Június 4-e a nemzeti összetartozás napja

2010. május 31-én fogadta el a magyar Országgyűlés azt a törvényjavaslatot, amely az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának napját, június 4-ét emléknappá, a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Az anyaországi és a határon túli magyarok közötti kapcsolatápolás legjobb terének a testvértelepülési összefonódások s ezen belül a civil szervezetek, magánszemélyek közötti egymásra találás bizonyult. Ennek ékes bizonyítékaként egy újabb mozzanat zajlott le május 31. és június 5-e között, amikor Marosvásárhely testvértelepülésén, Kecskeméten megszervezték az Át-lépő testvérvárosi diákszínjátszó találkozót, amely egybeesett a nemzeti összetartozás napjával. Nem véletlenül… 

 

A kezdeményezéstől a megvalósításig 

Közismert, hogy Marosvásárhely igen jó kapcsolatot ápol Kecskeméttel, és ezt az önkormányzatok közötti hivatalos szerződés „kötelezettségeitől” eltekintve a Marosvásárhely–Kecskemét, illetve a Kecskemét–Marosvásárhely baráti társaság ápolja leginkább (mint ahogy más testvértelepülések is). Így történt, hogy a mintegy három évvel ezelőtti marosvásárhelyi látogatáson Kerényi György, Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatának határon túli kapcsolatokért felelős tanácsadójával – aki egyben a Kecskemét–Marosvásárhely Baráti Kör és a Városi Civil Kerekasztal elnöke – együtt a kecskeméti küldöttség tagja volt az a Sárosi Gábor, aki a Kecskeméti Színjátszó Műhelyt vezeti és felvette a kapcsolatot az Artecotur Egyesület által működtetett Artsy M diákszínjátszó csoport vezetőjével, Vajda Györggyel. A tárgyalást követően két évig keresték a felek a cserekapcsolat módját. Tavaly télen született meg az ötlet, hogy Kecskemét fennállása 650. évfordulója alkalmából, a nemzeti összetartozás napjához és a hagyományos színjátszó maratonhoz kötődve, május 30. és június 5. között egy közös, ünnepi produkció megalkotása és előadása kapcsán nemcsak Marosvásárhely, hanem Galánta, Beregszász és Sepsiszentgyörgy egy-egy középiskolás korú diákszínjátszó csoportja találkozhasson egymással. Sajnos Galánta és Beregszász színjátszói objektív okok miatt nem tudtak részt venni a találkozón, így a marosvásárhelyi Artsy M diákszínjátszó csoport, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum drámatagozatos diákjai és kecskeméti fiatalok voltak ott. 

Kecskemét évek óta június 4-én délután, a főtéren, hagyományosan a polgármesteri hivatal melletti országzászlónál ünnepli a nemzeti összetartozás napját, így a vendéglátók ajánlatát elfogadva nem véletlenül az említett időszakra ütemezték be a szervezők a programot, hiszen a látogatás eredményeként ünnepi műsort kellett összeállítani a megemlékezés napjára. A fiatalok felkészítésével foglalkozó csapat (Sárosi Gábor, Rácz Annamária, Kecskés Dóra és a szervezést vállaló Szucsán András) arra vállalkozott, hogy az alkalomhoz illő kecskeméti, sepsiszentgyörgyi és marosvásárhelyi Kossuth- és József Attila-díjas írók, költők (Sütő András, Kovács András Ferenc, Farkas Árpád, Buda Ferenc és Pintér Lajos) által írt művek alapján állítja össze az előadást. 

Ebben segített a Bethlen Gábor Alap pályázatán is nyert, a Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Hírös Agóra Nonprofit Kft. által támogatott és szervezett projekt. 

Nem volt nehéz egymásra találni, hiszen az elképzelés szerint a diákokat kecskeméti diákok családja látta vendégül, és ez már az indulás előtt kiderült, úgyhogy már az odaérkezés előtt tisztázták, hogy kinek mi a zenei preferenciája, mit fogyaszt szívesen, de még az is világossá vált, hogy milyen színű törülköző a kedvenc. S hogy a munka is menjen, a szövegek forgatókönyve is megérkezett idejében, így a hosszú út alatt lehetett részleteket tanulni belőle. Három és fél nap állt rendelkezésre, hogy 17 fiatal koreográfiával együtt összeállítsa a műsort. Persze a délelőtti intenzív próbák mellett volt alkalom arra is, hogy a házigazdák megmutassák a vendégeknek a várost. Volt szelfizés ismertebb turisztikai célpontoknál, látogatás a Leskowsky-hangszergyűjteménynél, ahol Vajda Vanda Vanessza programvezetővel igazi improvizációs előadás született. Közösen megtekintették a kecskeméti Katona József Színház évadzáró gálaműsorának próbáját, majd akinek sikerült, még egy-két előadást is megnézhetett. Nem maradhatott ki a programból a Cifrapalota, a Bozsó-gyűjtemény és a szabadidőközpont sem, mi több, fürdőpróba is volt, ami azt jelentette, hogy a diákok az úszás, fürdőzés mellett a városi fürdőben újabb próbát tartottak. S nem maradtak el a hajnalig tartó bulik sem. 

Az első előadás június 4-én kora délután a Kecskeméttől mintegy 40 km-re fekvő, 1600-as lélekszámú Tiszakürt központjában felállított emlékmű előtt volt. Dr. Kiss Györgyné polgármester a nap történelmi jelentőségéről beszélt. „A történelem során nagy terhelést kapott a magyar nemzet, de annyi gyászos esemény után is itt vagyunk, álltuk a sarat, úgy tűnik, ránk igaz a mondás: ami nem pusztít el, az megerősít. (…) De bárhol is vagyunk, ha összetartunk, ha egymást segítjük, könnyen leküzdjük a nehézségeket, hiszen egy különleges családhoz tartozunk, a magyar nemzethez. Éljük meg tudatosan és pozitívan, hogy ilyen tiszteletre méltó, becsületes, gazdag történelmű, különleges nyelven gondolkodó nemzet vagyunk, és adjunk hálát, hogy ide születhettünk, ezt a nyelvet beszélhetjük” – mondta a település elöljárója. Ezután a diákok bemutatták a műsort. 

A nyilvános főpróbát követően kevés idő maradt ugyan a következő bemutató előadásra való felkészülésre, de a kecskeméti főtér, a helyszín jelentősége és a nagyszámú közönség jó hatással volt az előadókra. 

Az ünnepség 5 óra után kezdődött az országzászló előtti téren. A színpad körül a Kiskun Huszár és Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagjai álltak díszőrséget. A rendezvényen jelen volt többek között Szemereyné Pataki Klaudia polgármester, Szeberényi Gyula Tamás, Mák Kornél, Gaál József alpolgármesterek, Rausch Sándor, Bács–Kiskun megye önkormányzatának alelnöke, több helyi és megyei önkormányzati képviselő, meghívottak. 

Az „addig élünk, amíg módunkban áll visszafelé tekinteni”, Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című regényéből vett idézettel vezették fel az immár Átlépő csillagok című előadást, amelyben felléptek: Bense Kamilla, Bugyi Zsanett, Domján Kitti, Fekete Péter, Kovács Attila, Krauter Dávid, Németh Tamás, Papp Sára, Somodi Hanna, Tóth Attila, Virágh Panna kecskeméti, Nyegró Klementina, Gyenge Tímea és Ölvedi Antónia sepsiszentgyörgyi (kísérő tanár Tulit Éva), valamint Hegyi Eszter, Porkoláb Zsófia-Stefánia és Kilyén Dávid (kísérő Vajda György) marosvásárhelyi diákok. 

Miután háromszor is visszatapsolták az igen jól sikerült produkciót, amiről a polgármester asszony azt mondta, hogy ez volt az első ezen a helyszínen, többször is megköszönte azt az előadóknak a közönség. A megemlékezésen Bán János, a Kecskeméti Televízió ügyvezető főszerkesztője beszélt 1920. június 4-éről, majd több állami és civil intézmény nevében koszorút helyeztek el az emlékműnél. 

 

Határtalanul 

Az ismerkedési gyakorlatokon az egyik kecskeméti diák őszintén feltette a kérdést: miként élik meg magyarságukat a határon túliak? Válaszként érdekes beszélgetés alakult ki, amiből kiderült, hogy a politikum a határ mindkét oldalán hamis képet fest erről. A történelem, a Trianon utáni idők ideológiai csatározásai miatt belénk ivódtak bizonyos reflexek, amelyektől nehezen szabadulunk. Pedig ott lent, a mélyben roppant egyszerűek a tények, legalábbis a diákok így látják. Mert határtól függetlenül vannak jó-rossz tanárok, olyan menő együttesek, amelyeknek a dalszövegét az első zenei hang után együtt dúdolták. Nem kellett különleges gyakorlat a  hangszermúzeumbeli jamm-sessionhöz. Vannak engedékeny és szigorú szülők határon innnen és túl, egyszerű emberek, akik örülhetnek egymásnak, akkor is, ha addig sohasem találkoztak. Ahogy az egyik bulin elhangzott (volna): az élet jó buli, csak élni, megélni tudni kell! És érdemes. Így. Trianontól függetlenül a történet folytatódik. Remélhetőleg ez az idei közös munka is, netán jövőre éppen Marosvásárhelyen. Mert kell! 

Erdélyi György