Jövendővédő népi játékok

A népi lélek különleges, drámát komédiával találkoztató ünnepein kalauzolt végig Barabás László néprajzkutató, író új könyve péntek esti bemutatóján. A Mentor Könyvek Kiadó gondozásában megjelent Ünnepeink népi színháza. Erdélyi játékos népszokások karácsonytól pünkösdig című kötet hangulatából a népzene, az ének, a mozgókép, illetve a szerző és kiadó párbeszéde villantott fel árnyalatokat.

A Vártemplom Diakóniai Otthonának Bocskai-termét nyárádmenti dallamok járták át a rendezvény első perceiben, majd a Maros Művészegyüttes zenekarának játéka után a szerző a Mezőségre hívta hallgatóságát. Kilyén Ilka színművésznő olyan karácsonyi kántálóénekeket adott elő, amelyeket kisgyermekként Szamosújváron az édesanyjától tanult. A szenteste történetét felelevenítő csodaszép dal után a Kimennék, kimennék nagypénteken reggel… kezdetű következett, amelyhez a színművésznő magyarázatot is fűzött. Valamikor népi passiót énekelve emlékeztették egymást az emberek Jézus keresztre feszítésére, ez a szokás azonban idővel kimaradt a húsvéti készülődés szertartásai közül, és átkerült az erősebb szokásvilágú ünnephez, a karácsonyhoz.

A következő állomás a Kis-Küküllő mente volt, ahova Miholcsa Gyula és Barabás László 1993-ban készült kisfilmje repítette az egybegyűlteket. Miholcsa, a film operatőre, szerkesztője a szászcsávási férfiak és fiatalok szilveszteri tüzeskerék-készítését és a kerék leengedését mutatta be. Az ősi hagyományból szertartásos ügyességpróbává, virtuskodássá vált szokás őrzőit Barabás László kérdezgette az év utolsó napján mindig megismétlődő eseményről. A film hitelességét egyértelművé teszi – amint azt Miholcsa Gyula a könyvbemutatón is kiemelte –, hogy a néprajzkutató kérdéseire legtöbbször tétova válaszok érkeznek, bizonyítandó, hogy a legénypróba eredeti üzenete mára már feledésbe merült. Miholcsa elmesélte, hogy a kisfilm Göttingenben, egy néprajzi filmfesztiválon is bemutatásra került, és a résztvevők a látottak kapcsán az óesztendőt búcsúztató férfikórusra, illetve arra kérdeztek rá, hogy miért maradtak ki a filmből a nők. A csaknem két és fél évtizede zajlott munka kapcsán az operatőr-szerkesztő így fogalmazott:

– Fantasztikus élmény volt ott lenni, érezni a tél szagát, beszélgetni a gyermekekkel. Köszönöm a sok élményt, és azt, hogy Barabás László mindent előkészített, nekem csak nyomni kellett a piros gombot, és élvezni a helyzetet.

 

„Amíg egy összenézésből…”

A 35 év munkáját tükröző kötet előzményeire, megszületésére és legfőbb üzenetére a szerző és kiadó rövid párbeszéde világított rá. Káli Király István elsőként a címadásról szólt – ez magából a témából következett, hiszen a karácsony, farsang, húsvét, pünkösd ünnepkörére épülő tanulmánygyűjtemény a vidéki emberek különleges alkalmakhoz kötődő játékait, azaz színházát mutatja be –, majd arról kérdezte az írót, hogy milyen fejlődésen ment át, hogyan alakult szemlélete az első szöveg 1982-es megírásától a 2016-os utolsó szövegek keletkezéséig. 

– Én ebben nőttem fel. Már gyermekkoromban találkoztam, megismerkedtem a népi szokásvilággal, csak nem tudtam, mi az – válaszolta a néprajzkutató, majd azt is elárulta, hogy a kamaszkori lázadás éveiben eltávolodott ettől a világtól, és felnőttként tért vissza hozzá, hogy értő szemmel kezdje megfigyelni.

– Arra kerestem a választ, hogy mit jelentenek ezek a szokások a közösség életében. Ekkor jöttem rá, hogy nem ismerjük a saját kultúránkat, azt a gazdag szokásvilágot, amellyel mi, marosszékiek, közép-erdélyiek rendelkezünk – tette hozzá Barabás László, majd állítását a levetített (a kötet címlapján is megjelenő) tűzkerekezés példájával igazolta, amelyet a szászcsávásiak kizárólag a magukénak ismernek, pedig más vidékeken és népeknél is megtalálható.

– Egy nagy európai szokásvilágba tartozunk bele – vonta le a következtetést a néprajzkutató, aki szerint minden szokás egy szent színház része, amelyben időnként drámaiságot közvetítenek, máskor komédiáznak, „űzik az eszüket” a szereplők.

Barabás László köszönetet mondott a falubelieknek, akik között gyűjtőmunkája során elvegyülhetett, és akik közül többen a könyvbemutatóra is eljöttek. Káli Király István ennek kapcsán arról a cinkos együttérzésről, együtt gondolkozásról kérdezte, amellyel a befogadó közösségekhez viszonyult. Kezdetben nem volt tudatos ez a hozzállás, később viszont azzá vált – tudtuk meg a néprajzkutatótól, aki leszögezte:

– Számomra az volt a fontos, hogy mit éreznek ezek az emberek, ebből ugyanis megtudhattam, hogy mi tartotta össze a kultúrájukat. Amíg egy összenézésből értjük egymást, addig van jövőnk.

A továbbiakban a kiadó az olyan múló rituálékról kérdezte a szerzőt, mint az indiánosdi.

Barabás László ennek kapcsán így fogalmazott:

– Addig élő egy kultúra, amíg ki tudja vetni magából mindazt, ami nem odavaló.

 

Fenyőágak üzenete

A beszélgetés végén a kötet gazdag képanyagának utolsó fotójára, a nyárádselyei húsvéti kapukat megörökítő fényképre terelődött a figyelem. A fénykép fölötti sorok: „Minden kapun örökzöld húsvéti fenyőágsor, minden házban leánygyermek: az erdélyi magyar jövendő záloga”.

– Ez a kötet fő gondolata. A népi játékok, szokások legfontosabb része a mögöttes mondanivaló, az élet, a jókedvű jövendő üzenete – hallhattuk a néprajzkutatótól. 

A Maros Művészegyüttes zenekara Maros menti dallamokkal zárta az együttlétet, amelynek utolsó perceiben Barabás László mindazoknak köszönetet mondott – elsőként a Jóistennek, majd szüleinek, szülőfalujának, jelenlegi családjának, munkatársainak –, akik a hiánypótló, jövendőbeli kutatók számára értékes forrásanyagként szolgáló kötet megszületésében segítettek.

Amint az a könyv hátoldalán is olvasható, újdonsága abban rejlik, hogy „átfogja a teljes esztendő fontosabb ünnepköreinek játékos népszokásait, a karácsonyi betleheme- zéstől, istvánozástól a húsvéti öntözésen és virágozáson, a pünkösdi királynézáson át az őszi szüreti bálig”. A stílusában is olvasmányos kötet három nagy részre tagolódik: a karácsonyi, újévi, a farsangi és a húsvéti, illetve a pünkösdi szokásokat gyűjti egy csoportba. Az olvasó egyebek között megtudhatja, mi is az az aranycsitkó, és milyen tájegységeken, az év melyik időszakában várták, hogyan és mikor zajlott Konc király és Cibere vajda küzdelme, milyen a beresztelki púpos napi farsangolás, és hogyan zajlott a pünkösdi zöldágazás. A kötetben megtalálható szokások közül jó párat karácsonyi, húsvéti és más lapszámainkban olvasóinkkal is megosztott a néprajzkutató.