Nem újdonság, a politika szereplői kivétel nélkül az elnökválasztásra készülnek.
Nem újdonság, a politika szereplői kivétel nélkül az elnökválasztásra készülnek. Mozgolódik a baloldal, erődemonstrációt mutat fel, mint a minap is, amikor éppen akkor és ott készültek nagy tamtammal útjára indítani a szociáldemokrata elnökjelöltet a miniszterelnök személyében, amikor és ahol a kampánynyitó idején emberek tízezreinek feje fölül vitte el az ár a fedelet, egy élet munkáját semmisítették meg percek alatt a hatalmas hullámok.
Természetesen, nem volt szándékos „időzítés”, ellenben jó alkalom volt arra, hogy a kormányfő politikai ellenlábasai telekiabálják a világot, hogy íme, miközben az ár pusztít, a miniszterelnök látványos kampánygyűlést tart.
De ugyanígy beszélhetnénk az úgynevezett jobboldalról. Ezek, ha lehet, talán még inkább kavarnak, mint a szocik. Amint arról is vitatkozhatnánk, hogy mit jelent a jelenkori Románia történetében a politikai jobb-, illetve baloldal. Semmi esetre sem azt, amit ezeknek az ideológiáknak a kitalálói elképzeltek. Mert minálunk nem probléma, hogy egy politikai formáció este még szociáldemokrata, reggelre pedig jobboldalivá válik, ilyen-olyan koalíciók meg fúziók nyomán olyan keverékek, korcs politikai szülemények jönnek létre, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik közöttük. Magát persze mindegyik határozottan „megnevezi”, de hogy egy-egy elnevezés mit rejt, arról jobb nem beszélni.
Mondják, a politikában bármi lehetséges, és valóban így van. A sok fúzió és szövetség, koalíció és együttműködés mind egyetlen célt követ: megnyerni a választásokat, a politikai ellenfeleket, ha lehet, akár a föld színéről is eltüntetni.
Be nem vallottan ugyan, demokratikus szólamokba burkolva mindegyik párt titkon azt reméli, elsöprő győzelmet arat, nem lesz szüksége koalíciós partnerekre, s vígan kormányozhat egyedül, senki által nem gáncsolva. A politikus szeme előtt csak a konc lebeg, és, mint Pavlov kutyája, ezt a „szagot” követi: a hatalom megszerzését, bármi áron.
Persze nehéz, sőt lehetetlen egyetlen formációnak elsöprő többséget szerezni, ezért jönnek létre a teljesen működésképtelen koalíciók, ezért olyan a kormányzás, amilyen. Pedig nem elég megszerezni a hatalmat, élni is tudni kell(ene) vele, lehetőleg az állampolgárok érdekében. Nem pedig visszaélni, ahogyan mifelénk szokás.
Újságoldalakat tölthetnénk meg teóriákkal, de amíg minden pártnak, minden vezetésnek, lett légyen jobb- vagy baloldali, az az érdeke, hogy minél mélyebb tudatlanságban tartsa a választókat, hogy a kampányokban úri kedve szerint manipulálhassa őket, az az érdeke, hogy a funkciókba, kormányba, intézmények élére keveset vagy egyáltalán nem gondolkodó, úgynevezett táskahordozó, bólogatójánosokat tegyenek, amíg annyira korrupt a politikum, hogy a korrupcióellenes ügyészség naponta vesz őrizetbe politikust, hogy az az érzésünk, köztörvényesek kezében van az országvezetés, addig nehezen képzelhető el a „szebb jövő”. Ilyen körülmények között nehezen lehet kievickélni a válságból.
Kampányban vagyunk újra, és folyamatosan, láthatjuk, hogy a politikusok számára a cél szentesíti az eszközt, ha politikai ellenfelet kell „kicsinálni”. Hogy közben a fél országot elviszi az ár, kit érdekel?
