mindenhol elfogadták a marosvásárhelyi egyetem oklevelét, miközben a többi romániai egyetemét kevésbé. Ezt a hagyományt az október 23-án elfogadott charta előírásai azzal rombolják le, hogy minden tantárgy esetében kötelezővé teszik, hogy egyetlen tankönyv szerint lehessen előadni és vizsgáztatni. Ez a sablonosságnak kedvez, kiöli a lelkesedést, az innovációt a tanárokból, a magyar oktató hogyan érezzen motivációt tankönyvírásra, amikor egy másikból kell majd tanítania? Egy tanár azért ír könyvet, hogy a szakma minden csínját-bínját el tudja mondani. Ha csak egy fejezetet kap egy könyvből, élettapasztalatát, szakmai tudását nagyon csekély formában tudja átadni. A diáklétszám megvan, de a magyar tanári kar utánpótlását és kedvét, hogy egyre jobban oktasson és kutasson, az új chartával teljesen elvágják. 

A kérdésre, hogy lát-e megoldást arra, hogy a minisztérium érdemben beleszóljon a charta elfogadásába, ahogyan az első charta esetében tette, Vass Levente azt nyilatkozta, hogy szerinte kevés esély van erre. Véleménye szerint széles körű megbeszélésre, stratégia kidolgozására van szükség, hogy a különböző helyzetekben mit kell lépjen a tanári kar és a politikum. 

– Egy közös megoldandó feladatról van szó, amelyre ha nem találunk megoldást, mind a magyar közösségnek, mind az orvostársadalomnak, mind a politikumnak kára lesz belőle. 




Kapcsolódó cikkek:

RMOGYKE-szereptévesztés

2018-10-31 16:00:21 // Dr. Ábrám Zoltán

Vélemény

Törvény biztosította jogaikat követelik

2018-10-02 16:02:32 // Bodolai Gyöngyi

Egyetemi tanévnyitó a Vártemplomban    

Kétarcú egyetemi autonómia

2018-09-27 15:31:41 // Bodolai Gyöngyi

A közel háromórás megbeszélés után dr. Szabó Béla egyetemi tanárt, a magyar oktatói testület vezetőj...