Karácsonyváró klubnap

Kedden a polgármesteri hivatal víkendtelepi vendégházában közel 400 nyugdíjas gyűlt össze a havonta megtartott klubnapra, ahol Dorin Florea polgármester köszöntötte őket. Ceremóniamester és szórakoztató Moca Rudolf bábszínész volt.

Kedden a polgármesteri hivatal víkendtelepi vendégházában közel 400 nyugdíjas gyűlt össze a havonta megtartott klubnapra, ahol Dorin Florea polgármester köszöntötte őket. Ceremóniamester és szórakoztató Moca Rudolf bábszínész volt.

Kovács Irma, a Maros Megyei Nyugdíjasok Egyesületének elnöke szerint ez a klubnap egy kicsit különbözött a többitől. – A karácsonyi ünnepek közeledtére való tekintettel meghívtunk egy ortodox papot és egy tiszteletes urat, akik az ünnep jelentőségéről beszéltek. Beszéltek a Mikulás-járásról, az adventről, a várakozás időszakáról, és együtt imádkoztak a nyugdíjasokkal. Úgy látom, szükségük volt erre a megjelenteknek, egy kicsit feltöltötte őket – mondta Irma néni, aki szerint egy-egy ilyen találkozó egy hónapra feltölti a résztvevőket, és pár nap múlva már szól a telefon, hogy mikor lesz a következő.

A polgármestert az egyesület fiának nevezte: – Akárki akármit mond, itt az egyesületnél nincs román, magyar, cigány, német. Itt csak nyugdíjas van és ember. Nekünk emberekre van szükségünk, és a polgármester a nyugdíjasokkal tart. Vannak hibái, mint minden embernek, de elnézzük neki, mert kiáll a nyugdíjasok mellett, s ez mindent megér. Idestova 2000-től részt vesz ezeken a klubnapokon, segít a szervezésben, és szívvel-lélekkel mellettünk van – jelentette ki.

Kérdésünkre elmondta, hogy a nyugdíjasok szakszervezete nem szokott részt venni, ők inkább tüntetnek. – Mi is küzdünk a nyugdíjasokért, kéréseket, petíciókat küldünk a kormánynak, az elnöknek, a parlamentnek, de sajnos, eredménytelenül. Csinálhatunk akármit, az öregeket nem veszik számba.

Moca Rudolf bábszínész, aki évek óta minden alkalommal eljön, megtiszteltetésnek nevezte, hogy szórakoztathatja a nyugdíjasokat. – Számomra megtisztelő, hogy ezek között az emberek között lehetek, akiket én nem nyugdíjasoknak nevezek, hanem olyan embereknek, akiknek sok szép emlékük van. Próbálom jókedvre deríteni őket, hogy feledjék a betegséget, a problémákat, a napi gondokat, és mindig örömmel tölt el, ha látom, hogy jól érzik magukat, és készek átadni a fiatalabbaknak élettapasztalataikat. Mindig úgy fejezem be, hogy Isten áldja meg önöket!