Kedvencük: a slime

Ha feldobják, piros (vagy kék, zöld, lila), ha leesik, (oda)ragad – a tojásos találós kérdés legújabb változata. A legtöbb kiskamasz bizonyára tudja a választ: természetesen slime, azaz kis hordókban, üvegekben kínált nyúlós ragacs, nyálkás gyurma, csúnyábbik nevén műtakony.

A slime-őrület – mint sok más – állítólag Amerikából érkezett hozzánk. Játékboltokban, de még kisebb vegyesüzletekben is megtalálhatók a titokzatos anyaggal megtöltött műanyag dobozkák, amelyeknek ára pár lejtől akár 15-20 lejig is felmehet. Van, aki megszállottan gyűjti a különböző színű ragacsokat, otthon pedig egymásba tölti, összegyúrja őket, netán lufiba csomagolva nyomásra színét váltó stresszlabdát gyárt belőlük. A slime vonzereje egyébként éppen ebben a stresszlabdás effektusban rejlik. Ezt a 14 éves Hamilton is így gondolja. 

– Engem kifejezetten megnyugtat, amikor nyomkodom, gyúrom vagy buborékokat készítek belőle – árulta el a hetedikes fiú, aki nemcsak vásárolni szokta a ragacsot, hanem házilag maga is elkészíti. Tapasztalata szerint az otthoni termék inkább lakásbarát, a szőnyegbe legalábbis nem ragad úgy bele, mint a bolti gyártmány.

– Ragasztó, kevés víz és mosószer szükséges hozzá, ez utóbbi az „aktivátor”, azaz ez tartja össze a slime-ot. Vannak, akik borotvahabot, illetve bóraxot is használnak, én nem szoktam, és az ételszínezéket is mellőzöm. A lányok szívesen tesznek bele csillámport is, de mi a haverjaimmal ezt is kihagyjuk. Nem arra törekszünk, hogy minél extrémebben nézzen ki a ragacs, hanem arra, hogy megfelelő legyen az állaga. Akkor tökéletes a slime, ha úgy nyújtható, hogy közben nem szakad szét, és még buborékokat is produkál – tudtuk meg Hamiltontól.