Kedei Zoltán: Erdély pünkösdje

(…június 4.)

Erdély az én hazám. 

A szülőföld „oltáros sátrában” 

a szeretettel kitöltött perceket széppel, 

fénnyel dédelgetem keblemen. 

A giccsvilág ügye visszatér, 

marad minden a régiben. 

Az udvari bohóc körül ragyog minden, 

mint a pompába helyezkedett álmodozás. 

A giccsvilág a pompa felnagyított mása, 

annak mélységeiben variálja magát a „bohóc”. 

Az ostoba dolgok ide-oda csapkodásával 

összegabalyítja az arany szálakat, 

mely az igazi művészetet, tudományt, 

akár politikát lenne hivatott összekötni. 

Bizalmat nem áraszt. 

Pompával és ragyogással 

próbálja fölülmúlni a természetet. 

Tátong körülötte a mélység, 

benne a sátáni túlélés. 

Rembrandt a hulladék halmazán is magasra

tudta emelni a megmérettetés keresztjét.

                                  *

Pünkösd következik, a lélek felemelkedik.