A jövő generációra is gondolnak

A Maros közbirtokosság székhelye Szováta, amelynek közigazgatási területe hatalmas a többi településéhez képest. A 16.300 hektár közigazgatási területből közel 12 ezer hektár erdő. Ezen a közigazgatási területen fekszik a marosszéki közbirtokosság, újabb nevén Maros közbirtokosság, amely 7.800 hektár erdővel és 1.100 hektár legelővel rendelkezik. A Maros közbirtokosság elnöke, Péter Ferenc elmondta, hogy a közbirtokosság két részlegre van osztva: van saját erdészeti hivataluk és egy mezőgazdasági részlegük, amely mezőgazdasággal és legelőgazdálkodással foglalkozik. 

– Saját erdészeti hivatallal oldjuk meg az erdőgazdálkodást, ami tavaly azért volt különösen fontos, mert ez az év volt az, amikor újabb tízéves üzemtervet készítettünk. Ezt nemrég fogadta el a szaktárca, engedélyezte az új vágási és az új kezelési lehetőségeket ezekre az erdőkre. A teljes szakszemélyzettel, az erdészeti hivatal mérnökeivel, brigádosokkal, erdészekkel fel vagyunk készülve, hogy ezt a feladatot megoldjuk, úgy, ahogy az elmúlt tíz évben is. 

A szovátai erdők, amelyek a Szováta, a Sebes és a Juhod völgyében találhatók, nagyon egészségesek, fiatalok, Péter Ferenc szerint ezek az erdők gyakorlatilag megvédik a településeket, hatalmas záporok idején sem voltak gondok Szovátán, ami annak is betudható, hogy a környékén az erdők mind egészségesek.

– Nem lopják az erdőt errefelé?

– Erdőlopás mindig volt és mindig lesz, sose tudják teljesen leállítani, mert sajnos rászoruló ember is van, viszont nem ölt hatalmas méreteket a lopás, nálunk nincsenek nagy területek letarolva. Emellett Natura 2000-es területen vagyunk, meg van szabva, hogy egyszerre csak egy hektár területen lehet erdővágást végezni, és ott is azonnal újraültetik. Nagyon szépen fejlődik a friss ültetés. Erre van egy külön részlegünk, ahol minden évben több százezer lombhullató és fenyőcsemetét termesztünk. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy 100-százalékban lefedjük a szükséges csemetemennyiséget, sőt gyakran el is adunk belőle. Az erdészeti hivatal mellett van egy fóliaházunk, ahol az első évben a csemeték magról kelnek ki, utána pedig a körülötte levő területen, de hegyvidéken főleg, a fenyőcsemetét felvisszük magasabbra. Ugyanis kiültetéskor nem mindegy, mikor indul be a vegetáció. A hegyvidéki csemetekertekben növekedett csemetéknél később indul be a vegetáció. Egy hektár beültetése után kijelölünk egy bizonyos területet, azon megszámoljuk, hogy száz darab kiültetett csemetéből hány maradt életben, és így ki lehet számítani, hogy mennyit kell újraültetni az egész területen. 

– Természetesen, akik ezt a munkát végzik, megbecsülik az erdőt.

– Sajnos, vannak olyanok, akik visszakapták az erdeiket és csak azt nézik, hogy kivágják, minél gyorsabban hasznot húzzanak belőle. Amikor átvettük az erdőket, rengeteg olyan területünk volt, amelyeken a Romsilva az utolsó években nem végezte el a tisztítóvágásokat, és amelyeken egyszerűen nem lehetett átmenni. Miután elvégeztük az egészségügyi vágásokat, gyérítéseket, évről évre látni lehet, milyen gyönyörűen nő az erdő.

– Rengeteg a beteg erdő országos szinten is.

– Ha az erdőt nem gyérítik megfelelőképpen, megölik egymást a fák, ha a tisztítóvágásokat elvégzik, az erdő szépen fejlődik. A lényeg, hogy a beteg fát vágják ki, ne az egészségest. Nálunk a tulajdonosi kört meg lehetett győzni arról, hogy fontos, hogy ezeket az erdőket megőrizzük a jövő generációknak is, és – ami sok magángazda elve – nem a gyors haszonszerzés a fontos, és aztán lesz ami lesz.

– Meg tud élni a közbirtokosság az erdejéből?

– A 7.800 hektár erdő, amin gazdálkodunk, évi 35 ezer köbméter kitermelési lehetőséget biztosít, úgyhogy ebből a közbirtokosság meg tud élni. Nincs amiért jobban hozzányúljunk az erdőkhöz, szigorúan be kell tartani az üzemterveket, amelyeket előírnak a szakembercsoportok, a minisztérium, amelyek a vágási lehetőséget, de a kötelezettségeket is megnevezik: mit kell ültetni, mit kell kezelni, milyen kezelési munkálatokat kell elvégezni, melyik területen stb. 

Meg kell említeni, hogy közel 1000 hektár olyan erdőterületünk van, amely egy olyan csoportba tartozik, ahol tilos egyetlen fának is a kivágása, pontosan azért, hogy az eróziótól megóvjuk ezeket a területeket. Az erdészeti törvény kötelező módon a környezetvédelmi minisztérium saját alapjából kellene finanszírozza ezeknek az erdőknek a karbantartását, őrzését. Mivel ez nem történt meg, perbe fogtuk a minisztériumot, és első fokon meg is nyertük a pert. Most következnek a fellebbezések, hogy legalább megkapjuk az ehhez szükséges összegeket. 

– Fontos az erdei utak karbantartása is.

– A karbantartási munkálatokat minden évben elvégezzük, különben tönkremegy az út. Nemcsak nálunk probléma, hogy az utóbbi időben megnőttek azok a kapacitások, amelyekkel az erdőkitermelő cégek a fát szállítják. Amikor az erdei utakat építették, maximum öttonnásak voltak az autók, ma már 60-70 tonnás gépjárművek is járnak, és sajnos, ezek a hatalmas kapacitású gépek teljesen szétgyúrják az erdei utakat, úgyhogy a karbantartási munkálatok is sokkal nagyobbak, és ezeket kötelező módon minden évben el kell végezni, különben adott pillanatban járhatatlanná válnak az utak. De hál’istennek az üzemterv lehetőséget biztosít arra, hogy minden évben elvégezzük a karbantartási munkálatokat. Itt, mivel úgymond egy kalap alatt van sok gazdának a területe, könnyebb erdőgazdálkodást folytatni, mint azoknál az erdészeteknél, ahol nagyon sok magángazda egy-két hektárral rendelkezik. Mind az útkarbantartás, mind az erdőgazdálkodás sokkal könnyebb és hatékonyabb. 

– Mondta, hogy van egy legelőgazdálkodási és mezőgazdasági részlegük is. 

– Van 1100 hektár legelőnk. Ennek a karbantartására és megóvására, hogy lehessen uniós alapokat is lehívni, kötelező módon szükség volt egy karbantartó csoportra. Ugyanakkor létrehoztunk egy állattenyésztési részleget is. Több mint 1000 fős juh- és kecskeállományunk van a közbirtokosságon belül. 

– Mit csinálnak ezekkel az állatokkal?

– Neveljük őket, azokat a fiatal állatokat, amelyekre nincs szükség, minden évben eladjuk. Lelegeltetjük a legelőket, különben kaszálni kellene. A nőstényszaporulatot mindig megtartjuk, a kis bak bárányokat általában ősszel el szoktuk adni, addig kint vannak és „karban-tartják” a legelőket. A teljes lefedettség érdekében az állatállományt növelni szeretnénk; gondolkozunk, hogy vásároljunk-e szarvasmarha-állományt is. A másik szempont az, hogy minden évben a területalapú támogatás lehívásánál szükségünk van az állatokra. Megvannak a saját mezőgazdasági szakembereink, akik kezelik a farmot, és megvannak ugyancsak a saját szakembereink a közbirtokosságnál is, úgyhogy elmondhatjuk, hogy az erdőgazdálkodás mellett van egy nagyon komoly mezőgazdasági és legelőgazdálkodási részlegünk, amely vigyáz arra, hogy meglegyen a legelők állattal való lefedettsége, ugyanakkor a legelők tisztaságára is.