Hallgatom a hírt, amelyet úgy közölnek, mintha az lenne a hét szenzációja.
Ugyanis egy magát politikai elemzőnek nevező személy, aki hosszú és kalandos politikai pályán jutott el a kommentátori státusig, gondolt egy merészet és nagyot, és pártot akar létrehozni, mert úgy gondolja, hogy a kereskedelmi televíziót, amelynek egyik tulajdonosa, a vezető kormánypárt elnöke meg akarja szüntetni. Hogy ez mennyire igaz, vagy álhír-e, egyelőre nem tudni. Annyi azonban biztos, hogy mára mindenki mindenért a szociáldemokraták elnökét tenné felelőssé. Minden törvény az ő érdekében születik, a kormányrendeletek úgyszintén, ellene tüntetnek a „rezisztensek”, őt vádolja lépten-nyomon az államelnök, másfél éve naponta lemondatnák, bármiért és semmiért bebörtönöznék.
De most nem róla van szó, bár ebből sem hagyták ki, mert, mint már említettük, állítólag ő az, aki meg akarja szüntetni az egyébként magyarellenességéről (is) híressé vált csatornát. Na már most az említett elemző úgy védené meg a televíziót – amely egyébként több mint 100 millió lejjel tartozik az államnak –, hogy pártot alapít. Az elemző bizonyára így „állna bosszút” a politikum és az államelnök
közömbösségén. Szemükre is vetette, hogy a fülük botját sem mozdították erre az égbekiáltó „merényletre”. Ám, mint mondta, nem hagyják magukat, új pártot hoznak létre, amely majd megmutatja... Mert őket Băsescutól Geoanăig és Iohannisig mindenki csak kihasználta. De ennek már vége, többé nem hagyják majd kihasználni magukat, és senki sem jut majd az ő hátukon hatalomra.
Pártot alakítani bárkinek jogában áll, sőt az új párttörvény értelmében akár három sörivó is elég hozzá. Úgyhogy különös, hogy az említett politikai elemző miért csinál ekkora ügyet az egészből.Vagy tán nem is annyira különös? Mert egyrészt nyakig ülnek az adósságban, és figyelemelterelőnek is jó lehet egy ilyen hír, mert amíg ezen csámcsognak, talán megfeledkeznek a százmilliós elmaradás valóságáról. Mert ez a valóság.
De az is lehet, hogy kommentátorunkban újra felébredt a politikai kalandvágy, és ismét szeretne bekerülni a történések sűrűjébe. Volt neki már saját pártja, volt parlamenti képviselő, elnökjelöltek kampányfőnöke.
Vagyis pergő, pezsgő volt az élete. Megunhatta, hogy a pályaszélről „okoskodjék”. Egy pártalapítás mindig jó kaland, és még politikai tőkét is lehet remélni belőle az elkövetkező esztendőkre.
