Egyik nap még van kegyelem a korrupcióért elítélteknek, másnap már nincs. Annyira nyíltan kegyeskedik a politikum a szemünkbe hazudozni a kérdéskörben, amennyire távol állunk egy normálisan működő jogállamtól, ahol egy hasonló esetben a vétkesnek vennie kéne a kalapját, és távozhatna a közéletből.
Egyik nap még van kegyelem a korrupcióért elítélteknek, másnap már nincs. Annyira nyíltan kegyeskedik a politikum a szemünkbe hazudozni a kérdéskörben, amennyire távol állunk egy normálisan működő jogállamtól, ahol egy hasonló esetben a vétkesnek vennie kéne a kalapját, és távozhatna a közéletből.
Zajlik a parlamentben a közkegyelmi törvénytervezet vitája, ami égető kérdés, mert az európai emberjogi bíróság a fegyintézetekben uralkodó gyatra állapotok miatt sürgős lépésekre szólította fel az országot. Így, mivel gyorsan börtönöket építeni nem tudnak, az enyhébb ítéletek alapján rács mögött ülő rabokat fogják szélnek ereszteni, hogy mérsékeljék a zsúfoltságot, és elkerüljék a raboknak busás kártérítéssel járható ítéletek tömegét. A szenátus hétfőn készül szavazni a tervezetről, amelynek jogi szakbizottságbeli vitája során a módosító javaslatok közé került szerdán az is, hogy korrupciós perek elítéltjeire is terjedjen ki a kegyelem. Még aznap este utcára vonult pár száz ember az ország különböző városaiban, erre a csírázó demonstrációkkal egy időben a kormányfő és a szocdem pártelnök is elhatárolódott a közkegyelem ilyetén kiterjesztésétől. Még szerencse, hogy van közösségi háló, ahol lehet tüntetéseket szervezni, és politikai üzeneteket magánvéleményként a világra okádni. Tegnap pedig a jogi szakbizottság vissza is vonta a korruptak különkedvezményét. A sztori Caragialéért kiáltana, ha nem a parlament börtönfrakciója januárban elbukott feloszlatási kezdeményezésének újraélesztési kísérlete lenne. Mert a kormányfő elhatárolódása még hagyján, de ha a pártelnök nem lett volna tisztában azzal, hogy a saját alakulatának az emberei milyen módosító javaslatokat tesznek a tervezet vitája során, akkor az egész csapatnak nem közintézmények élén, hanem minimum idegszanatóriumban kellene tartózkodnia, és ott sem igazgatóként. Borítékolhatóan tudták, mi fog történni, és az elhatárolódó üzenetek is elő lehettek készítve. Ha nincs felháborodás, akkor szőnyeg alatt elintéztek volna egy számukra fontos ügyet, amit januárban is megpróbáltak, így meg az olcsó fogásokkal beetethető választóknak azt tálalták, hogy kisiklás történt, de a jó nagyfiúk gyorsan helyreigazíttatták a hibát.
Persze korrupció tárgykörében is volna mit bőven faragni a törvénykezésen, amit számunkra legjobban a vásárhelyi katolikus iskola kérdése szemléltethet. Ennek ügyében nem kell jogdoktori oklevél azt átlátni, hogy itt legfeljebb egy adminisztrációs hiba esetében fennállható közigazgatási bírósági eljárásról lehetne szó, korántsem korrupciós ügyről. Már ha mindenki számára ugyanazt, vagyis a közpénz magánzsebbe térítését jelenti a korrupció. De amíg a haszonszerzés – és nem a közhasznú kormányzás – a hatalom birtoklásának tétje, addig jól van az a törvénykezés így zavarosan is. Mert így – kenyér helyett – rendre lehet cirkusszal etetni a népet.
