Kamaszodik a rendezvény

A tizedik szilvafőző fesztivál

Kellenek az ünnepek, a találkozások. A kis közösségekben még inkább. Amikor egyre inkább szétszóródnak a családok, lemorzsolódnak azok a vidéki települések, ahol már a gazdálkodás sem nyújt reményt, és elköltöznek a fiatalok... Jó alkalmat teremteni az újratalálkozásra, a hagyományok felelevenítésére. Szálat, kapaszkodót nyújtani azoknak, akik még vannak. És csak ezért ilyenkor nagyon sokan hazatérnek. És ez is talán a legfontosabb. 

Lehet, hogy ezek a gondolatok ösztönözték tíz évvel ezelőtt is azokat, akik kitalálták, hogy a Gernyeszeg községhez tartozó kis településen, Marosjárában is van valami, amit érdemes elővenni az emlékek tárából, a hagyományok fiókjából, és a modern kor követelményeinek megfelelően egy kicsit üzletiesebben előtérbe helyezni. A dombok között fekvő település környékén valamikor sok volt a gyümölcsfa, és a hagyományos gazdálkodási formák – növénytermesztés, de inkább állattenyésztés – mellett a termést is fel kellett dolgozni. Így került üstbe a szilva is, amelyből annak idején és most is szilvaíz és pálinka készült. A szikra a testvértelepülésből idelátogatóktól pattant ki, hiszen a magyarországi Demecserben ugyanígy, a helyi sajátossághoz igazodva káposztafesztivált szerveztek. 

A szilvafesztivál ötletét azonnal felkarolta a gernyeszegi önkormányzat is. S míg az elején alig néhányan „mertek” kiállni termékeikkel, ajánlataikkal, talán azzal a szerény gondolattal, hogy nem lesz tartós a kezdeményezés, most, már a tizedik alkalommal látni lehetett, hogy valóban beért „a gyümölcs”. Persze a szervezésen még kell javítani, de nem is ez a lényeg. 

A kivitelezés körüli közös munka a polgármestertől a résztvevőkig mind olyan feladat, amely összekovácsolja a közösséget, megmozgatja az embereket egy olyan faluban, ahol hétköznapokon alig járnak az utcán. Ilyenkor nem is a fesztivál programja, a kulturális kínálat a fontos, hanem inkább az a közösség, amely kiáll mások elé, és elkürtöli, hogy van, amit letenni az asztalra, standokra a szó szoros értelmében vagy talán képletesen is. Egy kicsit az élni akarásról szól minden. Mert jó volt látni – a tizedik alkalommal is –, hogy vannak még olyan járai fiatalok, akik népviseletben kiállnak a színpadra táncolni, lendülettel, jó szándékkal. És ne feledjük, az előadást hosszú próbafolyamat előzi meg, ahol találkoznak, együtt vannak, és ha pár órára is, de le kell tegyék a mobiltelefont… És ott van a helybéli vállalkozó (a kultúrház kulcsosa), aki minden évben hozzájárul a sikerhez, amihez társul a katolikus egyházközség is, amelynek képviselői nem tartották szentségtörésnek azt, hogy saját standdal, kínálattal lépjenek a közösség elé. Nemcsak ilyenkor, fesztivál idején. 

Ugyanakkor ott vannak a reformátusok, akik ünnepi istentiszteleten adóznak évente az eseménynek, és itt is sorolhatnánk a példákat a „nagyoktól, a kicsikig és fordítva”. 

Az idén, a szeptember 24–25-i, szombati és vasárnapi rendezvényen beérett az évtizedes munka gyümölcse. Ez abban is meglátszott, ahogyan elrendezték a hagyományos termékeket kiállító, forgalmazó standokat, a katyót forraló üstöket, a vásári hangulatot teremtő sörsátrakat, a kultúrotthonban vendégül látott fotó- és képzőművészeti kiállítást (Vajda György és Albert Olga alkotásait). A demecseriek a városi fúvószenekart, a Citrombandát is felvonultatták (amely különleges színfoltja volt az idei rendezvénynek), továbbá vendég volt a Maros Művészegyüttes, a csíkszentgyörgyi Székely Góbék, a Maros Művészegyüttes, Blaga Cristina, Ábrám Tibor és zenekara, a Dream Flow, a Titán, valamint a disznajói Pettyes Tulipán, a vajdaszentiványi Járom, a marosszentgyörgyi Táltos, a székelykáli néptáncsoport is. Külön ki kell emelnünk a községbelieket, a marosjárai, a körtvélyfáji Bokréta és az erdőcsinádi Árvácska néptánccsoportokat, hiszen ők azok, akik egyszer majd továbbviszik e hagyományt, nem csak táncban. S talán az is cél lehet e fesztivállal, hogy a rendezvény felkerüljön a megyei és (miért ne?!) az országos turisztikai kínálat sorába, hogy ezáltal egy kicsit e régió hírnevét is öregbítse. Mert olyan ember nincs, aki nem szereti a jó szilvaízet és a pálinkát, pláne, ha megfelelően tálalják!