Mindegyik húsvét eddig is különbözött egy kicsit a többitől, de ez a mostani egészen más, mert elmarad az ünneplő tömegek templomozása.
A húsvét élet, mert a feltámadás a halált győzte le, és az életet nem lehet karanténba zárni. Ebben az évben elmarad a húsvéti úrvacsoraosztás, és nem volt ünnepi körmenet sem.
Dacára a leírtaknak, a húsvét nem marad el, mert a feltámadás az örök élet győzelme a véges emberi élet fölött, a legyőzhetetlen remény diadala az emberi szorongás fölött.
A fentiek szerint sok ember számára a húsvét egyike a legfontosabb ünnepnek, és itt nem csak a vallásos emberekre kell gondolni. Sokan azért szeretik ezt az ünnepet, mert találkozhatnak a régi ismerőseikkel, akikkel máskor, e rohanó világban valamiért nem.
A férfiak húsvét másodnapján öntözni indulnak. Ez azonban most nem lesz így. Mint sok minden más, a locsolkodás is más ruhákat ölt, vagy ki is marad ebben az évben. Persze eddig is megfigyelhető volt, hogy egyesek csak a közösségi médiában tartották a húsvétot. Nem jártak öntözni, csak közösségi oldalakon küldték el a verseiket a számukra fontos hölgyeknek, vagy még ennyit sem tettek.
Az elmúlt években, ha húsvét másodnapján az utcákon sétáltunk, akkor nem egy és nem két férfit, fiút láthattunk ünnepi ruhába felöltözve, piros tojással a kosarukban, és kezükben kölnivel.
Vannak olyan hölgy ismerőseim, akikkel általában évente csak egyszer, locsoláskor találkozom. No, de még ott vannak a váratlan találkozások is… Becsengetünk valakihez öntözni, és ott összefuthatunk rég nem látott ismerősökkel, akik talán azért vannak ott, hogy velünk találkozzanak. Ki tudhatja erre a választ?
A húsvét nem csak a vallásról szól. Benne van ebben a szomorúság, a halál, a kegyetlenség, az el- és a megválás, de ugyanakkor az újjászületés, a találkozások, a remény és alkalom az új lehetőségekre.
A húsvét mindig erről szól, és remélem, hogy ez mindig is így lesz.
Ebben az évben most minden más. Elmaradnak tehát a találkozások, elmaradnak a beszélgetések, lehet, hogy elmarad a tojásfestés és az ünneplő ruha is, illetve elmaradnak az utazások is. És még sorolhatnám…
Miért említem az utazásokat? A válasz egyszerű.
Sok embernek a húsvét a templomot vagy a piros tojást juttatja eszébe. Nekem valamiért az utazásokat. Számomra a húsvét mindig valamilyen utazást hozott, és mi tagadás, ezeket nagyon is élveztem.
Hadd mondjam el: az egyik – és egyben talán a legkalandosabb – utazás velem öt évvel ezelőtt történt. Páran elhatároztuk, hogy elmegyünk a várostól távoli barátainkhoz is. Tőlem volt az indulás hajnali háromkor, és az első megálló – persze a kihagyhatatlan benzinkút után – Felsősófalva volt. Valamikor hajnali fél öt tájban.
Persze, azelőtt szóltunk, hogy megyünk, és azt is, hogy mikor, de abban is biztosak
voltunk, hogy jelzésünket nem vettek komolyan.
De mi lepődtünk meg igazán… – székely népviseletben vártak, és az ünnepet köszöntők között sem mi voltunk az elsők!
Később tudtuk meg, hogy az első csapat akkor érkezett, amikor mi indultunk Marosvásárhelyről. Számunkra ez volt az igazi meglepetés.
Felsősófalvát követően Medgyesre „léptünk át”, ahonnan később visszatérve, reggel tíz óra körül Vásárhelyen is elkezdhettük a locsolást.
Mi, férfiak, bekopogunk ismerőseinkhez, és öntözünk. Képben van az is, hogy női ismerőseinknek lehet, hogy ez olykor nem is igazi szórakozás, hiszen az ünnep előtt takarítani és sütni kell.
A tisztára vikszolt lakásokat mi járjuk át cipőnkkel, és ők még ki sem mehetnek kitakarított otthonukból. Nem beszélve a kölnik és a parfümök sokaságáról, melyek illatkeverékét szinte lehetetlen kimosni a hajból. Az ünnep azonban ünnep. A locsolókat mindenki várja, pont úgy, mint a locsolkodást.
Ilyenkor nem számít az illat. Ilyenkor elmegyünk olyan helyekre is, ahova egész évben nem mentünk el. Valamiért.
Mi elmegyünk, ott vagyunk, és talán várnak is. Ilyen az ünnep.
Jövőre biztosan másképp lesz, hiszen egyik húsvét sem hasonlít a másikra…
Másrészt: nagypéntek után a húsvét következik, a húsvét a remény ünnepe, a húsvét nem más, mint Isten válasza, és a húsvét ugyanakkor a hatalom jelzése is. De a húsvét az élet ereje is, hiszen a húsvét a hívő ember kapaszkodója és a húsvét az engedelmesség győzelme.
Tényleg, kell-e ennél több?
