Kántálók a Népújságnál

Megszoktuk már, hogy ilyenkor, karácsony előtt

különböző csoportok, iskolások, egyházak képviselői ellátogatnak állami és magánintézményekbe, hogy jókívánságaikat tolmácsolják. Ilyenkor egy pillanatra megáll a munka, az idő, kizökkenünk a rutinból. 

A karácsonyi kántálás évszázadokra visszanyúló szokás. Ilyenkor az ünnep „előestéjén” vidéken, a gazdálkodó társadalmak közösségeiben csoportosan, házról házra járva kopogtak be szomszédaikhoz. Az egymás felköszöntése mellett volt, ahol alamizsnagyűjtési céllal is járták a fiatalok a falut. A szokás az évszázadok során átalakult többé-kevésbé vallási, ideológiai ráhatások miatt. De mégis valahogy túlélt mindent, még a más közösségi értéket felvonultató, ateizmust támogató szigorú kommunista korszakot is. Megkopva, a régi dalokat elfeledve, újakat repertoárra tűzve mégis ilyenkor templomokban, köztereken, közhivatalokban, magánintézményekben, otthon, a családban is elhangzanak az ünnepet váró, előkészítő, alkalomhoz illő dallamok, rigmusok, köszöntők. Mert – nem csak ilyenkor – meg kell állnunk egy pillanatra. Ki kell zökkenni a rutinból. 

Ma már mást jelent az ünnepkör, mint több évszázaddal ezelőtt. Egy kicsit átlényegült, elanyagiasodott, de valami azért az időmúlást áthidalóan megmaradt: az egymásra való odafigyelés, az ajándékozás, a szeretet kifejezésének, adásának és kapásának gesztusa. Ami igazán emberi. Ilyenkor olyan ajtók nyílnak meg egymás felé, amelyek eddig, az ünnepekig ritkán, vagy talán egyáltalán nem. Pedig máskor is szükség van ezekre az emberi gesztusokra, az ajtónyitásokra. 

A Népújsághoz először a marosszentgyörgyi általános iskola VII–VIII. osztályos tanulói kopogtak be Rend Tamás zenetanár vezetésével. Magyarul és románul is köszöntöttek és angolul is énekeltek. Röviden, tisztelettudóan, ahogy illik. Köszönjük. Azoknak is, akiknek ilyenkor eszükbe jutunk, de talán nincs idejük eljönni, azoknak is, akik az újságot fellapozva, jót, rosszat gondolva velünk vannak abban az elhatározásban, hogy egy kicsit jobbá tegyük környezetünket. Mi a hír erejével kopogunk be önökhöz naponta azért is, hogy anyanyelven szólva ápoljuk a hagyományt az év minden napján.