Jumanji

És akkor derült égből…

A Jumanji egyike volt kedvenc filmjeimnek, legalább is az eredeti, Robin Williamsszel a főszerepben. A folytatások is elég szórakoztatók voltak, de már nem adták ugyanazt az élményt, mint az 1995-ös. Arra viszont jók voltak, hogy újra elővegyem az eredetit, és megnézzem, ezúttal már a gyerekekkel együtt. Teljesen odavoltak érte, teljesen bepörögtek, és persze az újabb rész is bejött nekik.

A szokásos bunkerezés hirtelen Jumanji-őrületté változott, a lakásban mindenhol indák és titokzatos átjárók nyíltak, egy időre mindenki átalakult dzsungelhőssé. Végül a dolog lecsengett, egészen a 2019-es újabb részig, amikor minden kezdődött elölről. A következő 1-2 év bezártsága miatt a Jumanji-láz ezúttal tovább tartott, de végül csak néhány falon felejtett inda (a valóságban persze kötélhinta, zöld szövetbe csomagolva) emlékeztetett a dologra.

A gyerekek fedezték fel, hogy májusban megnyílt a világ első Jumanji Kalandparkja, de ahelyett, hogy ezt csak úgy elmondták volna, inkább megpróbáltak rávezetni. Az ottfelejtett inda hirtelen mintha magától mozgásba lendült, és a ház minden pontján fel-feltűntek különböző furcsa dolgok. Végül egy nap, amikor a gyerekeknek iskolaszünetük volt, mi meg elég későn értünk haza, ahogy beléptünk a házba, gyanús csend és sötétség fogadott. Persze ilyenkor az embert a kalandvágy helyett az aggódás fogja el, de hiába próbáltuk felgyújtani az előszoba lámpáját, nem történt semmi.

Szerencsére, még mielőtt komolyan beütött volna a pánik, váratlanul kósza fények gyúltak a nappaliban, és a hangszórókból is sejtelmes zajok áradtak. A gyerekek nagy csatakiáltással előugrottak, csupa tépett ruhában, az egyikük még olyasmi szakállt is eszkábált magának, mint amilyen a 26 év után visszatérő Alan ábrázatát díszítette.

Aznap este dzsungelkaját ettünk, a gyerekek pedig lelkendezve újságolták, hogy a nyáron bizony Angliába utazunk, mert „ez annyira tuti, hogy nem lehet kihagyni!” Megnéztük a kalandpark honlapját, meg kell mondjam, elég komoly látványosságnak és szórakozásnak tűnik, amit a Chessingtonban létrehoztak. Ha felnőttként nem is lettem annyira izgatott, mint a gyerekek, elég lelkesen tervezgettük az utazást majdnem éjfélig.

Egy kis kikapcsolódás a Jumanjival

A gyerekeket sem volt könnyű ágyba terelni, de én is pörögtem rendesen, úgyhogy lefekvés helyett leültem egy kicsit a gép elé. Belenéztem a filmbe, de rájöttem, ha megint végignézem, másnap képtelen leszek felkelni, úgyhogy valami könnyedebb szórakozás után néztem, de a Jumanji csak nem hagyott nyugodni, kíváncsi voltam, milyen dolgokat találok vele kapcsolatban. Volt ott minden az ágyneműtől a bögréig, de a legviccesebbnek a Jumanji nyerőgépet találtam.

Szeretek online kaszinókban játszani, de mostanában kevés időm volt az ilyen jellegű kikapcsolódásra. A régi regisztrációim már törlődtek, ezért kerestem egy olyan kaszinót, ahol kipróbálhattam a NetEnt által készített Jumanjit. A NetEnt egy kiváló fejlesztő, úgyhogy nagy reményekkel néztem a kaland elé.

Végül az Unibetet választottam, elsősorban a határozottan pozitív hírneve miatt, de ráadásul nagyon jó kaszinóbonuszok is igényelhetők náluk. A regisztráció pillanatok alatt megvolt (régebben ez mintha körülményesebben ment volna, de lehet, hogy én emlékszem rosszul), és persze, ha már adják, igényeltem az üdvözlő bónuszt. Sajnos az ingyenes pörgetéseket nem lehetett a Jumanjin felhasználni, de a megforgatásba minden NetEnt nyerőgép beleszámít.

Vicces, hogy azért nem néztem meg a filmet, mert másnap korán kellett kelnem, de a játék úgy magával ragadott, hogy végül hajnali háromkor kerültem az ágyba. A nyerőgép nem a megszokott kialakítású, a tárcsák érdekesen vannak elhelyezve, és persze minden olyan, mintha magával a Jumanjival játszanál. Kikapcsolódásnak kiváló, mert alacsony volatilitású, így pont elég alkalommal nyer az ember ahhoz, hogy ne legyen kedve kiszállni. Persze éppen ezért a nyeremények sem túl nagyok, de nem bántam, hiszen elsősorban szórakozni akartam. Kipróbáltam néhány másik játékot is az Unibet kínálatából, de mindig vissza-visszatértem a Jumanjihoz.

Irány a Jumanji!

Ahogy már mondtam, hajnalban estem végül az ágyba (pár dollárral gazdagabban), reggel nagyjából úgy éreztem magam, mint a filmbeli Alan, aki hirtelen 26 évet öregedett… Persze nem bántam, mert nagyon jó nap volt, a gyerekek nagyon lelkesen keltek, és azóta is megy a tervezgetés.

Nemsokára vége a sulinak, és nekiindulhatunk a kalandoknak, de addig még biztos pörgetek néhányat a Jumanji nyerőgépen.